Hot Chelle Rae

Hát köszönöm szépen. Nem tudom a 2. fejezetet mikor tudom felrakni, mert ma délután már utazom is el Cserkeszőlőre.

Nem siettetlek, majd ha lesz rá időd, akkor felteszed.

Róla mi a véleményetek? Elég sok feldolgozása van már. Én egyelőre csak Selena Gomez 2-nek tartom. Ha ez valóban így van, akkor reméljük nem fut be, de ha mégsem olyan, akkor felőlem...
Szerk: Bár amint látom már egész sikeres.

Ian twittelte, bizony néha fárasztó tud lenni az utazás.
Mondjuk a napszemüveget nem értem.

Másik twit Iantől:
IanKeaggy Ian Keaggy
Just watched Source Code... I freakin loved it.

Jakey-t nézi.

óóóhhh nyamm

Azt hiszem meghalok. Annyira édesek.
Itt a legújabb interjú velük.

Nash készülődik a VMA-ra.

Nash bébim...

Az én bébim nem rakott fel képet magáról.
Amúgy kicsit zavaró, hogy ilyen nagy kép van beszúrva, de nem volt jó a képfeltöltés. Ezt meg mindenképp meg akartam osztani, főként Hajni miatt.

Itt a VMA-n készült interjú Velük Jamie szokás szerint csak kussol, de a többiektől sok infót hallhatunk.

Amit külön köszönök neked Dancsy. Szóval a fanfic készülőben van, hamarosan felrakom ide a 2. fejezetet. A 3. fejezetben szeretnélek titeket is bevonni. Dancsyval már beszéltem erről, ő megírja a saját szemszögét. Miah te is szeretnéd a saját szemszögedet megírni, vagy írjam meg helyetted? Mindannyiunk karakterének nagyon fontos szerepe, feladata lesz. Legalábbis én így tervezem. Valószínűleg a 2. fejezetet egy órán belül elküldöm.

Miah Köszönöm a videót. Nash haja elég bizarr, de nagyon bejön. Mondjuk felőlem szakállas csöves is lehetne akkor is szeretném. Jamie megszólal 0:35 környékén. Halálra röhögtem magam. Jamie ismételten megmondta a tutit. Ian ingje. Elég érdekesen állt rajta. Ryan szokásosan kedves volt.
Hogy ne maradjak ki a sorból, én is hoztam egy kis finomságot nektek. Egy újabb interjú! Dzsémmi megszólalt! Csoda!

2. fejezet

2. fejezet
Jamie szemszögéből
- Pa-pa-pa-pa-party! Pa-pa-pa-pa-party! – énekelte izgatottam Ryan, annyira látszott rajta, hogy majd kicsattan az izgatottságtól! Ian suhant be mellette, aki szintúgy be volt zsongva, közben majom táncot ejtett a hotelszoba közepén.
- Mi ütött belétek srácok? Megőrültetek? – kérdeztem csendesen. Nem értettem őket, miért tudnak ennyire izgatottnak lenni minden apró dolog miatt.
A turnénk befejeztével kivettünk egy drága hotelszobát, hogy kipihenhessük az elmúlt hónapok fáradalmait. Ryan és Ian, a két diszkó patkány régebb óta terveztek egy partit, amivel lezárjuk a múltat, és még egy ennél is szebb jövőt kezdünk meg. Én, és Nash inkább a visszahúzódóak táborát erősítettük egész életünkben, így érthető volt, hogy a hátunk közepére sem kívánjuk ezt a partit.
- Ian, Ryan tudom, hogy elszántak vagytok, és régóta szeretnétek elmenni ebbe a diszkóba bulizni, de szerintem én ezt passzolnám. Nem vagyok bulizós hangulatomban. – mondta Nash a szokásos visszafogott stílusában. – És nem hiszem, hogy szükségünk lenne erre. Gondoljatok bele, sokkal mókásabb lenne a baráti, és családi körrel eltölteni egy estét, minthogy egy csomó idegennel egy túlzsúfolt helyen együtt lenni. – folytatta a fejét csóválva. Teljes mértékben egyet kellett, hogy értsek vele.
- Ugyan már, ne legyetek ennyire punnyadók! Tánc, csajok, pia, szex. Ne mondjátok, hogy nem vágytok erre ősidők óta! Jamie, oké te még fiatal vagy, de Nash, nem rég töltötted be a 25. életévedet. Nem gondolod, hogy fel kellene csípned egy csinos kis macát! – kérdezte Ryan, kissé már piás állapotában. Ian sem volt már százas állapotában, neki is megártott az a sok Tequila.
- Nash, Isten őrizz, hogy rád szálljak, de valóban kellene már egy csajt kerítened magadnak! Dina óta csak futókapcsolataid voltak, semmi egyéb! Nézd, Dina valószínűleg már megházasodott, gyermekei vannak. Szóval elhiheted, már nem kellesz neki, szóval vegyél fel magadra valami normális, laza inget, egy farmernadrágot, és irány a diszkóba! – mondta Ian. Láttam Nash arcán, hogy ez igen érzékenyül érintette, hisz csak a szerelméről volt szó, de itt bizony Ian-nek kellett igazat adnom. Nash nem várhat örökké Dinára. Dina bizonyára, ha családot még nem is alapít, de attól biztosan éli a maga kis életét, pasikkal.
- Rendben, elmegyek veletek. – adta meg magát Nash. Mivel nem akartam a szobában egyedül tölteni az éjszakát, így én is igent mondtam a két fiúnak. Nem vagyok oda azért, hogy mindig én legyek a középpontban. Jobb az, ha csendben elüldögélek, és inkább meg sem szólalok. Úgy nem történhet semmi baj. Az meg már más dolog, hogy Ian és Ryan néha nagyon fölöntenek a garatra, így új arcukat ismerhetjük meg. Mindig viccelődnek, csak a csajokon jár az eszük bódult állapotukban. Szerencsére, ez csak pár hónaponta egyszer fordul velük elő.

Dina szemszögéből
Lehet, hogy hatalmas nagy baromságnak fog tűnni, de ez a 2 hét Kevinnel együtt nagyszerű. Ami a legfurcsább ebben az egészben, hogy kezdem megszeretni. Annyira figyelmes velem, lesi minden kívánságomat, behozza tálcán reggelimet. Sikerült lediplomáznom, ha pontosabb akarok lenni, akkor azt mondom, hogy ledoktoráltam, szerencsémre még munkát is találtam. Egy kórházban fogok dolgozni, a sürgősségin, és a nevem is olyan jól cseng, bár lehet, hogy csak az újdonság hatása miatt; Dr. Dina Witchbird. Imádom, nem tudok vele betelni, még a kezemre is ráírtam a nevemet. Tudom, úgy viselkedek, mint egy nyamvadt kiskölyök, aki új telefont kap. Állítólag minden „csoda” három napig tart, viszont nálam már 3 hete tart.
- Baby D. nem mennénk el sétálni? Kíváncsi vagyok Párizs nevezetességeire, főleg az Eiffel-toronyra. Nincs kedvem az egész napomat egy szállodában tölteni. – mondta morcosan. Értetlenül álltam a dolgok előtt, nem értettem miért viselkedik így, rá nem jellemző. Nem akartam elkedvteleníteni még ennél is jobban, így hát elindultam vele.
Párizs utcáin hűvös volt. – hűvös? Inkább rémisztő hideg. Jól esett Kevin karjai között lenni. Meleget, illetve biztonságot nyújtott. Viszont olyan rossz érzés támadt fel bennem, mintha valaki minket figyelne, mintha valaki ránk vadászna. Oké, tudom őrültség. Kirázott a hideg, és alig vártam, hogy visszatérjünk a szállodába.

Ryan szemszögéből
Kiszálltunk a limuzinból, és elindultunk a szórakozóhely bejáratához. Mikor beértünk mind egytől-egyig ledöbbenten vettük észre, hogy Paris Hilton is a táncparketten van.
- Hihetetlen! – szólalt meg Ian a háttérből. Gyorsan odaszaladt a bárpulthoz, és rendelt négy Whiskey-t.
Épp Britney Spears zenét játszott a DJ, így inkább csak kívülről figyeltük a táncparkettet – leültünk egy asztal köré, és beszélgettünk az élet „nagy” dolgairól.
- Sziasztok, leülhetünk mellétek? – kérdezte az egyik szöszi a négy közül. Igazi plasztik cicák voltak, hatalmas mell, feltöltött ajkak.
- Persze. – vágtam nekik vissza gyorsan. Odacsusszantak mellénk, és elkezdtünk velük flörtölni, úgy, mint egy igazi szórakozóhelyen szokás. Incselkedtünk egymással. Majd hirtelen az egyik csaj felkelt, és elkezdett Nash előtt táncolni. Erre Nash mit csinál? Ellöki magától. Hihetetlen, hogy egy ilyen nőt vissza tud utasítani. A csajok fogták magukat, és elhúzták a csíkot.
- Ez most mire volt jó Nash? – kérdezte meglepődve, kissé idegesen Ian. Majd hirtelen mindenki elhallgatott, így hatalmas nagy csend lett. Most esett le mindannyiunknak, hogy az a lány rémisztően hasonlított Dinára. Hosszú szőke haj, kék szemek, tökéletes test, annyi különbséggel, hogy D. nem volt agyonplasztikázva, ő a természetesség híve volt. Ian hirtelen kirohant a diszkóból, senki sem értette az okát.
Ian szemszögéből
Nem érdekel egy cseppet sem, hogy mit fognak gondolni. Fogadok egy magánnyomozót, hogy derítsen ki mindent Dináról. Nem fogom ölbe tett kézzel nézni, hogy a legjobb barátom, aki szinte már a bátyám tönkre tegye magát egy olyan lány miatt, akit már évek óta nem látott. Semmi bajom nincs Dinával, sőt, anno még barátok is voltunk, de bizonyára ő is megváltozott, biztosan éli a saját kis életét mit sem törődve Nash-el. Kivettem a zsebemből a mobiltelefonomat, és feltárcsáztam egy régi jó barátom számát.
- Szia, Peter. Itt Ian Keaggy. Remélem, emlékszel rám. – mondtam barátságosan.
- Persze, téged nem lehet elfelejteni! – hallatszott a hangján a meglepődöttség, nem számított rá, hogy majd pont én fogom majd őt felhívni.
- Ennek örülök, mert szükségem lenne a segítségedre. Hallottam egyet s mást a munkásságodról, és úgy híresztelik kitűnő magánnyomozó vagy, a szakma egyik legjobbja. A kérésem pedig a következő lenne, kellene pár információt szerezned Dina Witchbird-ről.
- Dináról? Miért érdekel téged D.? – tette fel a kérdést gyanakodva Peter.
- Peter, nézd. Nash tönkre teszi az életét, nem csajozik, csak sopánkodik Dina miatt, ahelyett, hogy felkeresné vagy elfelejtené.
- Mit akarsz Dinával kezdeni? Információt akarsz róla megtudni, vagy fel akarod őt keresni?
- Attól függ. Ha szingli, akkor felkeresem, ha párkapcsolatban él, akkor hagyom a fenébe, és megmondom Nash-nek az igazat.
- Biztos, hogy jó ötlet?
- Hidd el, én csak a legjobbat akarom Nash-nek. – mondtam határozottan Peternek. Peter és én együtt nőttünk fel, annyi sok gyerekkori csínyt elkövettünk, hogy csak csuda.
- Nem kell utána nyomoznom, még mindig tartom vele a kapcsolatot. Nem is olyan rég, körülbelül három hete ledoktorált, és munkát szerzett St. Paulo kórházban, a sürgősségire osztották be. Pár éve együtt van Kevin Roudrigezzel. Idők kérdése, és összeházasodnak. Jelenleg Párizsban vannak.
- Köszönöm cimbora. Minden jót, remélem, egyszer még találkozunk, és megbeszéljük az elmúlt évek történéseit. – zártam le a telefonos beszélgetést ezzel a pár mondattal. Jó volt hallani pár dolgot Dináról, annál is inkább, hogy milyen jó barátok voltunk. Nash-en keresztül ismertük meg egymást, egyből jó barátok lettünk. Nem volt kedvem tovább kint ácsorogni, így visszamentem a többiekhez. Tudtam, nem halasztgathatom tovább a dolgot, komolyan el kell beszélgetnem Nash-el. El kell mondanom neki, hogy Peter mit mondott. Dinára aztán várhat, úgysem lesz soha az övé. Majd elbeszélgetek vele holnap, amikor józan leszek.

Clara Smolder szemszögéből

- Főnök, hadd mutassam be önnek Lionel Murphy-t. Ő nyomozott ezután, a bizonyos Dina Witchbird után. – átadtam Mr. Audrey-nak, a főnökömnek az aktát.
- Megtisztelő önnel találkozni Mr. Murphy. A munkássága lenyűgözött. Kérem, foglaljon helyet, hosszú beszélgetésnek nézünk elébe. – annyira utáltam, amikor tárgyalt valakivel. Az üzleti életben annyira arrogáns disznó tudott lenni, viszont a való életben annyira más volt. Persze tudom, hogy sohasem lenne köztünk semmi. Én csak egy kis jelentéktelen tanácsadó vagyok, ő meg egy üzleti mágnás. Hirtelen Mr. Audrey rekedtes hangja törte meg a csendet. – Clara, kérem, hozzon egy csésze kávét tisztelt ügyfelünknek.
- Ne fáradjon, nem kérek kávét, de köszönöm. És, hogy egy kicsit ellenkezzek már nem simán Dina Witchbird. Már Dr. Dina Witchbird. Pár hete ledoktorált. A napokban pedig a párjával, Kevin Roudrigezzel Franciaországban tartózkodott. Ahogy elnéztem nagyon boldogok együtt, ez a Kevin gyerek még a széltől is óvja Dinát.
- Nos, akkor el kell távolítani ezt a fickót Dina mellől. Úgy már tiszta lesz a terep, és könnyen el tudjuk rabolni a mi dokinkat, Dinát.
- Nem hinném, hogy könnyű lenne Kevint kiiktatni a képből. Az apjáé a Roudrigez szállodalánc, ezek mellett számos luxus hajó birtokosa, amin általában nagyszabású partikat rendez, amelyeken a felső tízezer tagjai vesznek részt. Nem kis ismertségnek örvend. – lenyűgözött Lionel, úgy Isten igazából. Az elszántsága, a pontossága teljesen elvarázsolt. Annyira profi volt a szakmájában, mégis mindezek mellett megmaradt egy normális embernek, aki nem érzi magát a fellegekben. Hihetetlen.
- Csessze meg, igaza van, nem lesz könnyű feladat. Mindegy, ezt is megoldjuk. Valahogy megöljük a csávót, és nem hagyunk maguk után nyomokat. – mondta könnyedén a főnök.
- Elnézést uraim. Én, mint tanácsadó azt javasolnám, hogy szimplán raboljuk el, és kérjünk az apjától váltságdíjat. Jól megszervezett kettős emberrablás, egyszerre két legyet fogunk, egy csapásra. Egyszerre raboljuk el őket, majd külön helyre visszük őket. – utálom, ha ilyen módon kell magamra felhívni a figyelmet. Nem vagyok egy gonoszkodó típus, sohasem voltam az. Ez az egész „Elrabolom Dina Witchbird-öt, hogy kiképezhessem őt bűnözőnek” elég undorítóan hangzik. Egy fiatal párt így tönkre tenni.
- Clara, ön mindig le tud engem nyűgözni, ez briliáns ötlet. – kissé elpirultam a bókok hallatán.
- Mr. Audrey, kérdezek öntől valamit. Miért van szüksége erre a Dinára? Miért pont belőle akar pitiáner bűnözőt, pontosabban tolvajt faragni? Annyi lány van a földön, miért pont rajta akadt meg a szeme. – kérdezte Lionel értetlenül.
- Meg van rá az okom, ezt el kell hinnie nekem. Meg van rá az okom. – mondta önelégültem Mr. Audrey. Pár éve dolgozom még csak neki, de máris belészerettem. Ő egy jóvágású 40-es, akinek kifejezetten jól áll az ősz haj. Annyira ördögi tud lenni. És ez a Lionel, teljesen elvarázsolt. Most úgy érzem magam, mint egy hülye tinédzser.
Elindultam Mrs. Taylor irodája felé. Ő fogja a kettős emberrablás tervét leírni. Szegény csaj, ez a Dina. Sajnálom őt, annál is inkább, hogy a képeit nézegetve, ő egy aranyos nőnek tűnik, tele ambíciókkal, vágyakkal. De minden össze fog hullni a szemei előtt, ugyanis addig fogják kínozni, amíg rossz ember nem lesz belőle. Rossz ember? Egy szörnyeteg. Tolvajt fognak belőle képezni, aki férfiakat kihasználva jut el a célig, a zsákmányért. Nem ő az első ember, akivel ezt teszi. Dina hatalmas kínzások elé fog nézni, az biztos.

Bocsánat a flúdolásért, de nem akartam már az előző hozzászólásomba írni. Itt a blogom; http://littlevampirefanfiction.blog.com/hot-chelle-rae-hcr-fanfiction/ Elöl van az első fejezet, majd a második fejezet. Tehát a legújabb részeket valamerre hátul fogjátok megtalálni.

Én le vagyok döbbenve, őrülten jó lett a legújabb rész is, alig bírtam abbahagyni, pedig már vége volt.
Az írással kapcsolatban meg hát nem nagyon tudom, hogy mit mondjak, ezen a téren sosem voltam jó, de mindenesetre érdekelne, hogy miről lenne szó és utána eldöntöm, hogy menne-e.
Á, igen eszembe jutott még pár dolog.
Ajj, Dzsémmit olyan jól festetted le, annyira jó lett a karaktere.

Jajj, új rész! Azonnal nekiállok olvasni.

Nagyon jó lett! Nem akartam abbahagyni, de muszáj volt. Érdekes benne ez az új emberrablós szál, kíváncsi vagyok a folytatásra.
Az írásról meg annyit, hogy én még mindig benne vagyok, csak mondd meg, hogy mi legyen benne úgy nagyjából, vagy legalább azt, hogy hogy végződjön.

Megvan a srácok első turnébusza, ami mondhatni egyenlő azzal, hogy egyre népszerűbbek.

Lányok köszönöm szépen a dicséreteket. A 3. fejezetet most kezdtem el írni, valószínűleg estére már be is fejezem. Ez a fejezet szerintem nagyot fog szólni, legalábbis én így tervezem. A ti karaktereteket a közepe felé szeretném igazán bevonni, mert nem kis feladatuk lesz. Az emberrablással lesz összefüggésben. Üzenetben mindenképpen megírom, hogy mi legyen, miről írjatok. És köszönöm a közreműködést.

Megérdemlik a sikert, megérdemlik. Náluk jobb fiúbandát még soha életemben nem láttam. Viszont remélem, hogy a hírnév nem megy az agyukra. Bár ezt kötve hiszem.

Én is attól félek, hogy teljesen megváltoznak a hírnévtől. Már nem olyanok, mint az elején, mikor megismertem őket. Bár lehet mindig ilyenek voltak, csak még annyira nem ismertem őket. A lényeg, hogy nagyon féltem őket Hollywoodtól.

Most említsük meg a Jonas Brothers-t. A karrierjük kezdetén nagyon visszafogott, jópofa banda volt. Ahogy felkarolta őket a Disney, világhírnévnek örvendtek. Hatalmas lett az arcuk, kivéve Kevinnek, de a többi srác a fellegekben jár..Remélem nem fog ebbe a csapdába beleesni a HCR.

Eddig úgy ismertem meg őket, hogy Ryan és Nash nagyon határozottak. (Bár Nash néha nagyon élvezi a hírnevet, viszont tudja kezelni.) Jamie a kis 'bánom is én, történhet bármi, nekem az jó'. Iant viszont még nem sikerült teljesen megértenem, de azért rajta is látszik, hogy egy végtelenül egyszerű és kedves srác.
Én annyit kérek az Istentől, hogy ez ne változzon meg, na meg a zenei stílusuk.