29 napos kihívás

20. nap
Apa, mert ha fel akartam adni valamit akkor ott állt mögöttem és rugdosott amíg meg nem csináltam. :)

20.nap
Nem érzem úgy,hogy bárki is nagy hatással lett volna rám.

20.nap

Talán az a fiú,akit nagyon de nagyon megszerettem az utóbbi hónapokban.Sokmindent tanultam mondhatni tőle,képes lettem talpraállni és hinni is megtanított.Megtanultam milyen feltétel nélkül szeretni valakit,bármi is történjen és hogy bízzak a hozzám közel álló emberekben.

20. nap
Számos olyan ember van, akinek sokat köszönhetek, de ha meg kell neveznem akkor...a szüleim. Apa volt az, aki rengeteget tanított nekem és sosem hagyta , hogy feladjam. Ő tanított görkorizni, biciklizni..és amikor feladtam, mert elhagyott a remény, pl. egy esésnél ő mindig felállított és addig unszolt, amíg tökéletesen nem ment.
Anya pedig mindig ott volt nekem ha szomorú voltam a mai napig is, sok mindent megbeszélek vele, mert ő megért.
De a barátaimnak is sokat köszönhetek, a suliban egymásnak vagyunk támaszai a nehéz "vizsgaidőkben", vagy csak egy szimpla unalmas tanulós napon

nekem is sok ember van az életemben aki nagy hatással van vagy volt és általában a család és a barátok ők tanítottak meg sok olyan dologra mit egyedül nem tudtam volna vagy támaszt nyújtottak a nehezebb időkben

20. nap

Most biztosan mindenki hülyének fog nézni, amiért én nem a családomat és a barátaimat fogom írni, de ez van. Rám a legnagyobb hatást elsőként a kedvenc bandáim érték el. Az első számú azért, mert végre van valami, amiben hihetek, mert bár nem ismerem őket, mégis nagyon-nagyon közel állnak a szívemhez, ha ezt ők nem is tudják. A második számú pedig azért, mert a lenyűgöző zenéjükkel sok mindent átvészeltem és ha ők nem lennének, akkor most nem tudnám mi az a "jó zene." Harmadiknak Chris Colfert mondanám, mert Ő egy olyan ember, akire tényleg példaképként lehet tekinteni. Nagyszerű srác és megtanított arra, hogy fogadjam el magamat olyannak, amilyen vagyok. Végére pedig a legnagyobb "szerelmemet" hagynám, Elizabeth Gilliest, aki már a puszta létezésével is nagy hatással volt az életemre. Itt vagyok, nyugodtan meg lehet kövezni, nem érdekel.

20. nap
Ezen elég sokat gondolkoztam. És mégis azt kell mondanom, hogy egy fiú volt, aki - akkor is, ha nem tud róla -, de az utóbbi egy évben teljesen megváltoztatta az életem. Neki köszönhetem, hogy komolyabban fogom fel a dolgokat, hogy már látom, az élet nem olyan, mint amilyet az ember elképzel magának. Magyarán, nehéz. Az, hogy miatta sokszor változott a hangulatom, és megértő emberekre volt szükségem, abban segített, hogy közelebb kerültem néhány emberhez. Persze voltak olyanok ő előtte is, akikhez közel álltam, ha nem lett volna, ezek az emberek akkor is ugyanilyen barátaim lennének. Úgy gondolom, ő nagy hatással volt az életemre.

20.nap
Talán a szüleim voltak a legnagyobb hatással rám,ők mindig mellettem votak és vannak.

20.nap

Talán az a fiú,akit nagyon de nagyon megszerettem megmutatta hogy gitározik és én azt hiszem hogy ki akarom probálni a gitárt...

20.nap

hú, ez szerintem hosszú lesz. először is anyu, majd az iskola/osztálytársaim. úgy 12 éves koromig hallgattam meg anyu tanácsait, utána már le sem sz@rtam. előjöttek a mindenféle idióta tinédzser-problémák, és csak a velem egykorúakra hallgattam, sajnos. ha nem lett volna egy barátom, akit itt csupán Miller-nek ismerik a haverjaim, akkor sokkal jobban belecsúsztam volna rossz dolgokba. szóval ő nagyon közrejátszott abban, hogy jól legyek. ezután pedig Demi. senki sem volt mellettem, senki sem kért meg engem, hogy menjek el dokihoz, mert lehet, hogy komolyabb bajom is lehet. én meg úgy voltam vele, hogy ez mindenkivel előfordul [az eléggé titok, hogy mi], de nem. egy külföldi sztár kellett ahhoz, hogy megtudjam, beteg vagyok és megpróbáljam meggyógyítani magam. szép, mi? szerintem is. de most már anyu is. nagyon-nagyon nagy mértékben, hál' Istennek. már nem vagyok h*lye, tudom, hogy ő okos és nem akar nekem rosszat. sajnálom, hogy azokban az időkben nem hallgattam rá.

hozzá kell tennem, hogy volt, amikor mindenki hatással volt rám. nem mondom, ma is minden gúnyos megjegyzést eszembe vések, nem felejtem el hamar, de egy csúnya szó után nem omlok össze, mint akkor.

szóval én köszönöm anyunak, Millernek, a barátnőimnek, Á-nak, akiről nem meséltem, mert félek, hogy felismeri magát:DD és Deminek, hogy még vagyok.

20.nap:
Hm...elég fogós kérdés,ezen még nem nagyon gondolkoztam
Elsősorban a szüleim és a többi családtagom az aki a legnagyobb hatással volt rám,de ezzel nem vagyok egyedül(az emberek 90% is így gondolja szerintem).
A fiúk általi csalódásból is sok tapasztalatot szereztem.
Igaz,hogy itt személyt kellene még felsorolni de nem hagyhatom ki azt a dolgot ami nélkül nem tudnék élni,és hatással van rám: a zene
Bármilyen hangulatom van,a zene segít feldolgozni a fájdalmas eseményeket,csalódásokat ugyanakkor felpörget és egy kis boldogságot is hoz nekem
Úgy gondolom,lehet mindenkinek példaképe de én a saját utamat járom,hibáimból tanulok és különleges személységet szeretnék kialakítani magamnak
Utólag is bocsánat a regényért

20. nap

Ha a családból kell valakit mondani, akkor a bátyám, mert ahhoz képest hogy fiatal, nem egy partiállat, sőt, már van családja is, és normális munkája. Ha pedig sztárok közül kéne, akkor Chris Colfer, mert mióta ismerem őt, azóta sokkal elfogadóbb vagyok, mind magammal, mind másokkal szemben, és Őt nem érdekli mások véleménye sem, amit tisztelek benne.

20. nap

Elsősorban a családtagjaim, szerintem az emberek többsége ezt mondja. Aztán a One Direction...tudom, fura őket írni ide, de...amióta ismerem őket, úgyérzem megváltoztam. Komolyabbá, érettebbé tettek..fura ezt pont rájuk mondani..szóval összefoglalva nagyon sok mindent köszönhetek nekik, és ezt soha nem fogom elfelejteni. Aztán ott van Cher Lloyd...mielőtt megismertem Őt, azelőtt olyan sztárokat tartottam példaképnek, akik tudom, hogy csak a rossz irányba vittek volna..lehet, hogy depressziós lennék, vagy valami..de a dalai mindig erőt adnak a rossz napjaimon, neki is nagyon-nagyon sokat köszönhetek, és örülök, hogy egy olyan sztárt mondhatok példaképemnek, aki nem él botrányos életet.

Megint sokat kell pótolnom. Ilyen a formám.
18. nap - Sorozat, aminek rabja vagyok/voltam
Régen: Rém rendes család, LOST
Ma: Office US, Így jártam anyátokkal, Nevem Earl
Közös halmaz: Monty Python Repülő Cirkusza, The Simpsons

19. nap - Mi tesz boldoggá?
1. Foster the People-dalok
2. FC Barcelona
3. ha megdicsérnek
4. kedvenceim új képei
5. Forrest Gump
6. egy szívmelengetően helyes fiúmosoly
7. ha anyummal beszélgetek
8. ha közös témát találok valakivel
9. ha észreveszek valami apró részletet, ami másnak elkerüli a figyelmét
10. ha rájövök, mennyi lehetőségem van

20. nap - Ki tette a legnagyobb hatást életedre?
Kettő is van. Az egyik Andrew Matthews, akinek a könyvei megnövelték az önbizalmamat, és erőt adtak ahhoz, hogy kimásszak az önutálat mocskos, büdös gödréből. Valamilyen szinten a mentoromnak tekintem, miatta kezdtem érdeklődni hevesen a pszichológia iránt.
A másik, a legfontosabb pedig édesanyám, akinek rengeteg szenvedést kell kiállnia nap mint nap, és olyan dolgokat kibír, amitől még nagyon erős idegzetű emberek is beadják a kulcsot, de sosem panaszkodik. Van bátorsága új dolgokba belevágni még 50 évesen is: sokat fut és biciklizik, drámát oktat kicsiknek, templomi foglalkozásokra jár, zarándokutakra megy, és amint elkerülök Pestre, el akar menni Erdélybe, hogy táborokban segítsen a rászoruló gyerekeknek. Anyukám az én hősöm.

20.nap
Nekem a nővérem nagyon sokat segített. Példát vehettem róla, és mindig meghalgatott, megértett. Talán ő az aki igazán segített felnőni!

20. nap: Ki tette a legnagyobb hatást az életedben, és miért?

Számos olyan ember van, akit kit tudnék emelni, mint pl. a családom. De mégis a legjobb barátnőmet írom, akit már több mint 9 éve ismerek. Mindig megértett, amikor rossz kedvem volt meghallgatott. Önbizalmat nyújtott, amikor már kezdtem elveszíteni a reményt.

20.nap
Rám Jessie J tette. Tőle van akkora önbizalmam és kitartásom. Tőle tanultam meg, hogy senki sem tökéletes, és hogy miért teszek magammal olyan dolgokat, amiket nem szabadna.. A másik ember az anyukám és apukám.. anya mindig tudja mit szeretnék, még ha néha össze is kapunk, apa pedig.. apa is mindig tudta, hogy mi a jó nekem, borzasztó sokat segített nekem.. HIÁNYZIK.

21. nap

Figyelem!Hosszú szöveg következik,ami valószínűleg senkit sem érdekel!Kérem,ha esetleg osztálytárs olvasná,ne sértődjön meg,nem akarom,hogy bárki rosszul érezze magát emiatt.

Na jó,hát hol is kezdjem.Gyakran érzem magányosnak magam,bár vannak barátaim mindenhonnan,de a "való életbe" nem valami sok.Mostani osztályomba egy barátom van egyedül.Pedig olyan személyiségem van,hogy próbál mindenkivel jóban lenni,mindenkinek megfelelni,mégis az ellentétét érem el vele,úgy érzem.Legjobb barátnőm sincs,sajnos,és eléggé lehangoló,hogy mindenki másnak van,és olyanokat posztolnak ki,hogy a legjobb barátnő így,meg úgy.Régebben azért jöttem gimnáziumba,hogy hátha itt menő leszek úgymond,hisz úgy éreztem,minden adottságom megvan hozzá,nem vagyok világcsúf,nem öltözködöm bénán,meg semmi,de persze hogy nem lettem az.Lehet,hogy a homlokomon van egy nagy L betű,vagy nem tudom.Lehet az volt az oka,hogy nem akartam olyan lenni,aki mindig feltűnési viszketegségben szenved,meg egyebek.Gyakran van az,hogy egyedül érzem magam,meg nem értettnek.Lehet,ezért akarok híresség lenni,hogy úgy érezzem,vannak,akik kedvelnek és szeretnek olyannak,amilyennek.Félek megmutatni,ki is vagyok,milyen ötleteim vannak.Egyszer csináltuk meg az én ötletemet,nem olyan sokkal utána már tönkre is tették,ezzel is megtörték a lelkem egy darabját,és az önbizalmam jó részét,amiből akkor sem volt túl sok.Pedig láttam másik osztályba ugyan ezt,gondolom az osztályfőnökük mondta,de ott mégis kibírták.Rengeteg számomra nem kellemes dolog van,amit minden nap átélek amiatt,hogy az osztálybéli kaszt-rendszer majdnem legalján vagyok.Én tudom meg utoljára a történéseket,nem jönnek oda hozzám szünetbe mondjuk,hogy megkérdezzék mit csinálsz,de számomra a legrosszabb,mikor meghallom azt a szót:csoportmunka.Na ilyenkor elkezdem kiforralni a tervem,és közben teljesen letört vagyok.Mivel tudom,hogy nem fog hozzám senki sem odajönni,hogy "-Hé,beszállnál hozzánk?",hanem vagy nekem kell koslatni és megkérdezni félénken,hogy esetleg csatlakozhatnék-e,vagy nem választanak be sehova,és a tanár oszt be valahova.Pedig lehet,hogy nem vagyok benne olyan rossz,de azért sem választanak be.És ez számomra szörnyű érzés.Tudom,ezek apróságok azon dolgok mellett,amikkel a mai világban számos gyerek küzd az iskolában,de nekem ez mégis fáj,mivel beismerem,törékeny vagyok,egy olyan ember,aki érzékeny ezekre a dolgokra.Nem egyszer volt olyan,hogy álomba sírtam magam ilyesfajta dolgok miatt.Itt még a tudásom sem jelent semmit,mivel vannak nálam okosabbak.Ennyiből volt jobb az előző iskolám,ahol még ennél is szörnyűbb volt,hogy ott másolták a házimat,meg segítettem nekik napközibe(már ameddig jártam),és ez is egyfajta visszajelzés számomra,hogy értékelik a tudásomat,hisz rólam másolják a házit.Meg ott négyen voltunk barátok,pedig kevesebb volt a létszám ott,mint itt.Meg ez sem kellemes,hogy érzed,hogy jó vagy abban a tantárgyban,előző iskolámban én voltam az egyik legjobb a tantárgyból,itt mégis hülyének érzem magam abból.Van egy másik tantárgy,amiben előző sulimban nem voltam olyan remek,olyan átlagos,de itt érzem,hogy már fejlődtem,meg az a kedvenc tantárgyam,de itt is csak második vagyok.Pedig érzem,hogy többet tudok annál a lánynál.Félek az emberek véleményétől,ezért gondolkoztam tegnap,hogy kirakjam-e ezt nekik,vagy tartsam meg magamnak.Mert nem akarom,hogy azért változtassanak pár dolgon,mert muszáj,és közben még jobban utáljanak.Így úgy döntöttem,nem küldöm el nekik,majd talán mikor nagyon elegem lesz év közben,akkor.Köszönöm a lehetőséget DiscoDiva,hogy kiadhattam ezt magamból.Mert eddig ezeket senkinek nem mondtam el,esetleg részleteket.Meg biztos,hogy kihagytam valamit,meg nem jön át ez az egész,mert tegnap a fejembe érthetőbben írtam le.Na mindegy.Köszönöm.

21.nap

Elegem van ebből a nyaralásból haza akarok menni nem ismerek itt senkit...

21. nap!
Mindig megbántanak.
Elegem van mindenből, mindenkiből.