Mire gondoltok most? II.

Köszi! Ilyenkor iszonyat menőnek érzi magát az ember X)

Úgy tűnik, hamarosan lesz munkám Vagy valami olyasmim... csak heti egy-két alkalmas, és nem fizet túl jól, de ez már egy nagy előrelépés, úgy érzem teszek a jövőmért. És nagy koncertek, rendezvények hátterében dolgozni azért mégiscsak a legvonzóbb ajánlat amit kifoghattam

Bele fogok őrülni a vezetésbe. Ha valaha megszerzem a jogsim akkor félek szó szerint tarolni fogok (vagy engem tarolnak el O.o), de ez egyelőre kilátásban sincs, tekintve, hogy 24 óra után ott tartok hogy még mindig lefulladok valahányszor el kéne indulnom egy kereszteződésben. Mert csupa lejtő meg lanka itt minden, kézifékes elindulásról szó sem lehet, és még mindig fizikai képtelenség számomra időben átpakolni a lábam a fékről a gázra, úgyhogy volt már, hogy két pirost vártam ki mire kijutottam a lámpától. És áá, elegem van, a legalapabb dologra is képtelen vagyok, ha meg nem ezt cseszem el akkor mást, az oktatónak is ki van már velem a töke, pedig ilyen tempóban még jó darabig élvezzük majd egymás társaságát

Nem tűnik nagy problémának, de nekem igen (főleg a körülmények hatására), de hazudjatok nekem, és mondjátok azt, hogy ez a vers jó Különben sírni fogok egész este

Csak egy kis időt
Adjatok, urak
Csak egy kis időt
Adjatok nekem

Életetekből
Egyetlen percet
Fel sem fog tűnni, hogy
Hiányzik nektek

Sajnálják ugye a
Földön szenvedőt, de
Sajnáltok tőlem
Csak egy kis időt

Megválni tőle
Mit számít nektek
Nem törődtök, mert
Úgyis siettek

Hé,
Megállni, urak
Egy percet kérek
Észre sem veszed, hogy
Hamarabb halsz meg

Idő rabjai
Megszabadítlak
Én örökké élek
Te elszunnyadhatsz

Kizökkent időt
Helyretolhatja
Bízz rám egy percet
Állj meg egy szóra

Elkéstetek volna?
A kor körbenőtt
Én nem kértem semmit
Csak egy kis időt

Remélem a karma visszavág annak, aki megérdemli.

egyszerűen ezeket muszáj kiírnom magamból, mert megfogok őrülni, ha nem teszem. kezdjük ott, hogy hónapok óta érzem a fájdalmat, ami belülről egészen és lassan kezd elszippantani. semmi önsajnáltatás - nem annak szánom, de elegem van. az kezdetleges ok nélküli szomorúságom átment olyanba, hogy rosszul érzem magam mindentől. kisebb levegő és hőmérséklet változástól, emberektől, a hangoktól, a gondolatokról, amik belülről marják szét az agyamat; a has, fej, kar, hát, nyak, szem, száj, és mindenféle fájdalomról meg ne is feledkezzünk meg, ami minden nap kelt és altat el. de ez még a legkellemesebb probléma az összes közül. az egyik drágalátos ismerősömnek a szájába kell rágni, hogy nincs kedvem az emberekhez. nincs kedvem hozzá, nincs kedvem az osztálytársaimhoz, semmihez. semmihez. de csak hogy egyszer ne csessze fel az idegeimet valaki, megérthetné, de nem, tovább jön azzal, hogy én megváltoztam, és hogy ő ezt nem érti, mert állítólag neki minden világmegváltó fájdalmamat elmondtam. nem. nem tudja miken mentem keresztül a szexuális beállítottságommal kapcsolatban, a kiszemeltjeim miatt, a legjobb barátaimnak hitt kis szennyek miatt, csak annyit, hogy ekkor éppen ezzel meg azzal vesztem össze. alig tud rólam valamit az illető, miközben azt hiszi, a legjobban ismer. kedves gesztus, hogy törődik velem, mindig érdeklődik, de ez nekem sok. tisztában vagyok azzal is, hogy ő nem csak barátként tekint rám, amitől én már kezdek megőrülni. azt hiszi, belé vagyok esve nagyon durván, de nem. ezzel a megmozdulásaival eltaszít már attól a gondolattól is, hogy érzéseket tápláljak iránta; ezek alatt pedig a folytonos zaklatást, a kérdőre vonást, hogy van e valakim, és az értetlenséget értem. nem tudja ő se, ahogyan a legtöbb ember, hányszor tettetem mások előtt a boldogságomat, miközben érzem hogy valami felemészt belülről. én már nem bírom ezt tovább. nem tudom már milyen módon kifejezni, hogy stop it, és hagyjon békén mindenki.
el kellene ezzel mennem pszichológushoz, de hogyan közöljem a szüleimmel, akik nap mint nap mosolyogni, poénkodni látnak? épp ez az, hogy sehogy. most élem azt a bizonyos körül vesznek emberek, de egyedül érzem magam életérzést, és beleőrülök, ha ez nem fejeződik be.

utóiratként bocsánat az önsajnáltatás miatt, nem szeretem, de nem tudtam hova írjam ezeket le..

Rájöttem arra, hogy egy barátom -khm, a mi barátságunk már régen nem barátság, és erre már anya is rájött, ma éppen azzal csesztetett, hogy mi olyanok vagyunk mint annak a sorinak a címe, amit néz: "Túl jó barátok"xd- állandó hisztijei miatt és is hisztissé válok. Tegnap azon kaptunk össze, hogy mindenkit elhívott inni, csak engem nem, (??) szóval tök hülyeségen, úgyhogy sürgősen változtatnom kell magamon, mert ez így nem lesz jó. Egyébként is hisztis vagyok, nem kellene még tetézni a dolgot.xdd
Fogytam amúgy 2 kg-ot január óta, nem tudom hogy csináltam, de örülök neki, hogy legalább ebben rendben vagyok.xdd

Az a legjobb, mikor felvetem a barátomnak, hogy nézzünk filmet, mert az milyen romantikus stb stb. De persze mire elérkeztünk addig, hogy akkor tényleg filmet nézünk, már nem akartam. Úgy negyed óra után meg is untam és míg ő teljes izgalmakban nézte, elkezdtem popcornt tömni a szájába. Mikor ezt meguntam, adtam neki egy puszit, aztán kicsit szenvedtem ott mellette és végül megcsókoltam, utána egy 10 percig nem is hagytam szerencsétlent szabadulni.
De itt még nincs vége, ugyanis mikor már abszolút nem tudtam mit kezdeni magammal, ráfeküdtem a hasára, kicsit piszkáltam, csikiztem, erre jól be is aludtam.... Az utolsó kb 20 percben pedig -mikor a köhögése felébresztett- elkezdtem poénkodni es kb be nem állt a szám. A vicces az, hogy mindezek után is szeret és még moziba is akar vinni. Aranyom

Annyira utálom ezt a sulit ahova jarok, örülök hogy mar csak ket honap és lépek onnan. Komolyan óvóda ami ott megy. A fogyatékosok és a kisebbségiek gyűjtőhelye... De ezt még elviseli az ember. Nem mozdulok ki a teremből, oszt csókolom. De hogy vizsga előtt, gyakorlás helyett az igazgató szentbeszédét kell hallgatni arról hogy ne járjanak már ki a h*lyék cigizni, ne verjék agyon egymást (jelen esetben ne törjék el a másik állkapcsát - de szó szerint) és ne fogdossák a csajok (???) fenekét... Nem tudtam hogy sírjak vagy röhögjek. Annyira szánalmas...
Jelzem ezeket a 9.-10.-es tezstvírek csinálják, minket 20+ éves szakmásokat nem lehetne békén hagyni a baromságokkal?

//Kellett nekem úgy döntenem egyetem után hogy mrgcsinálok egy OKJ-s képzést... Én se vagyok normális. De mentségemre szóljon nem ebben a suliban kezdtem, csak állambácsi becsukatta hogy **** meg magát az is
Mindegy legalabb a Cisco vizsgám megvan

bocsánat mindenkitől, de megint panaszkodni fogok..

..azért, mert az osztályból hitt úgymond "legjobb barátnőmet" igazán sikerült félreismernem. tudni kell, hogy nem jó a telefonom, ezért egyszer suliban beléptem az ő telójáról az én instámba úgy, hogy az instagramhoz hozzáadta a profilomat abból az indokból, hogy ő nem tudja mi a sajátja jelszava.. mondom jó, nekem mindegy. azóta egyszer már kiléptem belőle, jelszót változtattam, hogy ne is tudjon belépni a profilomba. nem azért, mert titkolni valóim vannak, csak azért na, nem szerettem volna hogy belekukucskáljon a DM-jeimbe. VISZONT, minden alkalommal valami okot keresett arra, hogy én belépjek az instámra a suliban. ugorjunk előre egy kicsit, mondjuk mára. ma mutatni szeretett volna valamit amit elküldött az egyik barátnőjének - tudjátok, van a messengeren ilyen rész hogy megosztott fényképek -, de én végül mást szúrtam ki. mit látnak szemeim? az egyik beszélgetésemet ami az ő telefonjáról lett lescreenelve. egy: mi jogon nézi meg, kivel mit beszélek? kettő: miért küldi el másoknak? három: még gyorsan tovább is tekerte a képeket, nehogy meglássam. komolyan ez mi.. jó igen, én voltam alapból a marha, amiért alapból beléptem, de én kis naiv bárányka mai napig bíztam benne, hogy nem nézegeti az instámat. hatalmasat csalódtam, és komolyan, ezt már nem nézem el tőle. a folyamatos telefonnyomkodása, és az, hogy csak akkor szól hozzám, ha akar valamit, vagy ha a barátai nem foglalkoznak vele, az még úgy mondom elviselhető volt - de csak azért, mert nem érdekelt annyira a lány személye, hogy foglalkozzak vele, de ezt nem tűröm.

Amikor valaki olyan mondja neked, hogy Egyéniség vagyok, akinek egy önálló szava nincs, olyan tömegember, aki egyedül nem tud meglenni, négy szemközt nem lehet vele beszélni, csak ha valaki támogatja őt, vagy ő tudja más szavát majmolni, csak olyan ruhákat vesz, ami az elitt szekció szerint menő... Akkor te nem tudod őt nem képen röhögni. Nincs ezzel semmi baj, kellenek az ilyen emberek is, akiknek nincs önálló véleménye, hiszen a média belőlük él, de akkor ne menőzzön azzal, hogy ő egy egyéniség, egy különleges személy, belőle nincs még egy. Végül is, nincs is belőle még egy, hanem még ezer.

Na igen én most sajnos eléggé félek,mert nyolcadikos vagyok,persze elcsesztem a felvételit persze hogy nem fognak felvenni abba a suliba ahova akarok menni(ahol van az a fiú aki tetszik már lassan két éve)Most igazából folyamatosan ezek vannak bennem,de nem akarok hisztizni,de legalább az megnyugtatt hogy nem csak én csesztem el a felvételit (

Tegnap este negyed 12-kor jöttem haza a moziból, megnéztük barátnőimmel a Vörös Verebet. -aww imádtam - Úgy voltam vele, hogy most mindegy mikor fekszek le, mert ma vendégek jönnek hozzánk ebédre és ez egy laza nap lesz. De azzal nem számoltam, hogy én ma este buliba megyek és hajnal 2-3-nál hamarabb nem jövök haza.xdddd Fogalmam sincs, hogy hogyan fogok én addig fent maradni, szerintem elfogok aludni a kanapén vagy nem tudom.xdd

Én egyszerűen teljesen le vagyok nyűgözve. Éppen az előbb fejeztem be Taylor Swift Reputation című albumának hallgatását, és ez valami zseniális. Nagyon ritka, amikor tetszik nekem minden dal egy albumról, de erre a 15 számra könnyen tudom mondani, hogy volt bennük valami, ami megfogott. Annak ellenére, hogy az előadóművészt nem kedvelem (még), ez az album tényleg nagyszerűre sikeredett, le a kalappal előtte.

Úgy vagyok vele, hogy ha az utálóimnak az az EGYETLEN öröme az életben, hogy engem támadnak hátba, mert annyi gerinc nincs bennük, hogy a szemembe mondják a bajukat és értelmes ember módjára megbeszéljük azt, akkor legyen. Én nem fosztom meg őket ettől.

De, ha ők bunkók, én is az leszek, ha ők hátba támadnak, akkor én is, ha ők dedósan viselkedek, akkor én meg árulkodok az óvónőnek. Nem mindenkivel lehet emberi hangon beszélni, néha valaki csak a "saját agyi szintjén lévő emberekkel" értik meg magukat. Ez esetben én is lesüllyedek és úgy próbálok "tárgyalni" velük. Bár tudom, hogy úgy is le fognak győzni a rutinjukkal, de hát.... Egy próbát meg ér, nem?

Ezer éve nem használtam a Photoshop nevű programot, ma úgy döntöttem, hogy visszatérek hozzá és megnézem, hogy mennyire emlékszem még a lépésekre. Mikor készen lettem az egyik képpel, ahelyett, hogy elmentettem volna, véletlenül bezártam ehhez is csak olyan tehetség kell, mint ami nekem van I hate myself, kill me please

Amikor a te írásod sokkal jobb volt de szó nélkül törölték és egy sokkal rosszabb van jelenleg helyette es azt kell isteníteni.
Akkor te már tudod a választ:

Mai nap fénypontja, mikor végre a kezembe vehettem az új szemhéjpúder palettámat ami kegyetlenül jól néz ki, vagy fél óráig szorongattam

lol sosem hittem volna, hogy egyszer ilyennek fogok örülni

Valamint most nagy dilemmában vagyok ugyanis a choices karakterem kapcsolatban van valakivel, de egy új szereplő jobban érdekel már, én még egy játékban sem akarok dobni valakit vagy megbántani az érzéseit xd nem tudom mi lesz...

mégis mikor fogják már megszűntetni, vagy legalább lecsökkenteni a kötelező hittan, erkölcstan és etika órakat? (magától az egyháztól is hideg kiráz egyébként) jó, nekem már olyan mindegy így végzős évben, de egyszerűen rémes és elkeserítő, hogy ilyenek miatt van heti 45 órája egy diáknak...de ide vehetnénk a heti 5 tesit (bár hál istennek nekem nem kell járnom a szemem miatt), technikát, művészeteket, életvitelt, civilizációt és minden ilyet, ami a tanulók kb 5%-ának, ha fog kelleni valaha is későbbi tanulmányokhoz...

Holnap lesz a szintvizsgám... egészen a mai napig rettentően izgultam, féltem, ma reggel pedig tök magabiztosan keltem fel, hogy igen, én ezt meg tudom csinálni. Remélem ez holnap is így lesz, és nem fogok bestresszelni.