offlineSzerintem idén nyáron semmi mást nem hallgattam, csak ezt az albumot (na jó, meg a FOB új albumát), annyira magával ragadott. Indoklást nem nagyon tudok hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy tetszik a hangszerek sokszínűsége, és ahogyan harmonizálnak egymással. Zseniális hangzásuk van. Egészen különleges hangulatot teremtenek, mindig úgy érzem, mintha nem is a jelenkorban lennék, annyira különbözik attól, amit manapság a rádióban hallok. Elég ritka, hogy egy albumon minden számot szeretek, de ez tipikusan olyan.
Fall Out Boy - Save Rock and Roll
Tudom, hogy a kritikusok/rosszakarók szerint nagyon elpoposodtak a srácok, de engem ez nem zavar, mivel jómagam is vevő vagyok az igényes(!) popzenére. Nem mondom, hogy minden dal ugyanannyira tetszik, de nincs rajta olyan szám, amit ne hallgatnék meg szívesen. Szerintem jól elkülöníthetőek, nekem mindegyik dal másmilyen érzelmi töltettel bír. Ami viszont közös bennük, hogy hihetetlenül felpörgetnek. Nem vagyok az az ugrálós típus, de akár a Phoenixet, akár a MSKWYDITD-ot hallom, szinte érzem, ahogy lüktet bennem a vér, és nem tudom megállni, hogy ne énekeljek együtt Patrick hangjával
Az összes számnak kívülről fújom a szövegét. Arctic Monkeys - Humbug
Ezt a lemezt viszont mostanában sokkal többet hallgatom, és gyakorlatilag bárhol, bármikor képes vagyok végighallgatni.
Tényleg nem tudom mi vonz benne, meg úgy az egész bandában. Az egész olyan sötét, elvont, megfoghatatlan (legalábbis nekem). Én nagyon nem vagyok ilyen, de... úgy tűnik az ellentétek a zenében is vonzzák egymást
1 felhasználónak tetszik:
<3
). Szerelem volt az első hallásra, és lesz is mindörökké. A Welcome To The Jungle első másodperceitől kezdve végig a Rocket Queen-ig a legnagyobb mestermű, ami a mai napig olyan érzéseket vált ki belőlem, mint amikor először hallottam teljes hosszában... 
