Olvasol? II.

Szerintem amiben kritikus lehet az ember, mi más lenne mint a könyve? Hisz a könyvekből milliónyi van, azonban rengeteg rossz fogalmazással, szóismétléssel, vagy hasonlókkal van megírva. Nos nekem az utóbbiak koránt sem tetszenek. Itt említeném Leiner Laura könyveit - illetve nem is az összeset, mert a Bábel nem volt olyan rossz, bár azt is inkább blogként adtam volna ki, mintsem, hogy könyvnek - aztán ott van még amit egy 13 éves kislány kapart össze a blogjából - hozzátenném, hogy nem tudtam végig olvasni, annyira pocsék az egész...-.

Inkább az olyan könyvekért rajongok, ami nem csupán párbeszédből áll, sőt, ha van egy-két oldal hosszú tájleírás, vagy hosszabb elgondolkodó rész. A kedvenc könyvsorozatom Sara B. Elfgren, Mats Strandberg - Az Engelsfors trilógia , egyszerűen fantasztikus, a horror, misztikus fantazy kategóriába lehetne sorolni, ugyanis boszorkányokról szól, akiknek az a feladatuk, hogy megállítsák az apokalipszist, miközben rengeteg mindenen mennek kersztül. Hihetetlen átgondoltan fogalmazták meg minden egyes szót, a karaktereket valóságos tulajdonságokkal ruházták fel - tökéletesen emberiek, úgy viselkednek, mint ahogy te is viselkedsz valójában, mert nem valami menő kiscsajok, akiknek nincsenek problémáik, és.. szóval olyanok, mint amilyennek egy embernek kell lennie, nem pedig, mint a képzeletünk szüleménye - a történet lehet sablonosnak hangzik, azonban nem tudsz megjósolni előre semmit sem, minden váratlan, kreatív, telis-tele fordulatokkal.

Jelenleg a Christopher Paolini - Eragon című könyvébe kezdtem bele. Rosszat nem tudnék mondani róla, Christopher nagyon jól elmagyarázza még a gubancos részeket is, pedig fiatalon írta a könyv első kötetét, mindössze 15 éves volt. Hihetetlen, hogy egy 15 éves lehet már olyan érett, hogy jobb könyvket ír, mint a nagy kedvencünk a Twilight írónője, Stephanie Mayer.

A könyvek világa végtelen és kifogyhatatlan. Azonban, ha egy könyvet többször olvas el az ember, sosem ugyan az az érzés fogadja egy bizonyos rész után, mert minden olvasás után mást jelent számunkra a könyv!

Befejeztem végre az elkezdett könyveket. Az ifjú Werther szenvedéseit már rég-rég kiolvastam (és hozzáteszem nagyon tetszett), csak a Bukott Angyalok városával kínlódtam egy csomót. Közel két hétig olvastam, az pedig nállam ritka... Meg mondom őszintén nekem már túlzás az egész. Rengeteg helyről vette ez az írónő a "forrásait" a könyvsorozathoz (ami lefordítva annyit jelent, hogy mindenféle híres neves könyveket összekevert, megváltoztatott egy pár szót és nevet és kész lettek a drága könyvek), de azért nem volta annyira rossz. Ez a Jaces és Clarys ügy már kezd idegesíteni, az egészet már csak Simon miatt olvasom, meg Alec és Magnusért... Fantasztikus, hogy megint ugyanott vagyunk ahol eddig. Na m1. Felteszem a kövekezőt is szándékomban lesz kiolvasni, de már lejjebb vannak az elvárásaim, mivel a harmadik után elég fent voltak és eléggé nagyot csalódtam... Mindegy, mert addig még úgyis van... Most a Percy Jackson 1. részét fogom olvasni angolul, mert így izgibb és előre látom már, hogy imádni fogom. (Láttam már az első filmet és nagyon tetszett.)

Saját vélemény, mert használjuk ki a szólásszabadságot.
Általában nem olvasok magyar könyveket, de rávettem magam a hatalmas felhajtásnak köszönhetően, hogy elolvassam Leiner Laura egyik írását/sorozatát. Komolyan egy ilyen elcsépelt, sablonos és semmitmondó történetért vannak oda a mai tinilányok? Amikor én 13-14 éves voltam (igen, tudom, hogy két kemény évvel ezelőtt volt, de sajnos ez az igazság), már da Vinci-kódot olvastam, nem az irritálóan visszahúzódó lány és a napszemüveges 'menőfiú' unalmas történetét, amely 9 (!) köteten át tart. Nem akarok ezzel senki sebezhető lelkébe taposni, csak egyszerű megjegyzés.

Egyébként legutóbb Jamie McGuire sorozatát olvastam, amelyből személy szerint a Gyönyörű sorscsapás volt a kedvencem. Jobb szeretem, ha a sztori csak egy szemszögből van leírva, de igazán magával ragadó történet, nagyon tetszett. A második kötet eloszlatta a Travis karaktere köré felgyűjtött rózsaszín felhőimet, de nem is baj, hiszen beleláthattam egy férfi agyába. Furcsa volt, de megindító. Galamb karaktere igazán nagyszerű, de a paranoiás énje valahogy nem vált a kedvencemmé. Bár, Travis és Galamb tényleg örök történet maradt számomra

SPOILER!

Az írónőnek pedig külön köszönet, hogy kitisztíthattam a könnycsatornáimat, de előbb is lehetett volna szólni, hogy Trent nem égett hamuvá az alagsorban.

SPOILER VÉGE!

Hozzáteszem, ha bárki ráveszi magát, hogy elolvassa, és van rá lehetősége, akkor eredeti nyelven, azaz angolul kezdjen neki, ugyanis a fordítás a lehető legborzalmasabb és igénytelenebb lett.

Ismételten egy Katie McGarry könyvet vettem a kezembe. Miután a The Pushing Limits elnyerte a tetszésem megvettem a Dare to yout is. Ez a könyv mondhatni a folytatása az előzőnek,csak most Beth életét adja át. A csaj az első könyvben nem lett a szívem csücske, főleg a legjobb barátjával folytatott zavaros viszonya miatt,de adok neki egy esélyt, mert ez a Ryan nekem nagyon is szimpatikus a képben. Az Aki mer ,az nyer című könyvről eddig jó véleményeket olvastam és Katie kifejezetten mestere a sötét titkoknak...

Hát,befejeztem Alaskát,és nekem nagyon tetszett.Szép,tanulságos történet és remekül meg van írva.Néha legszivesebben pofon csaptam volna Alaskát,de ez volt az egyetlen bajom a könyvel.Nagyon tetszett.
Jelenleg a Párválasztót olvasom,és mindjárt ki is végeztem.Eddig nagyon tetszik.Kicsit olyan,mintha Hamupipőke,Az Éhezők Viadala és a Nagy Ő keveréke lenne.Ja,és Maxon a legújabb szerelmem.Istenem,de imádom azt a srácot...

Lisa Genova: Fél testben ép lélek című könyve nem egy sétagalopp. Olvasmányos könyv, viszont olyan témát dolgoz fel, amelyet nem olvas az ember olyan könnyen. Remek könyv, hihetetlenül életszerűre, hitelesre és valódira sikerült, nagyon bele tudtam képzelni magam a főszereplő helyzetébe. Főleg, amiért olyan szépen hagyta kibontakozni a szerző a könyvön végigfutó ellentétet. Nagyon szerettem olvasni, egy kicsit rövid volt.
És igen, tegnap végre megvettem a könyvet, amit már nagyon régóta szeretnék elolvasni: Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve. Egy zseniális remekmű, komolyan mondom. Imádok Kunderától olvasni, ez a könyv pedig... egy csoda. Imádom.

Befejeztem a könyvet és a végére már Beth kicsit sem volt a bögyömben. Viszont ehhez a történethez és a benne lévő felismerésekhez Bethnek kellett a környezetváltozás.

Én nagyon szeretek olvasni

Jelenleg több könyvnek is nekiálltam, ilyen Leiner Laura: Hullócsillag; George R.R. Martin: Sárkányok tánca; Julie Kagawa: Vaskirály és Jane Hawking: Utazás a végtelenbe. Tulajdonképpen mindegyiket a hangulatomhoz megfelelõen olvasom. Leiner Laura könyvei nem a legjobbak, de megragadóak és könnyû a nyelvezetûk, remekül ki tudok rajtuk kapcsólodni. A Sárkányok Tánca és az Utazás a végtelenbe akkor kerül a kezembe, ha valami igazi irodalmi mûre vágyok. A Vaskirályt pedig mindig esténként olvasom csak, így nagyon lassan haladok vele.

Leiner Laura:Hullócsillag

Na jó. Most lehet, hogy hülyén hangzik - nem, nem az amit olvasok, hanem hogy hol tartok - , de én most jeleneleg a Szent Johanna Gimi 4. részének a legvégét. Pénteken pedig már a Reményt. Természetesen a 2 és a 3 is meg volt. Előtte a Csillagainkban a hiba, aminek az utolsó lapjai, szinte teljesen átáztak. Az előtt, pedig a Kiválaszottat.

Ma kezdtem hozzá a Denazen-regény első részéhez a Touch-Érintés című könyvhöz. Jus Accardo már az elején rengeteg információval rohant le,de nem rossz.

Tegnap Budapest felé kiolvastam A titán átkát, s szinte azonnal el is kezdtem a negyedik részt, a Csata a labirintusban-t. Nagyon remélem, hogy hamarosan elkezdik forgatni a harmadik részt, hiszen onnantól indulnak be az események, engem meg hihetetlenül érdekelne filmben is a történet. Plusz a színészek sem lesznek fiatalabbak, a könyvben pedig tizenévesek a szereplők. Azért remélem, hogy nem hagyják abba két film után.

Véleményem szerint az olvasás a legcsodálatosabb dolog. Fejleszti az ember szókincsét és az események elképzelése közben egy teljesen más dimenzióba kerül az ember.
Komolyabban viszont én csak az elmúlt években merültem el a könyvek világában, amit Dan Brown-nak köszönhetek. A Da Vinci-kód és az Angyalok és Démonok igazán lebilincseltek, főleg, hogy a végsőkig lekötötte a figyelmem, amit eddig kevés könyv ért el nálam. Idén pedig sikeresen befejeztem az Elveszett jelképet és az Inferno-t is. Utóbbit egy hete fejeztem be, de még most is a hatása alatt vagyok, kétség kívül a Robert Langdon-os történetei közül ez volt a legpörgősebb, arról nem is beszélve, hogy ahogy egy ismerősöm mondta tényleg meghökkentő vége lett. (Pont emiatt már tűkön ülve várom, hogy mikor fogják végre a tervezett filmeket is kiadni a két könyvhöz)
Jelenleg pedig az Egy gésa emlékirataiba kezdtem bele. Főként azért, mert a film nagy kedvencem és magára a könyvre is kíváncsi voltam már.

Jelenleg az 1000 kérdés - 1000 válasz Felsőfokot olvasom. A sok fantasy után nem túl izgalmas, de valamikor a vizsgára is készülni kell.
Utána pedig vagy folytatom a Csitt, Csitt sorozatot, vagy elkezdem az Under The Never Skyt.

A tegnap este folyamán volt alkalmam belekezdeni Cassandra Clare: A herceg című kötetébe. Eddig imádom, ahogyan az első részt is, és már alig várom, hogy kiolvashassam!

Ma befejeztem a Touch című könyvet és igazából tejesen vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Kicsit nem hirtelen volt az egész. Remek történet,de minden túl gyorsan elintéződött, nem sok húzás volt már is szeretett mindenki mindenkit aztán nem,de egyből igen. Egy kicsit többre számítottam a szenvedélyes és hasonló jelzők alapján,de azért Annyira megfogott a sztori, hogy ma belekezdtem a Toxic-Mérgezés című folytatásába.

Nagyon, de nagyon tetszett! Imádni való kis köny volt. Nem hittem volna, hogy Percy csupán 12 éves, a filmben idősebbnek tették be. Nem annyira emlékeztem már a filmre, szóval volt egy pár meglepetés a könyv vége felé. Nagyon szépen meg volt írva és jól össze volt rakva. Látszik, hogy Rick Riordan ért ahoz amit csinál. Azonban ezen belül még megjegyezném, hogy rengeteg mindenben hasonlít a Harry Potterre, de ettől csak jobban tetszett a könyv. Apropó Harry Potter. A következő könyv amit olvasok a Harry Potter és a Hélvér Herceg. Muszály, mert ez a kedvenc részem a könyvsorozatból és alig vártam már, hogy újraolvassam. Már elkezdtem és még mindig imádom.

A Harry Potter után pedig végre elkezdem a Hunger Games első részét. Azt is nagyon várom.

Tegnap este ledőltem egy kicsit olvasni és viszonylag gyorsan a Bogar Bárd meséi végére jutottam - in case you wonder, ez egy JK Rowling könyv.
Nagyon tetszett, rövid, de mégis lényegretörő történetek találhatók meg benne. Sajnálom, hogy ennyire kis rövid könyv volt, szívesen olvastam volna még vagy 100 ilyet. Egy kivételével szerintem az összeset fel lehetne olvasni kisgyerekeknek, bár nem hiszem, hogy ők még megértenék a mögöttes tartalmukat. Mindenesetre nagyon elgondolkodtatóak és olvasmányosak, mindenkinek csak ajánlani tudom!