Olvasol? II.

Pittacus Lore - A kilencedik titka
a trilógia harmadik kötete, magát az alapötlete még mindig szeretem. arról nem is beszélve, milyen fantasztikus lenne, ha lehetnének tálentumaink a valóságban is, mint például teleportálás, puszta kézzel gyógyítás stb.nem igazán értem, miféle titka is volt a kilencediknek. címmagyarázat fail. a negyed és sarah szerelmi szála viszont még mindig unalmas, valami újat is kitalálhatnának. szívesebben olvasnék a szereplők múltjairól is. és mi a helyzet az ötödikkel? a harcjelenetek pedig sokszor hosszúak és vontatottak. de az összes csatás jelenettel megszenvedek szinte minden könyvnél >< mindenesetre vannak még kötetek, de sok olvasnivalóm van, nem tudom, mikor kerül sor a folytatásra

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Részlet a véleményemből:
"Rengeteg kislánynak megvolt az a korszaka, amikor a mesék jelentették az igazi, sokkal izgalmasabb és színesebb valóságot és nem az a monoton vicc, amiről a felnőttek azt állították, hogy _ez lenne a valós világ._ Ebben a korszakban bukkantak fel sokuk fantáziájában a lovagok, akik majd melléjük szegődnek, megvédik őket a hajhúzogatós osztálytársaktól és elhalmozzák őket a kedvességükkel. On Sai első vörös pöttyös alkotásában ez a fantázia testet ölt, ha a klasszikustól eltérő módon is, ugyanis kezdetnek a megmentésre váró hajadon szilárd meggyőződése jó darabig, hogy a lovagját pusztán csak álmodja.
(...)
A helyszínnel is óriási mérföldkőhöz értem, mivel eddig egy regényt sem olvastam a kötelezőkön kívül, ami itthon, Magyarországon játszódott, (valahogy idegenkedtem attól, hogy esetlegesen szembejöjjön velem egy nagyon badass karakter egy olyan „illúzióromboló” névvel hozzá, mint mondjuk az Ede) kicsit furcsa volt először, hogy olyan a helyeknek a nevei jöttek velem szembe, ahol májusban én is megfordultam a Könyvfesztivál miatt, (amikor megláttam leírva, hogy Millenáris, hatalmasat vigyorogtam ) de így csak még inkább valószerű benyomást keltett a történet. Mintha akármelyik olvasó Mia Anne-é alakulhatna, mintha bármelyikünk ennek a csodának a részesévé válhatna, a lehető legtökéletesebben szerepelt a Budapesten játszódó jelenetekben az, ami az urban fantasyt urban fantasyvá teszi ^^"

A teljes véleményem a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/06/on-sai-apa-randizhatok-egy-lovaggal.html

J. K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája
A Harry Potter sorozattal szerettem bele az olvasásba, szóval nem hiszem, hogy tudnék rosszat írni a könyvek bármelyikéről is. Még most is, hogy legalább negyedszerre olvastam el, egyszerűen imádtam, és szinte képtelen voltam letenni. Harry karakterét még mindig nem kedvelem, és néha kifejezetten zavar, hogy Rowling direkt úgy oldotta meg a dolgokat, hogy csak Harry-nek jusson dicsőség (mikor Ron az alagútban elkülönül Harry-től a törmelékhalom miatt), de meg lehet szokni. A karakterek többségét még mindig imádom, különösen Ron, Hagrid, Hermione és a Wesley ikrek lopták be magukat a szívembe, és minél több történetet élek át velük, annál jobb.
Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az Olimposziak 1.)
Hát, Rick Riordan, gratulálok. Azt hinné az ember, hogy ennyire izgalmas történetet nem lehet írni, és láss csodát, lehet. A második olvasás után kezdem azt érezni, hogy ennek a könyvnek nem elég nagy a híre, és legszívesebben világgá kürtölném, hogy a Percy Jackson és az Olimposziak sorozat fantasztikus. Lehet, hogy mindjárt elkezdek szórólapokat nyomtatni azzal a szöveggel, hogy „olvass Percy Jacksont”, és bedobálom a postaládákba, kiragasztom a hirdetőtáblákra, mert ezt mindenkinek ismernie kellene. De az ömlengést befejezve csak annyit jegyeznék meg, hogy nagyszerű ez a könyv. A karakterek azonnal megszerettetik magukat az olvasóval, a történet olvastatja magát, és egyszerűen imádom, hogy Riordan ilyen rendkívüli módon tanít a görög mitológiáról. Ha akarom, ha nem, megragadnak dolgok a fejemben – hogy ez mennyire jól jött volna, mikor törin a görög mitológiát vettük –, és sikerült úgy tálalnia az egészet, hogy érdekesnek tűnjön, ami sokkal jobb, mint egy száraz tankönyvi szöveg.
Lisa Jane Smith: Ébredés (Vámpírnaplók 1.)
Nem, nem és nem! Szörnyű volt.
Tegyünk fel pár kérdést és válaszoljuk meg őket:
1. Van egy srác, akit kb. egy hónapja ismersz, de alig beszéltél vele, csak annyit tudsz, hogy dögös. Mit érzel iránta?
a.) semmit
b.) kedveled
c.) halálosan beleszeretsz és az első adandó alkalommal kinyilatkoztatod szerelmedet
2. Mit csinálsz, ha a pasidat gyilkossággal vádolják?
a.) nem hiszed el
b.) megrendülsz
c.) elmész hozzá, mert ő ugyan nem tenne ilyet – nem mintha annyira ismernéd
3. Na és akkor mit csinálsz, ha a pasidra úgy találsz rá, hogy egy madár vérét issza éppen?
a.) kiakadsz
b.) sikítozva elmenekülsz
c.) megbocsátasz neki, mert megmentette az életed és különben is, milyen szomorúan néz, jaj szegényke
4. Megtudod, hogy a párod vámpír. Mi a legokosabb teendő?
a.) lelépsz
b.) megnézed az Alkonyatot
c.) hagyod, hogy igyon belőled, mert az baromi erotikus (és kezdesz elgondolkozni azon, hogy a vér a fétised)
5. És ha megtudod, hogy a szerelmednek van egy testvére, aki hipergonosz, és csak feltételezni tudod, hogy elrabolta őt, mit teszel?
a.) értesíted a rendőrséget
b.) nem tudod
c.) kimész a temetőbe megkeresni a gonosz, szexi vámpírt és a nevét ordibálod
Aki mindig a c választ tippelte be, nyereményét átveheti akkor, amikor Elenának megjön az esze… Én pedig most megyek és elgondolkozom azon, hogy miért is hanyagoltam eddig ezt a történetet.

Én a sorozatot is a szuper idegesítő Elena miatt hagytam abba, azután elkövettem azt a végzetes hibát, hogy beleolvastam a könyvbe: 100x rosszabb...

Pedig az első rész még kifejezetten tűrhető, legalábbis szerintem. A Visszatérés alcímmel ellátott köteteket ne olvasd el (bár gondolom nem tervezed), mert az a sorozat igazi legalja. De tényleg, az első rész ahhoz képest maga a tömör gyönyör. Nem szokásom könyvre ilyet mondani, de ha az én példányaim lettek volna, biztos befogtam volna őket télire gyújtósnak.

Blake Crouch - Véres arany

Töredelmesen bevallom, hogy a borító hívta fel a figyelmem erre a könyvre. Utána láttam, hogy ez a pali írta a Wayward Pinest (nem olvastam, nem láttam, nem is igazán érdekel), viszont ennek a könyvnek a sztorija megfogott. Eléggé olvastatta magát, fordulatosan van megírva és Blake nem kegyelmez a karaktereinek, sem az olvasónak. Nekem tetszett, több misztikumra számítottam, de attól függetlenül elégedett voltam a befejezéssel is. Általában nem szeretem, ha egy könyv párhuzamosan van írva (múlt és jelen történései, melyek aztán egybefonódnak, nekem ez elég kizökkentő tud lenni, miközben olvasok, főleg egy kaland-thrillernél), de itt talán nem annyira zavaró. Féltem, hogy egy Nick Cutter-féle csalódás fog érni (szegény csávónak egy könyvét olvastam, ami olyan rossz volt, hogy más egyelőre nem is érdekel tőle), de bátran ajánlom Blake-et, ha szeretitek a kaland-akció-thrillerszerű regényeket. És ez a kötet még tanulságos is.

Tervezek belenézni a sorozatba, mert kíváncsi vagyok, az milyen... Ezek szerint 100x jobb, mint a könyv, ez kifejezetten biztató.


Ha egyszer kifogyok az olvasnivalóból (ami nem fordulhat elő, a várólistám csak gyarapodik, nem fogy), talán nekiállok a többi résznek, bár ezt erősen kétlem. Bele sem merek gondolni, milyen a többi, ha ez tömör gyönyör volt.

Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Egy hónapomba telt és soha többet nem akarom újból még csak hallani sem a Gulliver nevet. Ilyen egy idegesítő főszereplővel még a leggagyibb kortárs regényekben sem találkoztam soha (pedig a visítozó tinilány főszereplők aztán elég irritálóak tudnak lenni), amúgy meg értem a társadalomkritikát, de muszáj megkérdeznem: mi a f*sz? (Nem, ezt nem tudtam szépíteni.) Mármint könyörgöm, Lilliput környékén még kifejezetten élveztem a történetet, az óriások közt már valami elpattant bennem, a lovakról meg inkább ne is tegyünk említést, az utána való hazatérésről meg aztán pláne ne, hihetetlen, mennyire felsőbbrendűnek lett beállítva Gulliver, miután hazatért. Eh, nem és nem.
Fekete István: Vuk
Gyerekkorom kedvenc meséje és csak most olvastam először… Fura.
Nagyszerű, aranyos kis történet volt, öröm volt olvasni, de közben azon gondolkoztam, miért nem olvastam én ezt már hamarabb. Egyszerűen nagyszerű.

Melissa Müller - Anne Frank (Egy lány élete)
Nagyon lesújtott ez a könyv. Elképesztően részletes - néha belebonyolódtam a szereplőkbe, és abba, hogy a szerzőnő nagyon sok sok szálat kötött a történethez. Ettől eltekintve csodálatos könyv, a maga módján. A végén megkönnyeztem, és még most se tudok kitérni a hatása alól. Nagyon meghatódtam a könyv olvasása közben, és szörnyülködve olvastam az utolsó 50 oldalt, ahol már sajnos Anne utolsó hónapjairól beszél. Minden elismerésem az írónőnek, aki látszólag rengeteg időd és kutatást szentelt arra, hogy megismerje ennek a lánynak az életét, a családját, és mindent, ami hozzá kapcsolódott. Minden jó könyv végén megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy "Elolvassam-e mégegyszer?". Itt egy határozott nem volt a válasz- nekem bőven elég volt ez az egy alkalom. Érdekel a téma, hiszen a következő könyvem is a második világháború alatt játszódott.. Csak egyszerűen nehéz elfogadnom, hogy egy ilyen ártatlan leányt és a nővérét, sok barátját kínok közt ölték meg, vagy betegségben hunytak el, és mindez annyira nyilvánvaló.

Irene Gut Opdyke / Jennifer Amstrong - Két Kezemmel
A könyv olvasása alatt olyan érzésem volt, mintha a cselekmény kellős közepébe bukkantam volna. Egy rendkívül érdekes és amolyan "nem tudom letenni" olvasmány. Lenyűgöző, hogy ez a fiatal nő mennyi mindenen ment keresztül és ennek ellenére milyen erős maradt. A könyvet egyik nap délután elkezdve másnap estéig kiolvastam. A lapok csak mentek és mentek, a történet pedig egyre izgalmasabb és cselekmény-dúsabb lett. Úgy, hogy mindez megtörtént eseteket dolgoz fel. Csodálatos.

Dan Wells - Nem akarlak megölni
(spoiler-dús vélemény következik)
Összegezve: hűha. Azt eddig is tudtam, hogy az író kiszámíthatatlan, és olyan csavarokat rak bele a könyvbe, amitől ámulok-bámulok. Nekem a három rész közül ez volt a legnyerőbb. Naaagyon tetszik az egész. Amikor olvasod a könyvet, és olyan történik, amit nehéz feldolgozni - körülnézel a szobádban, kimész, megmosod az arcod, és visszaülsz a fotelbe olvasni. Leírhatatlan. Komolyan mondom, hogy szerelmes lettem a főszereplőbe, annyira jól lett kitalálva, szinte már-már olyan, mintha valóságos lenne. Viszont amikor Mary, és John édesanyja is meghalt, azt hittem, kihajítom az ablakon a könyvet, majd írok Dan-nek, hogy hogy lehet így letiporni szegény olvasó szívét. Gonosz dolog, de ha megtörtént, megtörtént. Bár örülök, hogy Brooke végülis nem lett Senki áldozata, de az mégis elszomorít, hogy April meghalt. Az első részhez visszamenőleg, nagyon jó lenne, ha folytatnák a filmet, nagyon szeretem a színészt, aki John-t játszotta, és bár nem lett olyan nagy siker a film, nekem tetszett.

Blake Crouch - Sötét anyag


Kábé a könyv felénél jött ez a reakció, de nyugi, egyszerűen imádtam ezt a cuccot. Nem bírtam letenni. És ezt a gifet csak nagyon jó könyvekre szoktam használni. Mind-blowing könyvekre. Nem írok róla semmit, mert én is úgy ültem neki, hogy semmit sem tudtam és így volt jó. De a sci-fi kedvelőinek kötelező darab.

J.K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
J.K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
Mind a két könyv nagyon, nagyon tetszett, de bevallom a Titkok Kamrája jobban, főleg a párbajszakkör-, a naplós- és a Tom Denem-fejezetek, ja és Fawkes.

Rejtő Jenő - Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára
Most ez a legújabb kedvencem. Zseniális! Csak kár hogy a könyv, mivel régi kiadás, lapjaira esett szét.

Stieg Larsson: A tetovált lány

Részlet a véleményemből:
"A sztori az első 70-100 oldalon még csak folydogál, aki valami in medias res, típusú történetre vágyik, az bizonyára csalódott lesz, az író jelentős terjedelmet szánt a későbbiek megalapozására, bemutatja a két főszereplőt, felvázolja, hogy Mikael milyen ügy miatt is kerül bele abba a kényszerszabadságba, ami biztosít számára elég szabadidőt ahhoz, hogy Henrik Vanger, a fülszövegben említett öreg milliárdos megbízásával foglalkozhasson, illetve feltárja a fontosabb részleteit annak, Henrik mire is jutott a saját, negyven évet felölelő kutatómunkája alatt. Aki viszont kész rá, hogy végigvárja a felsorolt nagyon is érdekes, de nem kifejezetten pörgős részeket, az egy igazi kincshez juthat hozzá a fennmaradó oldalakon. Egy igazi izgalmas, nem mellesleg egészen beteg, szuggesztív hatású krimihez, aminek a múltban játszódó eseményei is olyan bravúros részletességgel és alapossággal vannak megjelenítve, hozzákapcsolva a valós történelem momentumaihoz, hogy az olvasónak az a benyomása támad, ez az egész egyszer valóban megtörtént úgy, ahogy feketén-fehéren le van írva. Nem terem minden fán ilyen történet, még a befejezése utáni napokban sem fog ereszteni titeket. Bemutatja a regény, milyen csontvázak is rejlhetnek a kőgazdagok szekrényeiben, mind szakmai, mind magánéleti téren és ez az, ami köré valójában a könyv épül. "

A teljes kritikát eléritek a Goodbye Agony-n:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/06/stieg-larsson-man-som-hatar-kvinnor.html

Kommentelőket és feliratkozókat szívesen látok

Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1944
Ha stílusról van szó, a különlegeset szeretem. Nem véletlenül vettem meg anno ezt a könyvet, de csak nagy sokára álltam neki az olvasásnak is, utólag visszatekintve pedig csak azt mondhatom, hogy kár, hogy nem álltam neki korábban.
Hrabal-ról sokat hallottam, a regényeiből készült filmekről szintúgy, de sokáig nem találkoztam egyetlen művével sem - mármint így szemtől szemben. Ennyi idősen pedig úgy éreztem, elég érett vagyok ahhoz, hogy kezembe vegyem ezt a könyvet.
Rögtön az első pár oldalon sírva röhögtem, a folytatás miatt pedig hol azt éreztem, hogy kisült az agyam, hol pedig azt, hogy ezt meg ezt a részt el kell olvasnom megint. Fájdalmasan jó Hrabal stílusa, aki még nem olvasta, azt tudnám mondani, hogy olyasmit képzeljen el, mint Kusturica Macskajaj c. filmje vagy az Indul a bakterház. Fárasztó, elképesztően fárasztó, de felejthetetlenül jó is.

Maggie Stiefvater: Dream Thieves - Álomrablók


Részlet a véleményemből:
"A Ronannek kitalált adottságért, az álomrablók megteremtéséért csak gratulálni tudok az írónőnek, aki eddig talán csak egy másik, egy kötetből álló történetének, A Skorpió Vágtának a tengeri lovaival nyűgözött le ennyire. ^^ Ezt a szálat sokkalta érdekesebbnek találtam, mint a sorozat alapvonalát és bár erősen nem válik el ez sem a Ley-vonalaktól, a misztikusságának a fajtája jobban magával ragadott, addiktívabb, borzongatóbb volt, pedig, ha tíz-tizenöt embert beterelnek egy szobába és valaki álmos könyvet vagy hasonlókat kezd emlegetni, garantáltan én leszek az első, akiből kitör a röhögés. Annyira megfogott ez az új világ, hogy nem egyszer zavarónak találtam a többi szálat, amik az olvasás közbeni felfogásom szerint, csak azzal az ördögi céllal léteztek, hogy eltérítsenek a Ronan körüli eseményektől. A fő elemmel tehát maximálisan elégedett voltam, Adam-ről és Blue-ról, illetve, amit ezek ketten műveltek… viszont már nem nyilatkozhatok ilyen pozitívan, a viselkedésük, az általuk előre mozdított történések szinte kivétel nélkül szálkát képeztek a szememben és csak azt hajtogattam magamban, hogy nem, nem, nem és nem „>.<. Kérem szépen, aki ilyen fantasy történetet talál ki és ilyen jól meg is valósítja, annak semmi szüksége arra, hogy idióta vergődésekkel húzza az olvasóit."

Teljes értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/06/maggie-stiefvater-dream-thieves.html

On Sai: Miogin bázis



Részlet a véleményemből:
"Márkkal a Szivárgó sötétség fő részeiben körülbelül annyiszor értettem egyet, mint az elmúlt évtizedben Nikki Sixx, Gene Simmonsszal, de most igazat adok neki abban, hogy Artúr túlspilázza az entitások kérdését. Feleslegesen fecsérli az idejét arra, hogy kiderítse, léteznek-e az entitások egyáltalán vagy, mit akarnak. A válaszok Artúr kérdéseire egyszerűek:
~ Biztosan léteznek és az a céljuk, hogy az olvasók a kezükbe vegyék ezt a kisregényt.
~ A Jó azért csinálja ezt, hogy boldog, On Sai rajongókkal népesítse be a galaxist, akik a történet bűvkörében lebegés közben, olvadozva simogatják a borító gyönyörű betűit.
~ A Gonosz azzal tesz eleget a maga feladatkörének, hogy nem hagyja, hogy az olvasó szüneteltesse az olvasást, a befejezés előtt nem enged menekülni senkit.
~ A Kísértés pedig annyiból áll, hogy aki beugrik a Miogin bázisra egy rövid kaland erejéig, garantáltan újra akarja olvasni az előző köteteket is.
~ A Kísértésnek való behódolással meg ugyebár megérkezik a kedves unokatestvére, a Kárhozat is, aki minden naprendszert megmozgat, hogy még kétségbeesettebben várjátok a következő kötetet, ami még hónapokra van tőletek."
A teljes véleményemet a blogomon olvashatjátok:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/06/on-sai-miogin-bazis-szivargo-sotetseg-27.html

Elég rég jártam erre...
R. S. Grey: Testcsel
Ezt a könyvet nem nekem találták ki. Nem igazán élveztem, de „csak azért is” alapon végigolvastam. Voltak benne humoros részek, ahogy édesek is, de összességében annyira nem nyerte el a tetszésemet. Kinsley karaktere néha kifejezetten irritált, Liam úgyszintén, Beccát viszont bírtam. Ennyi, nem tudok mást mondani.
Rick Riordan: A csontlabirintus
Bevallom, elsőre volt bennem negatívum ezzel a könyvvel kapcsolatban. Ismerem és kedvelem Rick Riordan munkásságát, szóval úgy álltam neki a könyvnek, hogy „na ez biztos überkirály lesz”, erre pár oldal után az volt a gondolatom, hogy „ezmiez?”. Mármint úgy értem, a sok fantasztikus Percy könyv után az ember vár valamit, valamit, ami nem ez, de mégis valami olyanba csöppen bele, ami annyira távol áll attól, amit megszokott Ricktől, mint Percy Jacksontól a repülés… Aztán mégis jóvá változik. Nem mondom, hogy Percy repülőre szállt bár erre is volt példa, ha még emlékszünk rá, de már majdnem, mert Rick kétségkívül kihozta a maximumot ebből a dologból. A mű nem volt híján izgalomnak, fergeteges fordulatoknak, az árulások pedig osztódással szaporodtak, de a kedves Amy és Dan végig önmaga volt és fiatalságuk ellenére hihetetlenül bravúrosan oldották meg az eléjük tárt feladatokat. Külön öröm volt, hogy Rick betekintést engedett az állatok gondolataiba és kommentárokat kaptunk Saladintól, aki nagyon aktív kis cicus lehet, ha így felfigyel az emberek beszélgetéseire.
A legendás Riordan-féle humor minimalizálásának pedig nem örülök. Úgy szeretem a humorát és úgy hiányzik ebből a könyvből.
Darren Shan: Zom-B Alvilág
Ismertek már, tudjátok, hogy imádom Darrent, szóval nem mondok semmit.
Helena Silence: Enigma
Oké, szóval van pár észrevételem:
1.) A borító meseszép
2.) A cím kíváncsivá tesz
3.) Lena egy kifejezetten kedvelhető női szereplő, amire nagyon, nagyon kevés példát találtam eddig
4.) Alex sem egy tapló k*csög, amilyennek az elején tűnik és, bár kissé olyan, mint a másik tucatnyi könyves álompasi, mégis más
5.) Victor egy hihetetlenül szerethető, kedves karakter
6.) Zoe bohémsága, vidámsága még akkor is felpörget mindent és mindenkit, ha épp gond van
7.) Volt egy kis deja vu érzésem akkortájt, amikor Alex elmondta Lenának, hogy szénhidrát-kiscsaj terhes, mintha már olvastam volna ezt a könyvet valamikor a távoli múltban, ami amúgy kizárt… Azt hiszem.
+1.) Visszakaptam a magyar írókba vetett hitem, örök hálám és ezer köszönet ezért

Rick Yancey: Az utolsó csillag



Részlet a véleményemből:
"Menet közben is remekül szórakoztam persze, Cassie narrációján is hónapokig el tudtam volna tengődni, de ennyi előkészítés, csűrés-csavarás után átkozottul tudni akartam, hogy mire is ment ki ez az egész. Érkeztek is válaszok, de az én meglátásom szerint a kérdőjelek kiradírozódása nem sikerült maradéktalanul teljesre, vagy a ceruza fogott túl erősen, amivel ezek a kérdőjelek leíródtak vagy a radír volt valamilyen gyenge, hulladék termék, ami csak a lapot tépi és maszatol, de nekem túl sok homály maradt fenn, méghozzá nem a jótékony, sejtelmes fajtából. Mintha még hátra lenne egy könyv a sorozatból vagy négy-öt fejezet, ha nagyon morgós akarnék lenni, akkor megkockáztatnám azt is megjegyezni, már az elején rossz előérzetem támadt, mikor megláttam, milyen karcsú is ez a regény, icipici betűk ide vagy oda. Adódtak perceim, amikor eljutottam volna ebbe a stádiumba, aztán Rick bevetette azokat, amikkel az első kötetben is megvett, adagolt egy kis elborult, de zseniális fordulatot és olyan fogalmazásmódot, ami után kedvem támadt félretenni a könyvet és nekiállni folytatni a saját történetemet. Nem azért, mert nem kötött le a regény, hanem mert ez a fickó egyszerűen úgy ír, hogy ihletet ad az olvasónak, hogy ő maga is írni kezdjen."

A teljes véleményemet a blogomon olvashatjátok:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/06/rick-yancey-last-star-az-utolso-csillag.html

Mark Lawrence - Tövisek ​Hercege
Huh. Ez a könyv egyszerre volt fantasztikus és visszataszító. Valamiért van egy olyan oldalam, ami teljes mértékben befogadja a véres-pszichopata dolgokat, és nagyon szívesen olvassa, viszont a normális énem inkább a normálisabb könyveknek szenteli a tudatát. Ahogy elkezdtem olvasni az első oldalakat, az arcomon ez a "miafsz" kifejezés volt. Nem gondoltam volna, hogy máris ilyen keményen bevezet ennek a fiatal srácnak az életébe, mint egy óriási szakadékugrás. Szerencsémre, a könyv végén kimásztam belőle.
Én teljesen elfogadom ezt a történetet. Hiszen az emberi brutalitás a világban már ezerszer megmutatkozott, és ez a könyv eltörpül a való világi véres történetekkel. Jorg karaktere nagyon jól megíródott, a szerző szerintem nagyon törekedett arra, hogy a gyerekből egy érzelemmentes szereplő váljék, amit nekem a könyv teljesen átadott. Néhány résznél fogtam a könyvet, becsuktam, és ledobtam az asztalomra, hogy egy napig ne is lássam, aztán olyan is megesett, hogy 2 napig nem tudtam letenni. Hosszan olvastam, tudom, de igyekeztem kielemezni a dolgokat, szó szerint boncolgattam a történetet, amit eléggé ritkán teszek meg. A könyvben még egy pozitív oldalt véltem felfedezni, ami a misztikája volt. El is vártam a könyvtől, hogy legyen benne valami természetfeletti, ezért a mágusok (igaz, rosszak voltak) is beleillettek az én elképzeléseimbe.
Összességében olvasható könyv volt, bár nem teljesen nekem találták ki- szerintem elvonulok valami német mesekönyvet olvasni, és a Széthullott birodalom következő kötetének elolvasását elhalasztom későbbre, amikor nagyon rossz kedvem lesz, és valami véres könyvet szeretnék a kezeimben tartani.

Sylvain Neuvel: Alvó óriások



Részlet a véleményemből:
"A történet központja egy olyan tudományos felfedezés, ami alapjaiban rázza meg és formálja át gyökeresen a hétköznapi emberek világnézetét, több ezer évvel ezelőtt egy ismeretlen civilizáció, ami minden valószínűséggel a világűrből származik, a bolygónk legritkább féméből gigászi testrészeket készített, karokat, lábakat, mindent, amiből össze lehet rakni egy darab antropomorf lényt és ezeket elrejtette a világ különböző pontjain. Az egyik részhez, egy tenyérhez mítikus, türkiz fényben tündöklő, olyan jelekkel televésett táblákat is mellékeltek, amiknek az elolvasásába a modern világunk legzseniálisabb nyelvészeinek is beletörik a bicskája. Az első darab, az előbb említett tenyér megtalálója dr. Rose Franklin a fejébe veszi, hogy lerántja a leplet a testrészek körül keringő, gyermekkora óta fennálló rejtélyről, a rendelkezésére bocsájtott csapat segítségével, nem törődve a nemzeti egyezményekkel és egyéb, bosszantó akadályokkal, minden követ megmozgat, hogy a hiányzó testrészeket megtalálja és összeillessze őket, hogy aztán arra is rájöjjön, mi a funkciójuk, milyen céllal hagyta nálunk ez az idegen civilizáció a végeredményként kapott szerkezetet. Nem vagyok az összeesküvés-elméletek rajongója, utálom, amikor valamit ok nélkül túlbonyolítanak vagy hülyeségeket magyaráznak bele egy nyilvánvaló ügybe, mint pl. hogy Kurt Cobain és Michael Jackson nem is halottak, hanem vígan élnek valahol az isten háta mögött két utcával. Viszont a könyvben megjelenített ügy… más tészta, képtelen voltam gátat vetni a kíváncsiságomnak..."
A teljes véleményem elérhető a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/07/sylvain-neuvel-sleeping-giants-alvo.html

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten

Pár napja kezdtem, és imádom. Nagyon izgi, sok kedvelhető szereplővel, és gyönyörű a nyelvezete.