Olvasol? II.

Most olvastam el másodjára az egyik kedvenc könyvemet, Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában című művét, és jézusom, szerintem második olvasatra még sokkal jobban tetszett, mint először. Egyszerűen annyira hiányzott Ari tipikus egyszerű, tinifiús, de mégis olyan mély dolgokat tartalmazó gondolatmenete, hogy az hihetetlen. A 2 főkarakter még mindig a szívem csücske, nagyon imádom ezt a történetet, az egész hangulatot, és még úgy is teljesen élvezetes volt olvasni, hogy tudtam, mi fog következni. Aki egy kicsit könnyedebb nyelvezetű, de mégis elég mély gondolatokat tartalmazó könyvet akar olvasni, annak szerintem ez tökéletes választás lehet. Előre jelzem, hogy a könyv BL (boys love, vagyis fiú-fiú páros), így aki ezt nem kedveli, annak nem ajánlatos.
Még azt hozzá szeretném tenni, hogy Ari és Dante párosa nagyon a szívemhez nőtt, hihetetlenül imádom, ahogyan az író mindent nagyon szépen sejtet már az elejétől kezdve, és Dante milyen édes már, hogy crush-olja Ari-t már az első perctől kezdve Eddig mindig inkább Dante karakterét kedveltem jobban, valahogy hozzám közelebb állt, de most úgy érzem, hogy sokkal jobban megértettem Ari-t, mint első olvasás után, és lehet, ha majd egyszer újra előveszem, még jobban meg fogom őt érteni.
Már szörnyen várom a 2. részt!

(rég írtam már a topikba és mostanság elég rendszertelenül olvasok, amikor kedvem vagy időm támad. remélem, ezek közül még egyiket sem raktam fel =p)

Sarah Cohen-Scali - Max
nagyon tetszett ez a könyv, igazából már amikor a borítót megláttam a könyvtárban (nem a mellékelt, a magyar verzió) már akkor tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. az egykori náciuzmus ideológiája mindig a kedvenc témáim közé tartozott, szerintem érdekes arról olvasni, hogyan zajlottak egy átlag árja faj mindennapjai. számtalan szemszögből hallhattunk/láthattunk már beszámolókat, de hazánkban a Náci Németországról általában egy külső, általános szemszögből tanulhatunk, kapunk információkat. maga a könyv is fikció (részben!) ugyan és egy bizonyos programot mesél el, szóval csak egy darab az egész rendszerből, mégis nagyon érdekes. a szenvtelen elbeszéléstechnika pedig nagyon emlékeztet a Sorstalanságból Köves Gyurira, bár ezúttal a főszereplőnk sorsa ponthogy eleve meg van írva és minden jóval elhalmozzák, árja faj származása miatt.

Arthur Koestler - Sötétség délben
ebben a könyvben pedig a szovjet koncepciós perek világába és a kommunista állam működésébe kalauzolják az olvasót, meglehetősen mélyen, a börtönvilágtól kezdve a személyes névmások helyes használatáig sok részletről ad információt a könyv, egy alapcselekmény köré építve. szerintem egész nehéz olvasmány, nekem legalábbis többször pihentetni kellett a könyvet, ugyanis száraz, de valahogy mégsem.

Rhonda Byrne - A Titok
elgondolkodtató és érdekes is. humbugnak tűnik egyrészt, továbbá elolvasol egy részt és olyan á, ez egyértelmű, ezt eddig is tudtam. mégis úgy haladtam vele, mint a villám, ezt még akkor olvastam el, amikor a suliban voltam, egyetlen tanítási nap alatt.

illetve néhány magyar klasszikus:
Márai Sándor - Füves könyv
Radnóti Miklós - Válogatott versek

újabb adag

Jack Higgins - A sziget sötét oldala
nekem nem tetszett. a kidaványszerkesztő viszont jó munkát végzett. a cselekmény kiszámítható, a karakterek nem igazán fejlődnek sehova, csak a múltba merengenek. vagy éppen a jelenben csetepatéznak. a Náci Németország idején járunk, egy kis görög szigetet, Küroszt (amiből a németeknek alapból nem származhatott sok haszna, ugyanis nincs itt konkrétan semmi) elárulta az egyik helyi lakos. egy volt katona visszatér sok évvel később kideríteni, ki volt az és mily meglepő, őt gyanúsítják.

Jeanne Ryan - Nerve (Idegpálya)
jó kis könyv volt, izgalmas. talán két nap alatt ki is olvastam. a főszereplő kicsit túl vinnyogós és naiv, de belefér. a feladatok, amiket teljesíteniük kellett átlagosak voltak ugyan, mégis kellemetlenek, veszélyesek és kihatottak az egész életükre. akad pár sablonkarakter de nem vészes. a film viszont teljesen más, ahogy láttam, kicsit sem hűek a karakterek külleméhez sem meg úgy alapból semmihez. mi mindenre képes egy szürke kisegér, hogy végre kilépjen az örök másodhegedűs szerepből...

Nicholas Sparks - Vissza hozzád
nem ismerem a belőle készült filmet, elvileg nagy siker. nem vagyok egy nagy romantikus, de nekem nagyon tetszett, nem csak a két főszereplő kapcsolatáról szólt, hanem sok másról is:magány, egy olyan sorsot élni, amit nem érzünk a saját magunkénak, bosszúvágyó testvérek, milyen felnőni egy bűnözőcsaládban. szerintem voltak benne nagyon izgalmas részek is, a vége különösen megható volt, én egyáltalán nem gondoltam volna, hogy így fog befejeződni minden...a két főszereplő kicsit "sablonmúltat" kapott, de remek írás.

Oliver Cloud - Porrá leszünk
se eleje se vége, amit meg akartam volna tudna, az nem derült ki. túl sok szereplő volt, maga a cselekményfelvezetés nem lett volna baj ilyen módszerrel sem. de sokaknak tényleg semmi fontos szerepe nem akadt, pl. a fogyatékos kisfiú és a vallásos, megkeseredett intézeti nevelő is pont ilyenek voltak. egyedül Carlos Espenda miatt olvastam ki, akivel az első őt érintő fejezet óta szimpatizáltam, egyébként nem volt érdekes könyv.

Tavi Kata - Nyitótánc
Jó kis könyv, szerintem folytatni fogom valamikor a sorozatot a második részével. Kicsit SZJG szaga volt, de attól sokkal reálisabb, és bár A FIÚT itt se tudtam egyelőre megkedvelni, a főszereplő, Lilla sokkal szimpatikusabb volt, mint a hisztis Reni. A többi karaktert is általánosságban kedveltem, de Gréta, Márk és Kristóf személye volt, akikkel a legjobban szimpatizáltam. Tetszettek a konfliktusok és, hogy a sportnak központi szerepe volt. Amit negatívumként említenék az az, hogy voltak benne unalmas részek, amiket szerintem jobban ki lehetett volna hozni, vagy egyszerűen kihagyni a sztoriból, bár lehet, hogy az volt vele a célja a szerzőnek, hogy jobban megismerjük a szereplőket.

Penelope Douglas: Szívatás
Anita Gayn - Senkinek sem kellesz című könyvéhez hasonlított, és attól nem tetszett jobban, de nem bántam meg, hogy ezt is elolvastam. Emily-nek rosszabb sora volt, mint Tate-nek, és erősebb is volt, de Tate-et is megkedveltem. Kicsit sok volt a káromkodás, ami nekem szinte újnak számított egy könyvben, de életszerűbbé tette. A szereplők többségének volt valami hülyesége, ami miatt szívesen felképeltem volna őket, és elgondolkodtam, hogy adott helyzetben én hogyan reagáltam volna, viszont miután kiderültek az indokaik, szerethetőbbé váltak. Nem kizárt, hogy újra fogom olvasni, mert összességében izgalmas sztori, volt benne könnyfacsaró rész, és vicces is.

Donnie Eichar: Halálhegy
Remek kis könyv. Nem gondoltam volna, hogy egy dokumentumregény ennyire leköti majd a figyelmem, de ez megtette. Nagyon érdekes ez a történet (főleg így, hogy valóban megtörtént), már régebben is hallottam róla, illetve a filmet is láttam. A szerző remek munkát végzett, igazán érdekes könyv lett. Tetszett benne, hogy három idősíkon játszódik, vagyis a túrázók útját, a keresőcsapatok tevékenységét, illetve a saját útját Oroszországban is végigvezeti az író, és így váltakoznak a fejezetek. Ha valakit érdekel ez a történet, vagy hallott már róla és érdekesnek találja, akkor csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Nagyon jó lett.

Kicsit szégyenlem magam, mert a filmes adaptáció megnézése után tudtam nekiülni és végigolvasni a könyvet. A filmről pozitív véleményem van; képes lennék akár napi szinten leülni és megnézni. A könyv olvasásához nagyon pozitívan álltam hozzá. Nem csalódtam, nagyon tetszett és minden szavát ittam. Alig bírtam letenni, folyamatosan ott volt az egyik kezemben akármit csináltam. Bár a kezdésnél kicsit meglepődtem, hogy már rögtön bumm bele a közepébe az egész, de ettől függetlenül szerintem jól fel van építve és nincs elrohanva az egész, mindemellett pedig az utolsó pillanatig mozgatja az olvasó agytekervényeit, hogy ki lehet az az ideg, aki elcsavarta a főhősünk fejét (spoiler) - persze, aki úgy járt, mint én és a filmet látta előbb úgyis nagyjából már tisztában van a dolgokkal.
Ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta, érdemes. Szerintem nagyon aranyos és (számomra) szívhez szóló ifjúsági, romantikus könyvecske.

Leon Uris - A királynő törvényszéke
Rengeteg dolgot meg lehet tudni az írásból az angol jogi rendszerről, valamint a kétféle ügyvédek egyikéről, a barristerekről. Kíváncsi is voltam, mi lesz végül az ítélet és melyik fél nyeri a pert, de valahogy nem lepődtem meg a végkifejleten. Az ügyvédeknek viszont minden dicsőségem. A könyv szerzője is tájékozott lehet az angol jogban és a törvényszéki ügyekben, a háttérinformációkat is részletesen leírta, egészen a négy jogi Inn-től a levelezések mellékeléséig.

Matsuri Hino - Vampire Knight Vol. 10,11,12
Elkezdtem retro animéket nézni, de mivel sokuk vége nem élte meg az utolsó évadot vagy éppen hamarabb lezárták a sztorit, úgy döntöttem, beiktatom a napirendembe a folyamatos mangaolvasást is. Kissé a misztikus lények már lejárt csont, de a karaktereket nem lehet nem szeretni, a rajztechnika pedig egészen egyedi minden mangában.

Alan Gratz - Menekültek
Soha nem fogom megunni a náci vagy éppen a háborús könyveket. A sztori három család menekülését kíséri végig, az egyik família a német haláltáboroktól menekül, a második a kommunista Kubából, végül pedig egy szír család útját kísérhetjük végig Németországig. Az idősíkok is külön érdekesek, a harmadik sztori speciel napjainkban is aktuális. Nagyon érdekes, izgalmas és fontos könyv is egyben.

Philip K. Dick - Csordulj könnyem, mondta a rendőr
A sci-fi egyik királyának rövid regénye. Az Ember a fellegvárban-t szerintem sokan ismeritek, ha másnem a sorozatot. A befejezés hagy némi kívánnivalót maga után, számomra sok szál lezáratlan maradt, sőt, a fő probléma sem oldódott meg. Bár tény, izgalmas lehet úgy élni, hogy az embernek se irata, se jogsija, konkrétan nem is létezik.

A Győri Könyvszalon idén is nagyon sok érdekességgel és rengeteg jó könyvvel (jó áron!) szolgál az érdeklődőknek. Péntek délután Janne Teller: Semmi c. könyvével lettem gazdagabb, tegnap pedig Finy Petra írónő Akkor is c. könyvének bemutatóján jártam. Petra rendkívül kedves, közvetlen személyiség, ugyanakkor nagyon intelligens, összeszedett és elragadó előadó. Meggyőzött. Megvettem a könyvét, mi több: kaptam egy kellemes beszélgetést és egy névre szóló, személyes ajánlást az újonnan vásárolt példányomba. A sok hiteltelen, magamutogató, semmirevaló önjelölt író(nő) között, akikkel mostanában bármilyen szinten összehozott a sors, Petra kiemelkedő, reménykeltő és valódi személyiség. Még több ilyen alkotót a magyar irodalmi piacra, mint ő! Alig várom, hogy olvashassam a könyvét, nagyon lelkes vagyok.

Hú amindenit. Nagyon sokoldalú könyv ez, és, bár nem szokásom újraolvasni könyveket, lehetséges, hogy ezt előveszem még a jövőben. Egyrészt, mert biztosan újabb értelmeket is fel tudnék fedezni a tartalmában, másrészt azért, mert olyan lenyűgözően van megírva, fantasztikus nyelvezettel, hogy nagy élvezet volt olvasni. Mindenkit buzdítok, hogy ismerkedjen meg ezzel a remekművel és ne riadjon meg a tartalomtól, nagyon sok minden van benne. Kétségkívül beteges és a szépséges réteg alatt rohad, de összességében véve szerintem a klasszikusok közé sorolható.

Megan Abbott - Dare Me
Ez a könyv már régóta szerepelt a "to read" listámon, nagy elvárásokkal kezdtem bele, és nagyjából be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet. Fordulatos volt, többször is sikerült meglepnie, ami elég ritka. Érdekes volt belelátni az amerikai szurkolólányok világába, és jó volt végre egy olyan könyvet olvasni erről a témáról, ahol nem bugyuta, bitchy lányokként festik le őket. A bűntény szál is tetszett, plusz pont pedig, hogy sikerült meglepnie az írónőnek a gyilkos kilétével.

Karen M. McManus - One of Us Is Lying
Imádtam. Gossip Girl and Pretty Little Liars could never. Az alaptörténet érdekes, végig lekötött, valamint a négy főszereplőt is nagyon megkedveltem, néhány mellékszereplővel egyetemben. A tettes kilétéről két teóriám is volt, amikből az egyik be is jött a másik félig-meddig, de ez semmit sem von le abból, hogy mennyire élveztem ezt a könyvet. Az egyik legjobb stand-alone szerintem.

Cassandra Clare - Árnyak ura
Úgy érzem, kezdek már kicsit kinőni az árnyvadász témából. Vagy legalábbis Clare könyveiből. A Végzet ereklyéi és a Pokoli szerkezetek sorozat anno nagyon tetszett, és izgatottan vártam a Gonosz fortélyok megjelenését, ám eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A történet maga nem kötött le annyira, Julian és Emma részeit pedig kifejezetten untam. Külön-külön, bár néha kicsit laposnak érződik a karakterük, nincs velük bajom, viszont shippelni nem nagyon tudom őket - pedig gondolom ez lett volna a cél. Nem is utálom a párosukat persze, de nem azt váltják ki belőlem, mint amit mondjuk a Will/Tessa és Jem/Tessa párosok, vagy akár Jace és Clary. A mellékszereplők közül viszont voltak kedvencek. Ty és Kit abszolút favoritok nálam, együtt, illetve mint két külön karakter is. Ugyanez elmondható a Mark-Cristina-Kieran trióról is, imádtam őket. Csak az előbb említett szereplők miatt nem hagytam abba a könyv olvasását, mivel ahogy mondtam már, sem maga a történet, sem a két főhős nem érdekelt annyira. Az sorozat első részében sokkal jobban lekötött a sztori, itt viszont szerintem túl sok mindent akart belesűríteni az írónő. Kb. 2 hétig tartott mire a végére értem a könyvnek, ami nálam nagyon ritka, általában jóval gyorsabb vagyok.

V. E. Schwab: Vicious/Viszály
(kisebb spoiler-ekkel)
Azóta érdeklõdtem ez iránt a könyv iránt, mióta egy ismerõs kifejezetten nekem ajánlotta. Múlt hétvégén volt alkalmam elolvasni, és szerintem évek óta ez volt az elsõ könyv, amit sikerült ismét egy nap alatt kivégeznem.
Meg kell említenem, hogy sokat szoktam várni egy könyvtõl. Alapvetõen nincs kedvenc mûfajom, bármit hajlandó vagyok elolvasni (legyen az krimi, romantikus, fantasy, thriller, horror, sci-fi stb.), de az nálam mindig nagyon fontos, hogy a szereplõk (fõleg a fontosabbak) legyenek részletesen kidolgozva, ne legyenek fehérek vagy feketék, mert az számomra már visszataszítóvá teszi az egész mûvet. Olyan szereplõket várok, akiknek a tettei erkölcsileg megkérdõjelezhetõek, akikrõl nem tudjuk eldönteni, hogy õ most tulajdonképpen a jó vagy a gonosz szerepét tölti-e be. De miért kéne címkéket aggatni rájuk?
,,Ebben a játszmában nincsenek jó emberek." – hangzik el az egyik fõszereplõ szájából, már jóval a könyv háromnegyedénél. És valóban. Egyik fõszereplõnk sem jó ember, sõt, a két karakter, akik köré a történet épül egy szociopata és egy pszichopata tulajdonságait hordozza. Az õ barátságukat, és annak viszályba fordulását mutatja be. Két szörnyeteg harca, és mindkettõnek az a célja, hogy elpusztítsa a másikat. A különbség az, hogy míg az egyik azt hiszi, hogy Isten munkáját végzi azzal, hogy idõközben emberek tucatjait mészárolja le, addig a másikuk tisztában van vele, hogy egy szörnyeteg, és csak a bosszúja élteti egykori barátja iránt.
De a többi szereplõrõl sem érdemes megfeledkezni. Õk azok, akik belekeveredtek ennek a két fõszereplõnek a harcába. Egy kislány, aki képes feltámasztani a halottakat, és a nõvére, aki képes rávenni bármire az embereket. De ne feledkezzünk meg a kutyáról, aki feltámadt a halottaiból, és a hekkerrõl, aki körül meghalnak az emberek.
Ez a könyv nem krimi, nem is igazán pszicho-thriller, habár kétségkívül megjelennek benne ilyen elemek. A szereplõk nagy része különbözõ képességekkel rendelkezik, melyek akkor alakulnak ki, ha az illetõ halálközeli élményt él át.
Maga a könyv azt akarja bemutatni, hogy attól, hogy szuperképességekkel rendelkezel, még nem leszel jó ember. Sokszor pedig nincs jó választás, hanem a rossz és a még rosszabb.
10/10* határozottan az egyik kedvenc könyvem lett

január óta...

Sarah J. Maas: Üvegtrón-sorozat
Nos, tekintve, hogy az utolsó rész még nem jelent meg, ezért nem az egész sorozatot, csupán 7 könyvet fogok belõle értékelni.
Maga az Üvegtrón c. 1. könyv már a megjelenése óta a polcomon csücsült, de csak nyáron vettem elõ (már sokadszorra), hogy elolvassam. Nem hittem, hogy menni fog, de sikerült kiolvasnom, meglepõen gyorsan. Igaz, voltak fenntartásaim a könyvvel szemben, de alapvetõen szórakoztatónak és izgalmasnak tartottam, mivel egyébként is egy jó kis fantasy-ra vágytam akkoriban. Nemsokára be is szereztem a következõ kötetet, és miután azt is kivégeztem egy nap alatt, jöhetett a többi. Két két alatt befejeztem mind a 7 könyvet, és ahogy szépen haladtam sorban a sorozattal, annál inkább megtetszett. Az eleinte antipatikus fõszereplõnõ, Celaena Sardothien/Aelin Galathynius kötetrõl-kötetre nõtt fel, vált érettebbé és szimpatikusabbá. Természetesen voltak szereplõk, akiket az elejétõl fogva érdekesnek és szimpatikusnak találtam (mint Dorian Havilliard herceget, vagy Manon-t), de voltak olyanok is a fõszereplõvel egyetemben, akiket csak késõbb sikerült megkedvelnem. Azt hiszem ez annak is tekinhetõ, hogy az írónõ maga rengeteget fejlõdött az elsõ kötet megjelenése óta, így ahogy haladtam elõre, az írásait is egyre jobban megkedveltem.
10/9 – megvannak a maga apró kis hibái, de szórakoztató, egyben elgondolkodtató sorozat is. Érdemes volt kiolvasni õket.


Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara-trilógia
Az Üvegtrón-sorozat elolvasása után nekiálltam az írónõ másik sorozatának is. Elõször kicsit csalódott voltam, mivel ez a számomra kissé ellenszenves E/1. íródott, de hamar hozzászoktam, és ezeket a könyveket is elég gyorsan kivégeztem. Az egyetlen csalódás számomra a két fõszereplõ volt, Feyre és Rhys. Sokkal érdekesebbnek találtam a mellékszereplõket, mint Nestát vagy Elain-t, vagy Azriel-t, akikre sajnos csak a fõszereplõ nõ nézõpontjából kaphattunk rálátást.
Annak ellenére, hogy maguk a fõszereplõk sokszor untattak, külön-külön, ha éppen nem a szerelmükkel foglalkoztak, még élveztem is a jeleneteiket. Tetszett Feyre karakterfejlõdése is, határozottan az egyik legpozitívabb része volt a trilógiának.
10/9 – ennek a sorozatnak is meg vannak a maga kis hibái, de nagyon is élvezhetõ, és véleményem szerint remekül van megírva.


Cassandra Clare: Árnyak Ura
Úristen, hogy én hányszor álltam neki ennek a könyvnek. Kész kínszenvedés volt, vagy négyszer nekiálltam olvasni, mire végre sikerült eljutnom a végére. Alapvetõen az volt a gondom, hogy a fõszereplõket különösképpen untam, Emma és Julian jelenetei egyszerûen sablonosak és unalmasak voltak a számomra. Annál inkább kedveltem Ty és Kit jeleneteit, fõleg mikor együtt voltak; valamint Kieran is az egyik kedvencemmé vált, Markot pedig továbbra is teljes szívembõl imádtam. Maga a történet nem volt rossz, a végét kifejezetten élveztem, de sokszor volt az, hogy egy-egy jelenet egyenesen feleslegesnek tûnt, és úgy gondolom a könyv lényegesen hosszabb lett, mint amilyennek lennie kellett volna. Ennek ellenére nem mondanám rossznak, csupán nem nõtt különösebben a szívemhez.
10/7,5 – ezt a pontszámot is csak az általam kedvelt szereplõk jelenetei miatt kapja meg a könyv.

Yes, I am reading a book by Elif Shafaq

Forty rules of love by Elif Shafaq

ezeket még 2019-ben olvastam btw

Gillian Flynn - Holtodiglan
Régóta el szerettem volna már olvasni ezt a könyvet, mivel a belőle készült film anno nagyon tetszett. Szerencsére nem okozott csalódást, és annak ellenére is imádtam, hogy a cselekmény és a fordulatok nem voltak ismeretlenek számomra. Gillian Flynn remek írónő, tetszik a stílusa, illetve igazán egyedi történetei vannak. And her plot twists tho, she's a genius.
Innentől egy kis spoiler-veszély, ha esetleg valaki még nem olvasta volna a könyvet, vagy nem látta a filmet. Ami a legjobban tetszett a könyvben (és a filmben is), az Amy karaktere. Nagyon szeretem a komplex gonosztevőket, és ez a cím tökéletesen illik rá. Hihetetlen precizitással és önfegyelemmel rendezte meg a saját halálát, de külön tetszett, hogy bár egy egyértelműen okos karakterről volt szó, voltak neki hibái. Emiatt sokkal valóságosabbnak tűnt. Amit még kiemelnék a könyvből, az Amy "cool girl" monológja. Igazán ikonikus pillanat volt, meg sajnos nagyon igaz is.

Susan Ee - Angyalok bukása trilógia
Lehez, hogy enyhén spoiler-es lesz a vélemény.
Összeségében véve egy egész jó YA könyvsorozat volt. Nem volt úttörő, vagy kiemelkedően jó, de nem is utáltam, az alapkoncepció pedig kifejezetten klassz volt. A sorozat legjobb része szerintem az első könyv volt, az nagyon tetszett, viszont utána úgy érzem, hogy esett a színvonal. Simán lehetett volna duológia is egyébként, mert a második kötetben szinte semmi érdemleges nem történt.
Egy kicsit a szereplőkről. A főhősnő, Penryn, számomra szimpatikus volt, különösen az első kötetben. Utána úgy érzem, kicsit laposodott a karaktere, de még így is szerethető volt. Rafi-val kapcsolatban viszont vegyes érzéseim vannak. Arkangyalként nem igazán tudtam őt komolyan venni, sokszor inkább emlékeztetett egy tesztoszteron túltengéses tinifiúra, mint mennyei lényre Mondjuk, hogy őszinte legyek, ez a többi angyalról is elmondható. Ám Rafi karaktere szerintem sokkal jobban működött volna, ha egy fiatalabb angyalként ábrázolják, vagy esetleg egy Penryn-hez hasonló korú emberként. Jobban illett volna a személyiségéhez, és talán szerethetőbb is lett volna a párosuk Penryn-nel, ha az egyikőjük nem egy többezer éves arkangyal, míg a másik egy egyszerű tizenhét éves ember. De ez csak az én véleményem, meg egyébként Rafi még így is szimpatikusabb volt, mint sok más YA love interest
Akikről én szívesen olvastam volna többet, azok Penryn húga, valamint az édesanyja, plusz még Beliel. Különösen az anyuka az, akiről jó lett volna, ha többet is elárul az írónő - nagyon érdekes szereplő volt, viszont pár dolog tisztázatlan maradt vele kapcsolatban.
Illetve voltak még egyéb homályos részek is a sztoriban, és nekem maradtak megválaszolatlan kérdéseim, miután vége lett az utolsó könyvnek is.

Móricz Zsigmond - Árvácska
Sok helyen ez kötelező olvasmány volt iskolákban, de örülök, hogy nekem nem volt az, mert ez szerintem nagyon nem egy gyereknek való könyv. Őszintén szólva ennél durvábbra számítottam, de ígyis elég megrázó volt. Rájöttem viszont arra, hogy még mindig nem szeretem ezeket a tájszólásos könyveket, bár ez még mindig jobb volt, mint az a könyv, amibe a finn nyelvet próbálták tájszólásra lefordítani.

Victoria Eugenia Henao - Mrs. ​Escobar
Nagyon vártam ezt a könyvet, nagyon beharangozták, de számomra hatalmas csalódás. Szóval olvastam Pablo szeretője, illetve fia által olvasott könyveket, láttam a Narcost, meg még nem tudom milyen Escobar filmeket, szóval ismerem az életét. De ezt a könyvet nem lehet elkezdeni úgy elolvasni, hogy semmit nem tudunk az életéről, mert a nő egyből mindennek a közepébe vág. Vannak olyan könyvek, amiknek jól áll, ha váltakoznak az idősíkokban. Na, ez nem az a könyv. Igazából az ember már követni sem tudja ki kicsoda, ki mit csinál. Ráadásul a fogalmazása sem a legjobb. Nagyon sokáig szenvedtem vele. (igazából Pablo egyik hozzátartózója sem írt még jó könyvet róla)