Olvasol? II.

Az Amikor megismertelek egy ritka jó könyv, ezt muszáj megemlítenem. Egy intenzív lelkisegély, tele van jó ötletekkel. Imádtam a stílusát is, mondhatni pozitívan csalódtam ebben a könyvben. Jennifer Probst: Trükkös házasság c. könyvében viszont negatívan - messze alulmúlta szerintem az első részt, a fordítás pedig katasztrofálisra sikeredett, szóismétlések vannak benne garmadával, stb., nem is részletezném, ha nem baj. Egy nap alatt a végére értem, ma pedig Harmat Endre: Hello, New York! c. könyvét kezdtem el olvasni, egy gondosan, precízen megírt útikönyvet, remek, barátságos stílusban. Bevon a sztoriba, és élvezetes az olvasása, egyszerűen fantasztikus. Érdemes elolvasni, régi könyv, de abszolút megéri.

Justina Chen Headley - Iránytű Önmagamhoz
Nem tudom mi van velem, de mostanában nagyon mellényúlok a könyvekkel Ez sem tetszett, vagyis egynek remek volt, de sokkal többet vártam tőle. A cím és a tartalom alapján azt hittem, hogy sokkal több tanulság lesz a könyvben, de tele volt fölösleges klisékkel, fölösleges történésekkel. A szerelmi szál pedig, hát, minden volt, csak romantikus nem

Hozzám is elért az a nagy GoT rajongás, így eldöntöttem, hogy előbb a könyveket olvasom el, majd utána nézem meg egyben az egész sorozatot. Az első 2 kötetet már majdnem befejeztem (pár oldal híján), de számomra még mindig hihetetlen, hogy ez "csak" szimplán egy könyv és nem történelem. Egyszerűen fantasztikus, amit G. R. R. Martin megírt. De hogyan? Szerintem nem veszít senki semmit, sőt rengeteg mindennel gazdagodik, ha egyszer rászánja magát és elolvassa (aki még nem tette). A szavaim elakadtak... elképesztő. Hű az egész.

Tegnap befejeztem ezt a remek útikönyvet, és három óra alatt elolvastam Jennifer Probst: Elhibázott házasság c. könyvét is. Ez a sorozat harmadik része, és őszintén szólva nekem ez a könyv tetszett eddig a legjobban, már csak a sztorit tekintve is. A fordítással és a szóismétléssel még mindig vannak komoly problémák, de lényegesen jobb volt az előző kötetnél.

James S. A. Corey - Tolvajbecsület

Egy nagyon izgalmas Star Wars legenda, az első SW könyv amit olvasok.
Nagyon tetszik, imádom a legendákat, mindig úgy képzelem el őket, mint valóban megtörtént dolgokat.

Itt írtam róla bővebben.

Ransom Riggs - Lelkek könyvtára
Méltó befejezése egy fantasztikus trilógiának. A Harry Potter könyveket juttatta eszembe, miközben olvastam a különlegesek kalandjait.

Neil Gaiman & Michael Reaves - Köztesvilág
Gaiman az egyik kedvenc íróm, nagyon örülök, hogy megint kezdik kiadni a könyveit. A Köztesvilágot nehéz besorolni, hiszen van benne sci-fi, mágia és konkrétan az összes karakter ugyanaz az ember. De egy jó kis agymenés annak, aki szereti az elszállt történeteket.

Neil Gaiman - Csillagpor
Igen, a filmet imádom. De mivel a könyv nem nagyon volt kapható - csak pár napja adták ki újra - ezért várnom kellett az olvasással.
Érdekes, mert a film inkább a fiatalabb korosztálynak készült mese, míg a könyv épp az ellenkezője: egy felnőtteknek szóló mese. De mind a kettő megközelítésben van valami jó.

Jelenleg Stephie Davies,Szerelem több szólamra c. könyvét olvasom. Egy zongorista lányról szól aki, egy átlagos életet szeretne élni helyes fiúk mellett. A lányt egy kicsit kiközösítik és, ezért kitalál magának két kamu pasit és velük dicsekszik. Viszont hiába találta ki magának őket, mégmég így se érzi jól magát. Sőt dönteni se tud a két srác között...

Karen White: Köztes idő
Nagyon nagy reményeket fűztem ehhez a könyvet, és most, hogy elolvastam, iszonyatosan haragszom rá.
Felszínes, sűrű, nincs jól felépítve. Rideg, nem tudja az ember beleélni magát. Ellensúlyozásként pár oldal elteltével bedobnak valami szörnyű közhelyet. Elismerem, vannak benne nagyon jó ötletek is. A további problémák: benne vagyunk mi, magyarok is. A szerző annyira igyekezett, hogy együtt érezzen. Annyira nagyon, hogy szörnyen alábecsül minket, minden érzelem nélkül beszél. Közönyös. Nem méltó.
A szereplők közül senkit nem lehet megkedvelni. Nincs kidolgozott jellemrajz, nincsenek leosztva a szerepek. Olyanok, min az események; összecsapottak. És itt említeném meg a legrosszabbat: nem tudta White, mit akar kihozni ebből a könyvből. Ide-oda csapkod a műfajokban, nem hiteles, és néhol rettenetesen logikátlan dolgokat (és még egyszer: közhelyeket) tartalmaz ez a könyv. Indokolatlanul szenvednek a szereplők, szándékok és emlékek nincsenek letisztázva, nem tudjuk meg az okokat. Át kellett volna neki gondolnia ezt az egészet még egyszer. Ennyi, bocsi a szóáradatért. De nálam ez a könyv nem nyert.

Tamsyn Bester - Beneath Your Beautiful
Nagyon tetszett, gyönyörű könyv, imádtam az egészet

Samantha Young - Mély Víz
A Dublin Street nagy kedvencem volt, szóval reménykedtem, hogy ez is hozza az írónőtől elvárt szintet, és hozta Nagyon szerettem ezt a könyvet, még csak most fejeztem be, de már kezdeném újra
Alig várom a folytatást

Nikki Sixx: A heroin-naplók
Először is: VÉÉÉÉGRE ELOLVASHATTAM!
Másodszor: eseményelírás következik.
Hónapok óta kerestem ezt a könyvet, végül úgy kaptam kölcsön, és most nagyon bánt, hogy nem lehet az enyém. De inkább a könyvről írok... Mikor a kezembe vettem, az első dolgom az volt, hogy végigsimítsak a borítón - nyálas, de akkor is -, majd kinyitottam a könyvet, és elkezdtem magamba szívni. Őrületes volt! Voltak dolgok benne, amiken nevettem, mert komikusak voltak - meggyújtani az ajtókat? pucéran kirohanni földrengés idején? -, de aztán eszembe jutott, hogy mindez megtörtént, és elkomolyodtam. Nikki mindig is nagy kedvencem, voltaképp példaképem volt, és sosem csak a zenéje miatt, hanem azért is, mert le tudott állni, és jó útra tért, az életét pedig visszaterelte a rendes medrébe - vagy új medret talált, egy jobbat. Voltak részek, mikor sírni lett volna kedvem, mert pár dolgot át tudtam érezni a könyv olvasása közben, és voltak részek, amikor libabőrös lettem. Egyszóval ez a könyv egy csomó érzelmet felszabadított bennem, mondhatni, egy érzelmi hullámvasúton ültem. Olvasás közben végig a Sixx:A.M. albumok szóltak, ami fura, mert egyébként sosem hallgatok zenét olvasás közben, de úgy éreztem, ez a könyv a dalaikkal az igazi - most meg úgy érzem, anélkül is nagyon fájdalmas. Fájtak a szavak, a mondatok, az érzések, amiket kiváltott belőlem, és fájtak Nikki érzései, mert tudom, milyen nehéz így. Azt hiszem, bármennyire is tetszett ez a könyv, és bármennyire életfelfogást megváltoztató volt, nem fogom újból elolvasni, mert ahhoz túlságosan nehéz. Hatást mér az ember idegeire, mintha áramütések érnének, és ez elég ijesztő. Vicces, hogy próbálom leírni a gondolataimat, összefoglalni, miért is tartom jónak a könyvet (nem köznapi értelemben jónak, inkább olyan jónak, ami segít), de amit írok, az olyan, mintha negatívan éltem volna meg, és nem ragadott volna magával. Pedig magával ragadott, de tényleg annyira súlyos, hogy nehéz róla elismerően nyilatkozni, mert nem használhatóak rá azok a kifejezések, amik a többi könyvre. Nem mondhatom, hogy jó, anélkül, hogy megmagyaráznám. Nem mondhatom, hogy szuper, király, és nem mondhatom, hogy tetszett, mert erre egyszerűen nem lehet ezeket a szavakat használni.
Nikki Sixx pedig örök kedvencem, és ezután csak még jobban. Fura, nem? Nagyobb kedvencem lett, miután elolvastam, milyen szörnyűségeket csinált, milyen depressziós volt, és mennyi embert megbántott. Igazából nem tudok negatívan tekinteni rá, ezek után sem. Ezek után főleg nem. Mert most megláttam benne valamit, amit eddig nem láttam. Láttam sebezhetőnek, összeomlottnak, paranoiásnak, drogosnak, irányításmániásnak, és láttam az utolsó 1-2 bejegyzésben, hogy most már tényleg változni szeretne. Hogy tényleg le fog szokni. És sikerült neki, most pedig egy csodás ember. És most, mikor a könyvet kéne véleményeznem, Nikki Sixx-ről beszélek, és arról, mennyire nagyra becsülöm őt. Szóval inkább azt mondom, hogy ez a könyv azt hiszem, segített nekem, de ezt csak később tudhatom biztosra... Most inkább abbahagyom a nyálas ömlengést.

Most éppen Lewis Carolltól az Alice Csodaországbant. Kiskoromban volt egy leegyszerűsített könyvem róla, amiben csak nagy vonalakban voltak benne a történések, valamint Tim Burton feldolgozását egyszerűen imádom, így gondoltam, el kéne olvasni az alapművet is.
Még nem értem a végére, mert időközben szüneteket tartok. Alicet néha leütném, meg minden szereplő egy flegma állat, de a fárasztó humort nagyon értékelem.
A szürrealizmust nézve benne, nem csodálom, hogy Dalít is megihlette, a történet ihlette képei nagyon tetszenek.

Gregory Hughes- A holdat az égről...

Madeleine Roux-Asylum trilógia 1.rész
Merem állítani, hogy még életemben nem olvastam olyan jó horror/thriller könyvet, mint ez. Ugye ez trilógia, már a második része is a polcokon van, csak sajna még angolul. Na szóval. Nem kell nagyon egetrengetően félelmetes dolgokra gondolni, hogy kaszáltak meg ilyenek, ez inkább pszichésen horroros, mintsem történések alapján. A történet egy fiatal srácról szól, aki úgy dönt, hogy plusz kreditekért beiratkozik egy nyári iskolába. A kollégiumok, ahol aludni fognak egy rég, bezárt elmegyógyintézet helyén van. Tudni kell, hogy a könyv már az első oldalon teljesen felcsigáz minket, mert a kép, és az idézet, ami hozzá van rakva..zseniális, és egyben hátborzongató. A lényeg a lényeg, hogy a főszereplőnk egyre különösebb eseményekkel találja szembe magát, és az illusztrációk, amik a könyvben vannak remekül visszaadják a könyv és maga a történet sejtelmességét, és igen, azért van egy-két olyan két ott hogy húú..nem, nem a vérről meg az ilyenekről. A benne lévő illusztrációk szándékosan úgy vannak kidolgozva, mintha a 60-as évekből lenne az a kép, vagy írás, ráadásul ha egyszer az van odaírva, hogy a szeme kivan satírozva a férfinak, és igen baba vázlatok, akkor azok úgy is néznek ki. Szerintem ezek az illusztrációk teszik még ijesztőbbé a könyvet, és maga a történetek is. Nos, a végén rá kell valamire jönnünk: arra, hogy nem tudjuk mivan. Az író olyan szinten gubancolja a történetet, és olyan gondolatokba repít minket, hogy már a végén mi sem tudjuk, hogy mi történik, és igen, a könyv végére, akárcsak a szereplők, mi is kezdünk megőrülni. Természetesen, ez az első rész egy nagyon jó véggel ér véget, mert nyitott marad a sztori, hogy még véletlenül se legyen az, hogy minimum 2 napig nem emészted a történetet. Mindenkinek tudom ajánlani a könyvet, aki szereti az ilyen jellegűeket, mert az igazat megvallva, eszméletlen jó egy könyv volt, már várom a sanctum-ot, és a catacomb-ot magyarul.

William Golding - A Legyek Ura

Faszántos, bővült a listám.

Jelenleg Maggie Stiefvater The Raven Cycle c. könyvsorozatát olvasom.A törénet,a szereplők mind nagyon jól vannak kidolgozva/megírva.Magávalragadó sorozat,egyszerűen nem bírom letenni.Ma kezdtem el a Raven Kinget,ami az utolsó rész sajnos,de nem tudtam tűrtőztetni magam,olyan 2-3 nap alatt fejeztem be egyet,ahogy időm engedte.Csak úgy faltam az oldalakat,nagyon fog hiányozni.Határozottan 10/10.

Közben elolvastam a Fangirlt Rainbow Rowell-től.Az első könyv,amit tőle olvastam az Eleanor és Park volt,hát,az sem volt nagy eresztés,na de a Fangirl...Így kb semmi nem tetszett benne,az írásmódja egyszerű,a szókincse szegényes,a történetszál gyenge és nem túl érdekes.A főszereplő,Cath pedig nem csinál semmit,csak siránkozik,mert a körülötte lévő emberek azt tanácsolják neki,hogy nőljön fel.Ráadásul szinte már fájt a naívsága és gyerekessége.+ a fél könyv a főszereplő fanfic-ével volt kitöltve,ami egy szintén az író kitalált könyv szereplőiről szól.Na igen,azt Rowell be is ismerte,hogy egy HP koppintás,csak át kellett neveznie a karaktereket,röhej.10/6,de elég nagy jóindulattal, és mert volt 1-2 jól megírt rész.

Ez a második könyvsorozatom Szergej Lukjanyenkotól. Ez a pali eszméletlenül ír! Kezdjük ott, hogy már az Őrök világa is teljesen magába szippantott, és bizonyos értelemben át is alakította a gondolkodásomat. A mostani könyvem, Igék földje - A vas prófétája.

Kicsit Leslie L. Lawrence-hez tudnám hasonlítani abban az értelemben, hogy a történelmet használva mesteri történeteket hoz létre. A könyv alapja nem kisebb, mint maga Jézus. Ám a történet szerint itt nem élte túl Heródes betlehemi mészárlását. Az Úr mostohafiául fogadott egy másik fiatalt. Tanítatta, majd birtokába adott egy Igét, egy varázsszót, amikkel csodát tehet. Az Üdvözítő a Római Birodalom császára lett. Igyekezett elérni az emberiség megváltását., hiába. Ekkor eltüntette a világból a vasércet, ami a háborúzáshoz (is) nélkülözhetetlen, majd ő maga is távozott egy másik dimenzióba.
Majd' 2 ezer év múlva is gyerekcipőben halad a technológia. A könyv egyik főhőse a tolvaj Angolna Ilmart, akit több társával egy szigetre visznek, hogy ott töltse le büntetését. A hajón megismerkedik egy különös fiúval, aki szintén ismeri az Igét. Együtt megtervezik a szökésüket. Hatalmas hajtóvadászat indul irántuk. Ha sikerrel járnak, az egész világ képe megváltozhat.

Még nem jutottam a könyv végére (sajnos kevesebb az időm az olvasásra mint szeretném, de eszméletlen jó lett ez is. )

Rick Yancey: Az 5. Hullám
Tegnap olvastam ki és egy fantasztikus könyv, ahogy a belőle készült film is. Tény, hogy Cassie néha elég idegesítő karakter tud lenni, de ettől függetlenül imádnivaló könyv, a történet pedig izgalmas. Biztos, hogy fogom még újraolvasni,
Cynthia Hand: Amikor búcsúzunk
Még nem nagyon tudok róla véleményt írni, mivel még nagyon az elején tartok, de eddig tetszik és érdekesen indult el maga a töténet.

Pár napja olvastam ki Jojo Moyes-tól a Mielõtt megismertelek c. könyvet. Be kell vallanom, eleinte féltem nekiállni, tekintve, hogy mostanában (véleményem szerint) elég sok olyan könyv/film jelent meg, ami hasonló témákat dolgoz fel. De tetszett, méghozzá nagyon is. Az elejétõl a végéig együtt tudtam érezni Lou-val, és hiába tudtam, hogy mi lesz a vége, így is összetört a szívem, Will-t pedig (fõhõsnõnkhöz hasonlóan) pár percig rettenetesen önzõnek találtam, annak ellenére, hogy tudtam miért teszi, és meg is értettem. Mégis haragudtam rá. Aztán a könyv végén megbocsátottam neki, ahogy Lou is. Már megszereztem a második részt, a Miután elvesztetteleket is, igaz, annak még nem álltam neki, mivel úgy éreztem, hogy még nem tudtam feldolgozni teljesen az elsõ rész eseményeit.

Jelenleg N. K. Jemisin-tõl álltam neki az Ötödik évszak c. könyvnek. Elég lassan indul az eleje, így még nem merültem bele annyira a sztori, hogy értékelni tudjam.

Nemrég kezdtem bele Richelle Meadtől a Bloodlines című kötetbe. Nagyon tetszik, és bár eddig nem olvastam a Vámpírakadémiát, most ahhoz is megjött a kedvem Illetve már régebben megszereztem, de csak mostanában jutott időm Jojo Moyestől elolvasni a Mielőtt megismertelek c. könyvet. Nagyon tetszett. Hamarosan a második részt is beszerezem