Olvasol? II.

Andy McQuade: És alszom, alszom el...

George R. R. Martin: A Tűz és Jég Dala I. - Trónok Harca
Mikor anno a hatvanas években elkezdtem nézni a sorozatot, úgy terveztem, hogy akkor kezdem el a könyveket olvasni, mikor a sorozatnak vége lesz, hogy ne halálozzak el a bennem tátongó üresség miatt, amit majd fog hagyni maga után. De nem bírtam tovább, 1 évet kell várni a következő évadra, én meg nem tudtam mit kezdeni az életemmel. De annyira jó.
Amúgy fura belegondolni, hogy egyidős vagyok a könyvvel. Most vagy a könyv fiatal, vagy én vagyok öreg.

Ma elkezdtem olvasni a kötelező olvasmányt, ami a Szent Péter esernyője. Hátttt... Eddig nagyon unalmas. Az Egri Csillagok sokkal jobb volt.

Rick Yancey - Az 5. hullám
Nem szándékozok hosszú regényt írni a könyvről, de azt mindenki tudja: a könyv, ezerszer jobb, részletesebb mint a film. Ez itt is bebizonyosodik.

Épp hogy kiolvastam A tenger boszorkányát, ami a Só és vihar-sorozat első része. És imádtam, imádtam, imádtam. Ez a könyv úgy babonázott meg, ahogy még semelyik sem, annyira közel áll hozzám a boszorkányok világa, és a főszereplő lány személyisége. Kíváncsi leszek a sorozat folytatására, bár a végével kapcsolatban kicsit (nagyonnagyonnagyon) szomorú vagyok, de ez nem az író "hibája", egyszerűen csak az érzelmeimé. Nagyon élvezhető, és varázslatos könyv.

Alexandra Bracken: Sötét elmék
Nagyon klassz eddig, bár még csak a felét olvastam el, de nagyon jól kitalálta az írónő. Amúgy különös, hogy ez is kissé thrilleres beütésű, úgy, mint egy másik kedvenc könyvem és mégis tetszik. Pedig anno anyám azt mondta, hogy a horrornál félelmetesebb a thriller. Már pedig én irtózok a horrortól. Ha a könyv végére is kedvenc lesz, akkor már két kedvenc thrilleres könyv kerül a polcomra.

Én általában folyamatosan falom a könyveket. Szépirodalom, horror, fantasy, kortárs lektűrök (igényesebbje), történelmi regények, klasszikus "kötelezők" akármi. Legutóbb Erik Axl Sund Victoria Bergman-trilógiáját olvastam. Hátborzongató, kemény, fajsúlyos olvasmány rengeteg szinte elképzelhetetlen szörnyűséggel és zűrzavarral. Olvastatja magát, egy hónap alatt átrágtam magam mind a három könyvön. A skandináv thrillerekre jellemzően katonásan egyszerű mondatokkal teli, sarkos, kissé rideg, de tulajdonképpen tényleg eszményi thriller. Tegnap pedig megvásároltam Fredrik Backman Itt járt Britt-Marie c. könyvét. Kortárs külföldi írók között Michael Cunningham és Joanne Harris óta nem találtam olyat, aki igazán meg tudott volna fogni. Backman erre röhögve képes. Szó szerint is értve, mert a könyvein hol sírok, hol nevetek, hol egyszerre mind a kettő. Döbbenetesen remek humora van, nagyon izgalmasan fogalmaz, értékes szókinccsel rendelkezik (a fordító is, ezek szerint) és nagyon élvezhető minden, amit ír. Először az A nagymamám azt üzeni, bocs c. regényét olvastam, utána meg az Az ember, akit Ovénak hívnak címűt. A minőség nem romlik, minden egyes története szívhez szóló, értékes és érdekes, megnevettet, miközben néha megszakad a szíved. Az Itt járt Britt-Marie-nak még csak az elején tartok, de már most érzem, hogy ez is ugyanúgy a szívemig fog jutni, mint az előző kettő. Szeretem Backmant. Úgy érzem, a skandinávok nem csak filmek, de könyvek terén is kezdenek az élvonalra törni.

Mivel messze van még a jövő nyár és már nem bírom a várakozást, ezért tegnap este én is izgatottan nekiláttam George R. R. Martin könyvsorozatának, A tűz és jég dalának. Jelenleg az első kötetet, a Trónok harcát olvasom és akárcsak a sorozat, ez is hamar magába szippantott. Hihetetlen, hogy Martin milyen részletességgel ügyel a legapróbb dolgokra is és mindezeket milyen zseniális stílusban tálalja előttünk. Egy percre sem unatkozom, még a legunalmasabbnak tűnő leírásoknál sem.

Mostanában teljesen lekötöttek a kötelező olvasmányok, de három üdítő kivételt mégiscsak sikerült tennem. Először is Kate Morton: Az elfeledett kert. Nagyon hosszú, kissé bonyolult az idősíkok miatt, de nagyon megéri. Tele van szerethető és olykor sajnálható szereplőkkel, a cselekmény csodálatosan megtervezett és kivitelezett, és szerencsére jó a fordítás is. Főnyeremény.
Utána egy jóval rövidebb könyv következett, a Tíz igaz történet, ez egy megrázó gyűjtemény emberi jogi jogsértésekből. Megéri elolvasni, szembesülni a világgal. Még egy dolog, az írók. Kemény Zsófi és Dragomán György elsősorban. Csodálatos.
Majd Nicholas Sparks legújabb kötetét olvastam el: Engem láss!címmel. Ha van könyv, ami lassan indul be... 573 oldal, de nagyon ki kell várni. Egyébként kicsit kiszámítható, de szerethető és izgalmas is tud lenni néha, fordítás megint csak jól sikerült, a sztori letagadhatatlanul Sparks. Közben bővítettem a "Könyvek, amiket meg kell vennem" listámat egy kötettel: Hugh Mackay: The good life. Nagyon jól hangzik, úgyhogy igyekszem megszerezni.

Most éppen Maria Dueñas - Öltések közt az idő című könyv 1. részét olvasom, lehengerlő a fogalmazás és a cselekmény is, magával ragad egy másik világba.

Az utóbbi időben csupa szemét pasikról nem kifejezetten pozitív főszereplőkről szóló könyvet olvastam. Először A weydoni asszonyvásárt (Thomas Hardy), ami kicsit nehezen indult számomra, de mikor végre belendült a történet, le se tudtam tenni. Olvasás közben nagyon meg tudtam érteni a főhőst, az ő szemével láttam a többi szereplőt, de amikor kicsit elgondolkoztam a fejleményeken, világossá vált, hogy a központi karakter tulajdonképpen a negatív szereplő a történetben... és valahogy mégis neki drukkoltam, talán mert ő volt a legérthetőbb az egész könyvben.
Ezt követte a Bel Ami (Guy de Maupassant), ami szintén nagyon jól megírt történet volt, mégis, itt már képtelen voltam szeretni a főszereplőt. Leplezetlenül szemét alak volt, mégis, az utolsó oldalig reménykedtem benne, hogy majd megváltoztatja valami/valaki, és megjavul kicsit. Már majdnem el is hittem, de hiába. Igazi realista regény volt, tele törtetéssel, kétszínűséggel és utálatos alakokkal... de nem bántam meg, hogy elolvastam, mert, bár nem mostanában játszódik, a társadalom sok tekintetben még mindig ugyanolyan (visszataszító) mint akkor.

Sofia Oksanen: Sztálin tehenei
Nagyon tetszik a könyv, az ,,ugrálások" is benne. Sajnos pedzeget néhány olyan témát, amitől kb. felfordul a gyomrom, de szerencsére elég gyorsan haladnak az események, így hamar elterelődik róluk a figyelem.

Tegnap fejeztem be az All the Bright Places-t Jennifer Niven-től.Eleinte nem nagyon tetszett,szóval ez nem volt egy olyan könyv,ami az első pár oldal után megfog,számomra.De ahogyan olvastam fokozatosan beleszerettem a történetbe és a szereplőkbe is.Leginkább Finch karaktere volt az,akivel azonosulni tudtam.Úgy gondolom,hogy fontos az a téma,amivel az írónő foglalkozik ebben a könyvében,ami nem más,mint a depresszió és a szorongás.Csak az a gond,hogy kevés jó könyv van ezekről írva,viszont az All the Bright Places határozottan az elolvasandók közé tartozik.Nekem egy erős 10/8.

mindig eldöntöm, hogy egyszerre csa egy könyvet olvasok, de sajnos annyi könyvet vettem az utóbbi időben, hogy ez nem megy.
jelenleg a tűz és jég dala sorozatból varjak lakomájánal tartok, igaz még nagyon az elején, kíváncsi vagyok mennyire fog tetszeni, mert ahogy olvastam ez a legmegosztóbb könyv a ciklusból, valakinek tetszik valakinek pedig nagyon nem. de örülök, hogy van Cersei is végre.
a második könyv amit olvasok az André Castelot - Joséphine c. könyve. nem igazán egy népszerű könyv, szerintem sokan nem is tudják kiről íródott, de engem mindigis érdekelt a történelemben ez a téma, ráadásul 4200 forintról 840-re volt leárazva, szóval muszáj volt megvennem. nem egy könnyű olvasmány, lassan haladok vele, mert hol regényes, hol pedig kutasásos, leírós az egész és elég nagy figyelmet igénylő könyv szerintem.
a harmadik könyvet igazából most kezdtem el, kábé 5 oldalnál tartok, ez pedig Pak Janmi - Élni akartam c. könyve. igazából engem nagyon érdekel ez az észak-korea téma, olvastam már e témában könyvet, amit nagyon szeretek is, kíváncsi leszek ez mennyire lesz jó. ez a könyv abból a szempontból jobb, hogy a főszereplő korban közelebb áll hozzám, mint az előző könyvé, így talán kicsit másabb lesz.

Elin Hilderbrand - A Pletyka
Őszintén szólva még nem kezdtem bele igazán a könyvbe, mivel a nyaralásra szántam, ezért erről a könyvről kritikát még egyáltalán nem tudok alkotni, viszont Hilderbrand könyvei szerintem tökéletesek vakációzáshoz, lekötik a figyelmünket és nagyon jól lehet relaxálni közben.

Ransom Riggs - Vándorsólyom Kisasszony különleges gyermekei

Jelen pillanatban a Metro 2035 és egy Warcraft könyv van terítéken.
De még annyi könyv van amit olvasnék.

Ismét: három kivétel a kötelezők közé szúrva. Kate Morton: Titkok őrzője. A második kedvenc Kate Morton könyvem. Egyszerűen lenyűgöző történet, Kate ismételten nagyon jól vezeti a cselekmény szálait, és szívszorító sztorit kreál. Imádni kell. Utána, versek: ráadásul Kemény Zsófi versek: Nyílt láng használata. Régóta be akartam szerezni ezt a könyvet, de meg is érte, nagyon finom és mégis erőteljes versek ezek. A legfrissebb olvasásélményem Szabó T. Anna: Senki madara című könyve, 51 oldal, és kevés ebből ennyi. Legalább 551 oldalon keresztül tudnám olvasni Annát. Gyönyörű, szelíd, finom, titkolózó kis könyv, varázslatos mese, ráadásul illusztrált. Mestermunka.
Még egy gondolat: a jövő héten fogom megrendelni WM. Paul Young: Éva c. könyvét, már most nagyon várom.

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa
Szintén egy nagyszerű könyv a Végzet ereklyéi sorozatból. Bár Clary és Jace kapcsolatától néha a hányinger kerülget, ettől eltekintve imádom a művet. Egyre jobban kezdem megkedvelni Camille karakterét, ami számomra elég furcsa, hiszen nem gondoltam, hogy ez is meg fog történni.

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Bele lehet szeretni egy könyvbe? Mert én ebbe beleszerettem. Tegnap jött meg a rendelés, és elég sokáig agyaltam, hogy a három megrendelt könyv közül melyikkel kezdjem, végül erre esett a választásom. Mikor elkezdtem olvasni, a stílusa nem igazán tetszett, de aztán magával ragadott Ari és Dante személyisége. A szereplőket egytől-egyig imádtam, és a fél könyvet végigmosolyogtam a cuki történet miatt. A könyv másik felében pedig váltották egymást az érzelmeim. Volt bennem értetlenség, düh, együttérzés, megértés, néha még fájdalom is. Ennek ellenére az első szó, ami eszembe jut a könyvről, az az imádni való. Lenyűgöző volt, és örülök, hogy megvettem, mert most épp ez a legújabb szerelmem, kár, hogy vége.
Jelenleg pedig Juli Kagawa: A halhatatlanság szabályai című könyvét bújom, és eddig eléggé bejön.