Olvasol? II.

Jaj, az a könyv. Tavaly vagy tavalyelőtt olvastam el, és egyszerűen magával ragadott. A címe alapján nem gondoltam, hogy jó lesz, le sem vettem volna a polcról, ha az egyik könyvtáros nem javasolja, hogy olvassam el, és én nagyon kellemeset csalódtam benne. Némelyik karakter szerintem is idegesítő, a történetet pedig szörnyűnek találom, talán pont ezért ragadott engem annyira magával. Szerintem ez a könyv egyszeri és megismételhetetlen, és a maga csendes brutalitásával együtt lenyűgöző.
Bocsánat a kisebb áradozásért, de megláttam a hozzászólásod, és jöttek a gondolatok.

J. K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
A Harry Potter könyvekkel kapcsolatosan igencsak elfogult vagyok, hisz a mesteri sorozatnak köszönhető, hogy megszerettem az olvasást. De megpróbálok kevésbé elfogult lenni az értékelésem során.
Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, borzalmasan zavart, hogy nem a jól megszokott mondatok, párbeszédek, eseményleírások tárulnak elém, hanem egy szövegkönyv rövidke „helyzetjelentésekkel”, de az első 10-15 oldal után már teljesen normálisnak éreztem, és egyáltalán nem volt probléma ebből. Namármost, tudni kell, hogy hatalmas HP-fanként, mikor meghallottam e könyv hírét, nem repestem a boldogságtól, hisz lezárt, kerek egésznek tekintettem a történetet, de jelenleg úgy érzem, jó, hogy itt van nekünk ez is. Harry kezdi belopni magát a szívembe (igen, így a nyolcadik részben…), a többieket pedig ugyanúgy kedvelem, mint eddig. Az új szereplők igencsak hamar hozzám nőttek, és az a csavar, hogy Albus pont egy Malfoy fiúval barátkozott össze, csak még jobban tetszett az egészben.
Annyit még megemlítenék, hogy a Hagridos jeleneten könnyes szemekkel mosolyogtam. Csodálatos volt, tényleg.

J. D. Salinger - Zabhegyező
Vegyes érzéseim voltak eleinte a könyvvel kapcsolatban, szerintem az eleje a közepe és a vége is roppant unalmas, mert igazából 2-3 napot dolgoz fel, de azt részletesen, tele szarkasztikus, pesszimista humorral, ami az egészet színessé tette, élmény volt olvasni. Nagyon tetszett a könyv, annak ellenére, hogy tényleg, szinte semmi sem történik benne. Tetszett az, hogy a főszereplő szemszögéből olvashattam, és az is, hogy nem rejtette véka alá, egy-két emberről alkotott véleményét. A humor pedig tényleg színessé tette a történetet, ha nem lett volna benne, valószínűleg már a legelső oldalnál leraktam volna a könyvet. De nekem így nagyon elnyerte a tetszésem, jó kis könyv. ^.^

Jack London - Tengeri Farkas
Jack London-t a dédiapukámnak köszönhetem, hogy megismerhettem. Még tavaly előtti karácsonyra ajándékozta nekem a Vadon szava c. könyvét, ami nagyon elnyerte a tetszésem, egy nagyon szép könyv, még egy picit sírtam is rajta. Aztán tavaly anyuéknál elkezdték a köteteket hetente eladni, és így került hozzám a Tengeri Farkas, ami szégyen, vagy nem, még csak most olvastam el végig. Szerintem nagyszerű a története, egy hajórab szemszögéből látni a dolgokat nagyon izgalmas volt, mind a szemlélete, a nézete, nekem nagyon elnyerte a tetszésemet, ez is. Élmény volt olvasni, teljesen másra számítottam, azt gondoltam unalmas lesz, de kellemeset kellett, hogy csalódjak. Azóta Jack London-tól több művet is elolvastam, amik szintén megnyertek. Fantasztikusan ír, le a kalappal előtte.

Kosztolányi Dezső - Európai képeskönyv
Rávettem magam az olvasásra újból, így akadt a kezembe ez a szavakkal leírhatatlan könyv. Csodás, hogy az embert mennyi helyre elrepíti a sorok között, minden szót öröm elolvasni. Szeretem az utazós könyveket, de ez valahogy ad egyfajta képet, mintha Kosztolányi helyett én utaznék, látom amit ő látott, azt gondolom amit ő gondolt. Misztikus az egész, de engem roppant megfogott. Tökéletesen bemutatja az akkori kultúrákat, az országok közötti hangulatot és ellentéteket, hogy mennyire más, mennyire különbözik egymástól két népközösség. Mindenkinek ajánlom, szerintem nagyon érdekes kötet!

E. L. James: A sötét ötven árnyalata
Nos. Nem gondolom úgy, hogy A szürke ötven árnyalatának szüksége lenne folytatásra, főleg nem ilyenre. Az egész könyv egy nagy próbálkozás, ami csak akar érdekes lenni, feszültséget belevinni a sztoriba. És amikor végre megjelenik két lehetőség is, mindkettőt elcseszi a könyv: hamar lezárja. Csak kapargatjuk a felszínt, nem megyünk bele semmibe, nem bontjuk ki a mellékszálakat, csak hagyjuk pangani az éterben. Második nagy hiba: a szóismétlés, tettismétlés. Miért?! A könyv legnagyobb baja az, hogy lehetne jó is, DE NEM. Alapvető kis hibákon megy el az egész. Fulladjunk bele indokolatlan és nyálas depinkbe! (körülbelül ennyivel össze lehetne foglalni ezt a könyvet, közben a lehetőség meg lett volna, hogy valami fantasztikus süljön ki ebből.) A másik kedvencem az, hogy Ana beszélget Christian pszichológusával, hogy a pasinak mekkora pszichés defektjei vannak, de ő azért elbeszélget belső istennőjével, és persze minden oldalon megtudhatjuk, hogy éppen hogyan néz rá a tudatalattija. Ez nem normális. De komolyan. Ez poén lett volna? Elég silány könyv.
10/4
Penny Vincenzi: Szépséges örökség
A maga 743 oldalával tipikus Vincenzi könyv! És tipikusan olyan, amit a fülszövege miatt nem olvasnál el, és kiderül, hogy kábé egy milliószor több csavar, szereplő, humor és báj van benne, mint amire számítanál. Zseniális! Attól függetlenül, hogy időben, térben ugrálunk, minden szereplőnek van létjogosultsága a könyvben, minden karakter ki van dolgozva, mindig van meglepetés, csavar, ami továbbviszi a sztorit, az olvasót meg lehengerli. Plusz pozitívum: talán az első olyan Vincenzi könyv, amiben a szereplők nem fogyasztanak el 1247854445 liter teát a könyv során.
10/10*

Herman Hesse: Demian (Emil Sinclair ifjúságának története)
ÚRISTEEN IMÁDOM EZT A KÖNYVEET.
Másfél hét várakozás után sikeresen megérkezett, és igen. Képtelen voltam lerakni.
Maga a történet semmi másról nem szól, mint önmagunk megismeréséről. Hogy rájöjjünk arra, kik is, mik is vagyunk. Szerény véleményem szerint ez a könyv nem épp ifjúsági irodalom -pedig azoknak szól- inkább már a filozófia fele halad. Egy kisfiút ismerünk meg, aki szép lassan felnőtt lesz, aki eközben rájön arra, ki is. Mi számít bűnnek, jónak, és a többi. Maga a történet nem csak önmagunk megismerését mutatja be, hanem azt is, hogy néha érdemes a dolgok mögé látni.
10/Végtelen, mindenkinek ajánlom.
Kedvcsinálónak idézet a könyvből:
Gyakran játszadoztam a jövendő képeivel és a nekem szánt szerepekről álmodtam: költő vagy proféta netán festő, vagy valami hasonló szerettem volna lenni. De mindez fabatkát sem ér! Nem azért éltem e földön, hogy írjak, igét hirdessek vagy fessek; nem ezért éltem sem én, sem más. Ez lényegtelen. Minden ember igaz hivatása csakis az lehet, hogy eljusson önmagához.
és a kedvencem:
Az a lényeg, hogy az ember megtalálja a saját sorsát, ne pedig egy tetszőleges sorsot kövessen, és amire rátalált azt teljesen töretlenül kiteljesítse önmagában. Minden egyéb badarság szökési kísérlet menekülés vissza a tömegek eszméihez, megalkuvás, rettegés önmagunktól.

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Istenem, sok év után újraolvasni ezt a könyvet messzemenően jobb, mint hittem. Csodálatos mű, és most újra Harry Potter-lázban égek, ki tudja, meddig. Most kezdem újra megérteni, miért imádom én jobban a könyveket, mint a filmeket, és hogy miért szerettem meg az olvasást ennek a sorozatnak köszönhetően. Hű, nem is tudok mit írni, a hatása alatt vagyok.
Csak óriási köszönet J. K. Rowling-nak ezért a csodáért.

Simone Elkeles: Tökéletes kémia
Istenem, ez a könyv zseniális volt. Örülök, hogy elolvastam, mert némelyik résznél egy visítozós kis tinilánynak éreztem magam (pedig ezt a jelzőt aztán nem rám találták ki ), de közben valahogy mégsem egy tucatsztorit olvastam, hanem egy izgalmas, lebilincselő történetet két teljesen különböző fiatalról, és ez tetszett.
Simone Elkeles: A vonzás szabályai
Ez még jobb volt, mint az előző. Az első részben azt hittem, Alexnél szimpatikusabb karakterrel nem fogok találkozni a trilógia folyamán, de meg kell mondjam, Carlos – és Kiara – messzemenően szimpatikusabbak voltak, mint Alex és Brit.
Jön a harmadik rész, remélem, Luis sem okoz csalódást.

Gillian Flynn: Éles tárgyak
Oké, először is: hűha. Annyi érzés és gondolat kavarog most bennem, amennyit még egy könyv elolvasása után sem tapasztaltam. Izgalmas, eseménydús mű volt, tele váratlan fordulattal – a végén pedig ott volt a legváratlanabb. Amikor már azt hinnéd, tudod ki a gyilkos, aztán hirtelen egy olyan szereplő lesz a gyilkos, akiről nem is gondolnád, hiába vannak rá apró és kevésbé apró jelek. Zseniális.
Egyszerűen nagyszerű volt, tetszett a részletesség, amivel bizonyos problémák boncolgatva vannak, és Camille meg Richard is szimpatikussá váltak számomra, bár a kettejük kapcsolatának vége annyira nem tetszett.
Ez az első könyv, amit elolvastam Flynn-től, de garantáltan nem az utolsó.

Rick Riordan - Percy Jackson és az Olimposziak (Villámtolvaj, Szörnyek tengere, A titán átka, Csata a labirintusban)
Nagyon régóta tervben van ez a sorozat, de mindig volt valami másik történet, ami elsőbbséget élvezett. De most sikerült elővenni és az a helyzet, hogy imádtam a köteteket. Rowlingnak is van egy sajátos humora a Harry Potter-könyvekben, de Riordan valami hihetetlenül vicces. Elég csak végigolvasni a fejezetcímeket, máris kedvet kap az ember a könyvhöz. Tehát ahogy kiolvastam az egyik részt, másnap mentem a boltba a következőért, mondjuk nem tudom, hogy ennyi erővel miért nem vettem meg egyszerre az összeset. Az egyiptomi mitológia mellett a görög a kedvencem és imádtam, hogy már azelőtt tudtam, hogy milyen szörnnyel vagy istenséggel néznek szembe hőseink, mielőtt az író kifejtette volna. És igen, felettébb büszke voltam magamra. Egyébként az összefüggő gerincű és borítójú kiadást vettem meg, nagyon pöpecül néz ki, viszont az utolsó még nem jelent meg, ezért ki lehet röhögni, de azt még nem olvastam el. Várok, remélem nem hiába.

Stephen King / Joe Hill - A magas fűben, Teljes gázzal
Apa és fia írásai egy zsebkönyvben. Kingtől én még nem olvastam ilyen gusztustalan és sokkoló történetet, mint A magas fűben. Konkrétan le kellett tennem a könyvet, mert rosszul lettem tőle. Nekem már csak ilyen érzékeny lelki világom van, pedig Kingnek azért vannak durva írásai, de ez most betett. A sztori egyébként iszonyat beránt, komolyan a csávónak van fantáziája, de ezt tudjuk. A Teljes gázzal pont az ellentéte, szintén izgalmas, viszont ahogy a címéből is sejteni lehet, sokkal gyorsabb a tempója. Az ilyen novellásköteteket nagyon hamar ki szoktam végezni, pont azért, mert a történetek nincsenek túlhúzva, de mindig van egy újabb, ami magával ragad.

Stephen King – Aki kapja, marja
Anno nekem tetszett a Mr. Mercedes című krimis írása Kingnek, de azért hiányoltam belőle valami természetfelettit, valami borzongatót. Pont ezért hanyagoltam a folytatás olvasását, mert a főszereplő sem volt nekem egy erős karakter. Majd egy szintén King rajongó barátom mondta, hogy ne aggódjak, ez a könyv kicsit uncsin kezdődik, aztán kapunk pár utalást erre-arra, úgyhogy nem fogok csalódni. Tényleg nem, egy éjszaka elolvastam a fél könyvet. Sok a sztorizgatás benne, ismerjük már Kinget, néha elkalandozik, de mégis izgalmas volt.

Stephen King – Agykontroll
Ebben a könyvben nagyon tetszett az, hogy a gyilkos nem csak úgy irányít másokat, hanem van benne egy kis tekerés is a módszert illetően. Ebben a Mercedeses-gyilkos trilógiában mindig több szálon futottak a cselekmények és nagyon izgi volt, mikor azok összekapcsolódtak a nagy leszámoláshoz. A könyvek borítója pedig nagyon ötletes, örülnék, ha a kiadó megtartaná ezt a jó szokását és ezután is ilyen szépségeket gyártanának le.

Irigyellek ezekért a könyvekért. Nekem csak a sorozat második része van meg, az is a filmes borítóval, de mikor megláttam ezeket az új borítókat, beléjük szerettem.
On:
Darren Shan: Démonmester
Olyan rég olvastam már bármit is Darrentől (december elején, borzalmas vagyok), hogy el is felejtettem, mennyire imádom őt, de most újra átjárt a Shanster érzés, és istenem, le sem lehet lőni. Mióta olvastam tőle a Vámpír könyveket, ő a kedvenc íróm, és emlékszem, mikor évekkel ezelőtt először kezdtem bele a Démonvilág sorozatba, a Démonmester első max. 40 oldala után megijedtem, és leraktam a könyvet. Mentségemre szóljon, később újrakezdtem, és már simán végigment a sorozat. De akkor is, olyan jó volt most megint a kezembe venni. Van valami Darrenben és a műveiben, ami miatt beleszerettem. Most jöhetnék azzal, hogy szuper, különleges az írásmódja, de nem. Jól ír, ez kétségtelen, és a fordítás is remek, de a különleges jelzőt nem használnám rá. Az viszont kétségtelen, hogy a könyvei zseniálisak, és annyi kreativitás, meg őrült ötlet van bennük, hogy én elképzelni sem tudom, hogy fér meg egy emberben ennyi gondolat. Sakkozó démon, most komolyan? Komikusan hangzik, de hatalmasat üt. Imááádoooooom.
Egy elfogult rajongó nyálazását véleményét olvastátok, köszönöm a figyelmet.

Igen, a Lassie-t.
Könyv címe: Lassie hazatér

Darren Shan: Démontolvaj
Annyira hihetetlen, hogy az Arttal kapcsolatos dolgokra simán rá lehetne jönni a könyv elején is, de nem jön rá az ember. Legalábbis, mikor először olvastam, nem jöttem rá, és teljesen váratlanul ért a végén a magyarázat. Most, hogy megint elolvastam, látom azokat a részeket, amikből szinte ordít, hogy itt bizony valami nincs rendben, ennek ellenére mégis jól el van rejtve az igazság, és ezt imádom – közben meg átkoztam magam, hogy a fenébe nem tudtam rájönni elsőre.
Magát a könyvet egyébként imádtam, és azt hiszem, évente újra kéne olvasnom, mert megunhatatlan. Kernel valamiért sokkal szimpatikusabb számomra, mint Grubbs az előző részben, és Dervish felbukkanása mindig örömmel tölt el, mert ő a kedvenc szereplőm az egész sorozatból.
Az események egyébként Darren könyveihez méltóan izgalmasak, és még engem is váratlanul ért némelyik, mert elfelejtettem, mi hogyan történt. Egyszóval: imádom.

Darren Shan: Vérfüred
Dervish és Grubbs.:3 Tudom, az előző könyvnél az értékelésemben azt mondtam, Kernelt jobban bírom, mint Grubbst, de rájöttem, hogy amelyikükről épp olvasok, azt imádom. Grubbs meg Dervish amúgy is egy rettentően jó páros, nagyon kedvelem mindkettőjük karakterét, és együtt még veszélyesebbek, robbanóképesebbek.
Egyébként azt hiszem, a Vérfüred a kedvenc részem az egész Démonvilág sorozatból. Talán az egyik legbrutálisabb része a sorozatnak, és emellett természetesen zseniálisan van megírva, Darren érti a dolgát – bár ezt már többször is bebizonyította. Elfogult vagyok vele kapcsolatban, úgyhogy nem is rabolom tovább a drága időtöket, meg nem koptatom a billentyűzetet, a lényeg, hogy a Vérfüred tényleg véres, és óriási!

Darren Shan is olyan nálam, mint Riordan: egyik könyvét sem olvastam, pedig nagggggyon régóta tervezem. A Démonvilággal akartam kezdeni, de aztán láttam a Zom-B sorozatot, úgyhogy nemtom' mivan. Te mit javasolsz?

Az összeset.
Egyébként, ha mindenképp e két sorozat közül kell választani, akkor a Démonvilágot, mert abból az összes megjelent magyarul, a Zom-B sorozatnak pedig csak három része, és nem tudom, a kiadó hogyan áll a további megjelenésekhez, mert valami oknál fogva a Zom-B nem lett túl népszerű (ettől függetlenül nagyon jó, de én elfogult vagyok). Viszont, ha "komolyabb" témára vágysz, akkor ott a Város-trilógia, az Darren első (és eddig talán utolsó) felnőtteknek szóló sorozata, a többi ifjúsági, de persze ez jelentéktelen tényező. A Város-trilógia is főként a trágár beszéd miatt felnőtt kategóriás véleményem szerint. Viszont, ha nem szeretnéd egy sorozattal megismerni Darren világát, akkor az Árnyak asszonyát is tudom javasolni, az nem egy sorozat része, viszont hihetetlenül jó.
Na szóval, tényleg nem tudok mit mondani, az összes Darren művet ajánlom. Igazából nagyban attól függ, hogy a természetfeletti lényeken belül melyiket részesíted előnyben, bár Darren könyveiben semmi sem olyan, mint a legtöbbeknél. A vámpírokat is új megvilágításba helyezte (nem, nem csillognak) a Vámpír-könyvekkel, és a Crepsley Saga-val, szóóóval... én most befogom, mert most meg aztán végképp nem tudsz dönteni.

Darren Shan: Áldozat
Becet valamiért nem kedvelem annyira, mint az előző részek főszereplőit, Brant viszont annál inkább. Mikor belekezdtem a könyvbe, és tudatosult bennem, hogy ez Bec története, nem volt hozzá sok kedvem – már elfelejtettem, milyen –, de ahogy haladtam előre az olvasásban, rájöttem, hogy a francba, hát ezt a könyvet is imádom. Kétségtelenül nagyszerű mű, most pedig jön a következő. Újra Grubbs.

Ahham, néztem a Város-trilógiát is, igazából az a legszimpibb, de nem nagyon lehet már kapni. Így szerintem a Démonvilág lesz a nyerő. (Nem szeretem az e-bookot, de majd utánanézek úgy is.)

Szóval két napja vettem egy könyvet és omájgád James Dashner megint megcsinálta. Anno Az útvesztőjétől is padlót fogtam, de ma kiolvastam a Halálos hajsza című semmiből előbukkanó új könyvét és csak ennyi volt a reakció:

Ennek az embernek a könyvei egyszerűen hozzáragadnak a kezemhez, meg az agyamhoz, meg minden. Most várhatok a folytatásra...

Molyon (ha kicsit lejjebb görgetsz) nagyon sokan vannak, akik eladnák/elcserélnék a Holtak vonulását, ezt tudom javasolni, vagy ha valamilyen boltban van könyves részleg, akkor még azt. Én múltkor teljesen lesokkoltam, bementem a falu egyik apró kis boltjába, van vagy 15 könyv benne, és ott volt a Város-trilógia első része mindössze ezer forintért. Le is csaptam rá.

Darren Shan: Fenevad
Amennyire gagyi a borító, annyira jó a könyv. Nem, amúgy már megbarátkoztam a borítóval, vannak a sorozatban szörnyűbbek is, de most nem a grafikusok hibáit kéne kiveséznem, azt hiszem.
Megint Grubbsék.:3 Komolyan, valahányszor belekezdek a könyvekbe, és Grubbs meg Dervish körül forog a történet, ki tudnék ugrani a bőrömből – valamiért nagyon kedvelem őket, az ő történeteik tetszenek a legjobban, hiába van az, hogy végül mindegyik szál találkozik. És hiába olvastam már a sorozatot, képes vagyok úgy ülni felette, mintha most olvasnám először, és csak megbabonázva olvasok, falom a betűket, lejátszom a fejemben az eseményeket, nevetek Darren humorán, és ez csodálatos. Egyszerűen borzasztó, brutális, kegyetlen, de tényleg csodálatos, és imádom ezt a Darren által létrehozott világot, minden egyes vérfarkasával, Tanítványával, és démonával együtt. Na jó, talán a démonokat nem kedvelem…