Olvasol? II.

Britanny C. Cherry - Lebegés
Imádtam Annyira jó volt ez a könyv, meglett az idei év kedvenc könyvem Bár persze találhatok még jobbat is, de ezidáig ez a kedvenc idei könyvem

Tammara Webber - Egyszeregy
Ez sem volt rossz, sőt, ezt is nagyon szerettem, izgalmas volt, a karaktereket pedig imádtam Akkora hatást nem gyakorolt rám, mint a "Lebegés", de azért tetszett

J. K. Rowling - Jack Thorne - John Tiffany - Harry Potter és az elátkozott gyermek

Hétfőn éjfélkor már a kezemben tartottam és tegnap este már ki is olvastam. A francba. Annak ellenére, hogy ez egy szövegkönyv, a hangulat újra elkapott és megint elmerülhettem a varázslók világában, abban a világban, amelyben felnőttem és amely megszerettette velem az olvasást. A kötetek közül a egyik kedvencem az azkabani fogoly, ezért az elátkozott gyermek, melyben szintén egy időnyerő van a középpontban, nagyon durván lekötött. Nyilván nem lesz akkora élmény, mint egy leírásokkal dúsított, 500 oldalas regény, de én 2 napra megint átvedlettem fanatikussá. Asszem ledarálom a filmeket és a 10x kiolvasott köteteket is újrakezdem. Gyerekek, megint elkapott a gépszíj.

Pont ma futottam bele Molyon egy csomó idézetbe belőle, és elkapott a "kell, kell, kell" érzés, a véleményedet olvasva pedig még inkább kíváncsi lettem rá. Azt hiszem, ideje volna beszereznem.

Jodi Picoult & Samantha van Leer: Lapról lapra
A Sorok között második része, és körülbelül az első száz oldal után azt éreztem, elég lett volna ebből a sztoriból egy könyv is. Vontatott, görcsös, és gyötrelmes lett a végére, mindazonáltal, hogy imádom az alapötletet, és a szereplők nagy részét is. Nem feltétlenül kellett volna ebből két könyv, azt gondolom.
10/6
Szabó T. Anna: Törésteszt
Sokat gondolkoztam, megvegyem-e, de jól döntöttem, hogy elolvastam. Nagyon erős és nyomasztó könyv, lényegében fulladozik az ember a történetek súlya alatt. Ez egy novelláskötet, rövid, szívszorító és elgondolkodtató sztorikkal. Egy problémám volt csak vele: annyira elüt Anna előző könyveitől stílusában. Főleg a Senki madarától, amit imádtam, az egy teljesen más világ, finom és lágy, nem olyan durva és szomorú, mint a Törésteszt. Ennek a stílusa sokkal jobban hasonlítható Dragomán György Oroszlánkórusához. Ezt a pici érdekességet leszámítva különleges és lenyűgöző könyv, mindenképpen megéri elolvasni.
10/10

Bella Thorne: Autumn ajándéka
Végre! Már alig vártam, hogy elolvassam Bellám könyvét. Nem voltak nagy elvárásaim - de végül mégsem lett olyan cukormázas és mainstream a sztori. Egyszer olvasós, szerintem, fordítási bakikban bővelkedik, de a szereplők nagy része szerethető, és aranyos a történet is, fordulatos.
10/7
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Imádom Gilliant, így nyilván nagy elvárásaim voltak a könyvvel szemben, de lazán felülmúlta őket. Bemutatkozó kötet! És lenyűgöző az egész könyv, elejétől a végéig, nem lehet letenni, izgalmas, fordulatos, elégikus, megvan a tipikus Gillian Flynn-hangulat benne. Továbbra is a Holtodiglan a kedvenc könyvem tőle, de a főszereplő ebben a könyvben sokkal szimpatikusabb volt nekem. Mindenképpen megér egy olvasást. Vagy kettőt.
10/10*

Ömm, helló-szia mindenkinek!
Igazából úgy láttam, hogy könyvekről szoktatok írni, de gondoltam, azért teszek egy blog-próbát.

Nos, már egy ideje olvasom ezt a blogot és nem tudok betelni vele. (Vigyázat, 18+ os erősen.)
Én még nem éreztem soha egy karakter iránt mint most. Egyszerűen imádom, bár néha idegesít, de könnyen meg is ríkat. Az meg, hogy nem tudja mit akar egyszerre őrjítő, de meg is tudom érteni.

Veronica Roth: A beavatott
Félve kezdtem bele, mert az ismerőseim nagyon dicsérték a filmet, engem pedig nem kifejezetten vonzanak a mindenki által szeretett dolgok. Végül, hogy azért ne hazudtoljam meg önmagam, a könyv mellett tettem le a voksomat. Hetekkel ezelőtt kezdtem neki, de nem haladtam vele, mert nem volt túl sok kedvem az olvasáshoz. Aztán tegnap levettem a polcról, és már be is faltam. Azt kell mondanom, hogy Tris karaktere roppant szimpatikus volt számomra, ami igen ritka a női főszereplők esetében. Nem szeretem, amikor a női szereplők csak a szerelemnek élnek, és ha meglátják a választott pasit, egyetlen értelmes gondolatuk sincsen, és hirtelen ki lehetne csavarni a nyálban tocsogó könyvet, mintha egy vizes törölköző volna... Szerencsére ebben a könyvben nem voltak ilyen pillanatok. Tris mindvégig megmaradt annak a lánynak, aki volt a szerelem előtt, és bár érezhető volt, hogy a Négyes iránti érzelmei komolyak, szerencsére az épeszű gondolatok még így sem kerülték el őt. Ami pedig a már említett Négyest illeti, kifejezetten örülök annak, hogy végre van egy olyan könyves álompasi, aki nem egy arrogáns görény, hanem egy tényleg normális srác, aki minden gesztusával ezt bizonyítja. Na szóval, ragozhatnám még tovább a dolgot, de lezárásként csak annyit mondanék, imádtam a könyvet, és nagyon bánom, hogy nem vettem meg a második részt.

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
Szép a borítója? Igen. Izgalmas a fülszövege? Igen. Frappáns a címe? Igen. Olyan történet, amiből ki lehetne hozni a maximumot? Igen. És mégis egy teljes év kellett ahhoz, hogy a végére jussak cirka 346 oldalnak? Igen.
Oké, szóval tavaly karácsonyra kaptam meg ezt a könyvet, szóval nem sokat túlzok az egy évvel. Rémesen haladtam vele, bár a történet valóban érdekes lett volna, ha... Nos, nem tudom, miben kellett volna másnak lennie, de egyszerűen hiányérzetem volt, és untam az egészet. Semmi érzelmet nem váltott ki belőlem a könyv - nos, talán a Professzor kegyetlenségeit kivéve -, és ez a regény egy életre elvette a kedvem attól, hogy nekikezdjek bármely másik Hoffman műnek.

Rick Riordan: Csata a labirintusban
Még a múlt tanév alatt felhagytam a Percy Jackson sorozattal, mert kezdtem megunni, amit most, hogy elolvastam a negyedik részt, egyszerűen nem értek. Az előző három rész is csodálatos volt, a negyedik is, de mégis kellett egy kis szünet köztük. Még mindig imádom, hogy mennyi mindent megtudni a görög mitológiáról e könyvek alapján. Egyébként a történet szokás szerint izgalmas volt, tele váratlan fordulatokkal, és emellett roppant aranyos is. Riordan egy zseni, azt hiszem.

Már a Villámtolvaj film óta tervezem ezt a sorozatot, lehet hogy most bele is kezdek.

Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
El sem hiszem, hogy ezzel vége a sorozatnak. Azt kell, hogy mondjam, ugyanolyan fantasztikus volt, mint az előtte lévő négy rész. Tuti, hogy ha hamarabb olvastam volna ezeket a könyveket, ugyanolyan nagy hatással lettek volna rám, mint a Harry Potter. Bár az is igaz, hogy így is egy lapon emlegethetem a kettőt. Na szóval igen, fantasztikus volt.
Annabeth és Percy "helyzetének" pedig nagyon örülök. Ez a szerelmi szál valahogy sokkal jobb, mint a nyálban tocsogó vackok.

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
A régi képek, pláne azok a típusúak, amik a könyvben vannak, mindig rossz előérzetet ébresztettek bennem, és ez most sem volt másképp... Eleinte. De ahogy haladtam, és megkedveltem a karaktereket, a képek nyugtalanító hatása eltűnt. Gondoltam, ezt megemlítem az elején.
Maga a mű nagyon tetszett. Először a filmet láttam, voltaképp amiatt vettem rá magam a könyvre, és ki kell jelentenem, ég és föld a kettő (ahogy az lenni szokott), de a maga nemében mindkettő nagyszerű. Ahogy olvastam, egyre inkább a történetben éreztem magam, ami igazán jó érzés tud lenni egy olvasó léleknek. A szereplők majdnem mindegyike megkedvelhető, bár én Enoch-ot nem igazán zártam a szívembe. A többiek viszont nagyon szerethető karakterek. Ezen kívül a történet izgalmas, örülök, hogy olvashattam valamit, ami nem a megszokott, manapság népszerű könyvek közé tartozik.
Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Richelle Mead: Vámpírakadémia
Az van, hogy a könyvből készült filmet nagyon szeretem, de végre vettem a fáradtságot, és elolvastam a könyvsorozat első részét. Igen, ez a könyv is magával ragadott. Dimitrij karakteréért megveszek, és vééééégre még egy normális, épeszű, kedves könyves álompasi. Köszönöm, istenem, meg ilyenek, már úgy unom az arrogáns bunkókat. Ami Rose-t illeti, a karaktere a filmben sokkalta szimpatikusabb volt. A többi karakter egész kedvelhető, néhány kivétellel természetesen, de azt hiszem, ez a könyv nem kerül fel a "muszáj még egyszer elolvasnom" listámra. Annyira azért nem jó.

Stephen King - A menekulo ember

most vegeztem a konyvvel, nem volt olyan hosszu vegul is, de annal esemenydusabb es nagyon izgalmas. kulonosen a kozepetol. szeretem az olyan iromanyokat, amikben bizony megjelenik a kokemeny, nem megszepitett, torzul valosag. e konyvben peldaul a szegenyseg, a nyomor es hogy az emberek mi mindenre kepesek akar csekely osszegert is...

rolam tudni kell, hogy nagyon szeretem king urasag muveit es azoknak sajatos legkoret. ha tehetnem az osszeset megvennem papir-tinta formaban is, ha a penztarcam engedne... meg alapbol az egyik almom egy hatalmas konyvgyujtemeny ^^ de sajnos itthon csak regi konyvek vannak :')

Tüskevár + Bella Thorne: Autumn Falls + Lassie hazatér.

Christopher Moore: Biff evangéliuma
zseniális.

Szophoklész: Antigoné
Szégyen, nem szégyen, ez volt az első kötelező olvasmány, amit ezalatt a 9 év alatt elolvastam. Erre részben a rövidsége vett rá és a vágy, hogy tisztességesen felkészüljek az esetleges dolgozatra belőle, bár megvan a véleményem a kötelező olvasmányokról. Először kicsit tartottam tőle, nem szoktam ilyen nyelvezetű könyveket olvasni, féltem, hogy sokszor el fogok kalandozni az iromány alatt, hogy unni fogom, nem fogom érteni a történetet, a könyv lényegét. Minden, amitől tartottam nem következett be, sőt, az olvasása alatt fel sem merült bennem ezeknek a gondolata. Ugyan kizártnak tartom, hogy valaha is önszántamból újra fogom olvasni, nem volt olyan rossz, sőt, még tetszett is. Legfőképpen Antigoné gondolatai voltak kiemelkedőek az én szememben, sok-sok szavával egyet tudtam érteni. A cselekményről sokat nem tudnék mondani, nem vártam tőle se többet, se kevesebbet, ugyanígy állok a történetvezetéssel is. Egy szó, mint száz, kellemeset csalódtam benne, de mély nyomokat nem hagyott bennem.

Ransom Riggs - Vándorsólyom Kisasszony különleges gyermekei 2. - Üresek Városa

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez életem legjobb könyve, amit olvastam. Az első részét ugyan nem lehet lekörözni, az örökké a legjobb lesz, de ettől függetlenül a második része is magával ragadó, elképesztő, izgalmas, és gyönyörű. Úgy, mint sokan mások, én sem kedvelem túlzottan Enoch karakterét, viszont akit különösen imádok, az maga, Emma. Mindig is imádtam a tüzet, egy roppant izgalmas dolog, az pedig, hogy a saját kezeivel képes megidézni ezt a jelenséget, számomra elképesztő. Maga a könyv egy csodálatos történetet mutat be, életemre esküszöm, hogy az Üresektől jobban irtózom, mint például a járkálóktól. Összességében mindenkinek ajánlom ezt a csodát, na, és akkor következzék a harmadik rész.

John Green - Alaska nyomában
Amikor a könyvesboltba válogattam a könyveket, akkor annyira nem tetszett a könyv leírása, de mivel úgy voltam vele, csak kell egy könyv mégis megvettem. Aztán csak most, a vásárlást követő 3(!!!!) hónap után vettem a kezem ügyébe, és kezdtem el olvasni. Egy szó: Imádom! Végre nem valami happy enddel végződő, túlságosan szerelmes regény, hanem a fiatalság, az "egyszer élünk" elvet mutatja be. Azt, hogy egy életed van, szóval tégy meg mindent amit megakarsz..nagyon tetszett a történet hirtelen fordulata, amikor a regény egy teljesen más helyzetet idéz elő, és úgy is fejezi be. Nem akarok spoilerezni, de mindenkinek ajánlom, aki szereti a nagy fordulatokat, a csavarokat, azt, amikor nyomozás van, és vissza-vissza emlékeznek, az összefüggő történéseket. Engem nagyon lenyűgözött, azóta egyik kedvenc könyvemmé vált, nem bántam meg, sőt, hálát adok az égnek, hogy megvettem, ezt a remekművet.
Akit esetleg érdekelne, itt a leírása.

Janne Teller - Semmi
bevallom, csoppet idegesito volt egynemely karakter, de kicsit elgondolkodtato olvasmany, raadasul nem olyan hosszu, igy idom hianyaban is ki tudtam olvasni egy este alatt. annyi furcsa meg keptelen szimbolum volt a cselekmenyben, szinte magatol haladt elore az egesz na meg persze kivancsi voltam, mi lesz vegul a felhalmozott ""kincsekkel"" es milyen messzire tudnak elmenni a gyerekek...

Iain Banks - A Darazsgyar
ezt csak azoknak ajanlom, akik valamilyen szinten erdekesnek tartjak a kreativ brutalitast es nem rettennek el a torzult szemelyisegektol. nem sok karakter van, tulajdonkeppen a ket srac a lenyeg, akik a maguk modjan, de mindketten orultek, viszont nagyon kulonbozoek. illetve betekintest nyerhetunk a foszereplo altal, hogy is mukodhet egy ilyesfajta elme. allatkinzas is van benne, ami szemely szerint nyilvan nem tetszett, mivel furan sokra tartom az osszes allatot, de ez varhato volt. valamint a nokkel kapcsolatban is talalhato altalanositas az erzelmeikrol illetve nemi lekicsinyles...nem vagyok egy verbeli feminista, de utalom a tenyt, hogy a nokrol alapbol mindenkinek az erzelmek ugranak be