Olvasol? II.

Dan Wells : Partials
..és ezennel beírom ezt a csodát a kedvenc könyveim közé. Egyszerűen elképesztő.
Az írót már jól ismertem, a Nem vagyok sorozatgyilkos könyvek alapján elkönyveltem őt egy hihetetlen tehetséges és fura embernek. Egy ideje terveztem, hogy elolvasom ezt az általa írt trilógia első részét- talán azért nem kezdtem el hamarabb, mert kicsit tartottam attól, hogy nem lesz meg az az érzés, ami a többi könyvénél ott volt. Az első fejezeteknél nem nagyon tetszett, azon gondolkoztam, hogy lehet, mégse akarom elolvasni, de mégis volt benne valami, ami vonzott. Ezért is folytattam, és még jó, hogy nem hagytam abba. Ez a világ valami elképesztően hiteles- nem tudnám semmihez hasonlítani. Mától Kira Walker lett az egyik kedvenc regényszereplőm, eszméletlen bátor és ügyes, azt hiszem, az ilyen karakter ezekben a könyvekben elengedhetetlen. Annyira kiszámíthatatlan volt ez a történet, sose tudtam, hogy mi fog történni a következő pillanatban, és a könyv lezárásánál olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy amikor hirtelen vége lett az oldalaknak, én teljesen lesokkoltam. Hihhhetetlen.

Stephanie Garber: Caraval
Te jó ég, ez a könyv fantasztikus volt. Úgy játszott az agyammal, hogy a végére már én sem tudtam, mi valós és mi a játék része. Nagyjából 100 oldalt olvastam belőle, mikor azt hittem, hogy rájöttem a nagy cselre - gondolok itt arra, hogy ki Legend -, még el is gondolkodtam azon, hogy vagy én vagyok ennyire a toppon, vagy csak az írónő nézi ennyire hülyének az olvasóit. Kiderült, hogy én vagyok a hülye és a naiv, amiért hagytam, hogy ez a könyv így becsapjon, de pontosan ettől lett számomra felejthetetlen olvasmány. Imádtam, alig várom a folytatást.

Erin Morgenstern: Éjszakai ​cirkusz
Nem fogok hazudni, egyetlen oka volt annak, hogy nekiálltam ennek a könyvnek, mégpedig az, hogy nem tudtam magam túltenni a Caravalon. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz a kedvenc könyvem, de íme, tartogat még meglepetéseket az élet. Egyszerűen gyönyörű volt. A befejezés ráadásul olyan érzelmesre sikeredett, hogy csak ültem a szobámban és bőgtem. Aznap, mikor befejeztem egyből el is kezdtem újra, ez most történt meg életemben először egyébként. Soha nem tudtam egy könyvet ilyen hamar elővenni ismét, de ezt legszívesebben most is elolvasnám még egyszer. Ha tehetném mást se olvasnék életem végéig, csak ezt a csodát.

Edith Pattou: Északfi
Az Éjszakai cirkuszhoz hasonlóan ez a könyv is nagyon szép volt, megmelengette a pici szívemet. Plusz a történet egy norvég népmesét dolgoz fel, kell ennél több kedvcsináló? Mondjuk azt be kell ismernem, hogy nem egészen az volt, amire számítottam, és nem is élveztem annyira, mint ahogy azt szerettem volna, de ezt annak tudom be, hogy túl nagy elvárásokkal álltam neki. A végkifejlet azonban mindenért kárpótol. Egyszerűen ahh. Gyönyörű.

kivételesen élménybeszámoló, kritika vagy akármi nincs (nem mintha bárki is elolvasná, csak úgy pofásabb lenne). egy része filozófiai, esetleg pszichológiai maszlag (vagy kötelező olvasmány), annak pedig nem itt a helye, vagy legalábbis nem most

Marc Levy - Ha lenne még egy esély
Friedrich Nietzsche - Gedanken über die moralischen Vorurteile
Christopher Moore - Mocskos meló
Gulyás Péter - A végtelen térségek örök hallgatása
Thomas Mann - Mario és a varázsló
Albert Camus - Közöny
Simon Márton - Dalok a magasföldszintről
Ann Gadd - Árulkodó szokásaink

Nicolas Barreau: Egy este Párizsban
A könyv, amivel sokat szenvedtem. Előzményként csak annyit, hogy tőle már olvastam A nő mosolya című könyvet, amiből kiderült számomra, hogy Nicolas Barreau könyvet nem a lenyűgözően fordulatos cselekményéért olvas az ember - vagy legalábbis nem ez a domináns - hanem a hangulatáért. Ugyanis valahogy végtelenül kedves, megnyugtató - olyan édesen szerencsétlen a főszereplő, hogy megesik rajta az ember szíve. Emellett az Egy este Párizsban egy jó humorú könyv, a hangulata ugyanolyan, mint amit az előbb leírtam, és nagyon akar fordulatos lenni, de marad könnyed, romantikus, sohavégetnemérős, és néhol még meglepetéseket is tud okozni. De nem ezért szenvedtem vele, nyilván, hanem mert hihetetlenül lassan indul be, de megéri kivárni, a már említett meglepetések miatt. Minden egyes szereplőre oda kell figyelni. Nagyon szépen ki vannak dolgozva, és mindegyikük új értelmet nyer a sztori közben. Összességében nem volt rossz, de a szerző ezen könyv miatt sem lett a kedvencem.
Rakovszky Zsuzsa: Fortepan
Hoppá, egy verseskötet. Ajándékba kaptam, de én is gondolkoztam a megvásárlásán, szóval nem teljesen véletlen-olvasás volt. Az a helyzet, hogy nehezen emészthető, és nagyon eltér stílusában a versek zömétől, amiket általában olvasok, de ez nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna. Rettenetesen megterhelt költői nyelv, konkrét helyeket és időpontokat ad, visszatérő képekkel dolgozik - de nem egyszeri olvasás. Ülepednie kell, hogy értelmet kapjon. Szerettem; és végig olyan érzésem volt, hogy na most, most történni fog valami, némely versnek olyan vészjósló a hangvétele. Nyomasztó. A tagolást szokni kell. Nem egy könnyed olvasmány - éppen az előző könyv ellentéte.
Kate Morton: A tóparti ház
Erről beszélnem kell. Imádom az írónőt, mesteri, amit csinál. Zseniálisak és kiszámíthatatlanok a regényei, fantasztikus karakterekkel, és a sztori pedig úgy ki van találva, hogy csak na. Egy könyvében sem csalódtam még, de eddig talán ez volt a kedvencem. Ez olvasásélmény. Bátran ajánlom, kicsit izgalmas, kicsit történelmi, kicsit romantikus, jó hosszú, de nincs benne mellébeszéd.

Paullina Simons: A bronzlovas /The Bronze Horseman/
Ez a könyv az év utolsó napjaiban is felküzdötte magát az idei kedvenc könyveim listájára, amit lejjebb meg is osztok veletek.
Először is, el kell mondanom, hogy egy 870 oldalas könyvről beszélünk, ami egy trilógia első része, de tudtommal csak ez van magyar nyelvre lefordítva. Idén jelent meg, de 2001-es, egyébiránt, egy hatalmas korpuszú, monumentális regény, mondhatni eposz. Nem vagyok tőle elájulva - de csak azért nem, mert erre számítottam, ettől ezt vártam, és nem csalódtam. Egy gyönyörűen szőtt szerelmi történetet kapunk, és tömény történelmet (tekintve, hogy a könyv legnagyobb része a második világháborúban, a Szovjetunióban játszódik, bemutatja a 872 napos Leningrád ostromát, az éhezést, hideget, holtakat, kannibalizmust, a nyomort, a reménytelenséget, és fontos csatákat is.)
Egyszerűen, tárgyilagosan viszonyul hozzájuk, mégis az egész könyvet belengi egy végtelenül nyomasztó érzés. Nagy hatású könyv, ez a legjobb szó rá. Hihetetlen.
Egyértelműen azt gondolom, hogy nagyobb figyelmet kéne kapnia. Mindenkinek bátran ajánlom, és senkit ne riasszon vissza a végtelen oldalszám, hiszen annyira olvastatja magát, annyira visz magával, hogy könnyedén el lehet olvasni akár három nap alatt is.
Gyakran él iróniával, vagy pici humorral, ami jót tesz neki, és bár nyomasztó, a két szerelmes főszereplő középpontba állításával egyáltalán nem válik olvashatatlanná, szenvedélyes. Nyelvezete sem nehéz, és itt megmondanám őszintén, hogy szerintem vannak vesszőhibák a magyar kiadásban, de természetesen nem ez a lényeg.
Van benne térkép is, ami néha jól jön. Szóval, ez a könyv végleg megtanította nekem, hogyha egy bongyor hajú nő nekilát megírni valamely felmenője szerelmi történetét, abból a legjobb könyvek születhetnek meg. (Az első ilyen számomra A cipész felesége volt, és A bronzlovast azért mertem megvenni, mert sok hasonlóságot fedeztem fel, és ezért vártam egy ilyen lenyűgöző történelmi-romantikus regényt, amit meg is kaptam.)
Még valami, szerintem gyönyörű a borító is, és ez a könyv benne van az Arany pöttyös könyvek krémjében. A cím jelentőségét nem akarom elspoilerezni, de nagyon jó a címválasztás is.

A 10 legjobb könyv/könyvsorozat, amit idén olvastam
1. Adriana Trigiani: A cipész felesége
2. Sophie Jordan: Firelight, Vanish, Hidden (Firelight vagy Tűzláng-trilógia)
3. Philip Pullman: Az Úr sötét anyagai trilógia
4. Paullina Simons: A bronzlovas
5. Kate Morton: A tóparti ház
6. Jodi Picoult: Magányos farkas
7. Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
8. Nataša Dragnić: Minden nap minden órájában
9. Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
10. Stephenie Meyer: A vegyész
Ezek nagy részéről már írtam ebben a topikban, ha valamelyik felkeltené érdeklődéseteket.

Rupi Kaur - Milk & Honey
Tipikus "tumblis" könyv, de nekem első olvasásra nagy szerelemmé vált, és így, hogy végre a postás bácsi a kezembe nyomta a könyvet, még jobban megszerettem. Egyébként is kedvelem a verseskötetetek, pláne az olyanokat, amikkel egy tini érzelmei is hasonulni tudnak, amiben néha az ember a saját akár rejtett érzelmeit is megtalálja nyomtatott formában. A rajzok hozzá még dobnak egyet az egész hangulaton, egyszerűen letehetetlen könyv, még ha csak egy verses könyvről van szó. ♥
Az meg már csak plusz pont, hogy angol, nem pedig magyar. *.*

100 - Kiválasztottak 1. rész

A tévésorozat példáját követve a könyv esetében sem pazaroltam a halogatással. Bár a műsor elég hamar be tudta lopni magát a szívembe, és már nyáron felmerült az ötlet, hogy be kellene szerezni a regényt is, csak most, januárban jutottam el odáig, hogy ténylegesen cselekedjek is és végre kézbe vegyem a könyvet. Azt hittem, hogy hiányozni fognak az olyan alapkarakterek, akiket a sorozatban már megszerettem, viszont tudtam róluk, hogy a könyvben nem kaptak helyet (pl. Raven, Jasper, Monty, Abby és Murphy), és ez egy folyamatos hiányérzetet fog okozni a kalandok alatt, de egyáltalán nem így lett - sőt, még azt is ki merem jelenteni, hogy örülök, amiért ebben az univerzumban nem is léteztek ezek a szereplők, mert valamilyen szinten mindannyiuk jellemvonásai le voltak írva, csak éppen egy másik karakterre ruházták át őket. Utólag belegondolva ez egy viszonylag érdekes történetvezetésű megközelítése a világ bemutatásának - végig úgy éreztem, hogy nem történik benne semmi, közben mégis, és az izgalom sem maradt el. Ezúttal nem éreztem Clarke-ot akkora központi szerepben, mint a sorozatban, sokkal jobban kibontakozott Wells, Bellamy és Glass (ó, Glass!...) története is, ami nagyon sokszínűvé varázsolta a sztorit. Nem tagadom, kissé mérges vagyok a show íróira, amiért képesek voltak olyan részeket mellőzni a sorozatból, mint Glass és Luke (akik szerintem a világ legaranyosabb szerelmespárját alkották), Clarke múltja, Octavia gyógyszerfüggősége, a saját lányát fojtogató, megbolondult édesanya és Wells azon formája, amiben nem tudom eldönteni, hogy szimpatikus-e vagy nagyon antipatikus (az utolsó néhány oldal után mondjuk bátrabban jelentem ki az utóbbit). És persze Bellarke mellett sem mehetek el, akik egész jól működtek a regényben (mondjuk a gondolattal sosem volt bajom, ellenben a rajongókkal, bár ez majdnem minden esetben így van). Nekem összességében bejött ez a könyv, kivetnivalót nemigen találtam benne, úgyhogy jöhet a következő kötet, amit reményeim szerint nem fél évre rá fogok elolvasni, mint ahogy tervezem.

Stephen King - Végítélet
Jó sokáig olvastam ezt a történetet, nem is csak azért, mert két kötetes, hanem mert néha nagyon terjengős és lassú. Igazából fantasztikus volt végigmenni hőseink hosszú útján, a második kötet utolsó 400 oldalának szenteltem egy hétvégi napot és kábé együltő helyemben kiolvastam. A végefelé annyiszor elérzékenyültem dolgokon, történéseken, kapcsolatokon és magán a végkifejleten, hogy még magam is meglepődtem. King nem véletlenül Mester. Egyszerűen mesterien mesél horrorisztikus és valós dolgokról. Benne van a Top 5 kedvenc King-művekben, az tuti.

Januári olvasmányaim:
1. Dragomán György: A pusztítás könyve
Végtelenül nyomasztó, elgondolkodtató, és hidegrázós könyv. Nem ez lett a kedvencem az írótól, sztoriban kevesebb, de nagyon árnyalt karakterek és remekül megválasztott jelenetek vannak benne.
2. Anthony Capella: A jégkirálynő
Kellemes meglepetés volt, a kritikák alapján rosszabbra számítottam, de nekem nagyon tetszett; szerintem érdekes és felettébb appetizing volt, nagyon jók voltak a főszereplők jellemrajzai. De sajnos azt kell mondjam, A kávék költője tényleg jobb volt.
3. John Green: Papírvárosok
Istenem, na jó, én ezért a könyvért odáig meg vissza voltam. Imádtam az egészet, szerintem ez mérföldekkel jobb, mint a Csillagainkban a hiba, erős sodrású, vicces, elgondolkodtató regény, nagyon jól ki van találva a sztori is, a karakterek is, fantasztikus. Abszolút nem ezt vártam. Sokkal több van benne.
4. Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?
Régen olvastam már Kinsellát. Kár volt várni vele. Nagyon üdítő és humoros olvasás volt, nem is tudom, nevettem-e valaha könyvön ennyit. Egyébként nagyon fordulatos és csak egyszerűen imádnivaló.
5. Louisa Thomsen Brits: Hygge
Nagyon szép kötet, vannak benne képek, segítik az elmélyülést a témában, mindent meg lehet tudni belőle a hyggéről, nekem egy élmény volt.
6. Milan Kundera: Nemtudás
Gyönyörű az eleje, ijesztően romlott a vége, rövid könyv - Kunderához képest - de/vagy éppen ezért megéri elolvasni, főleg azoknak, akik már ismerik Kundera stílusát.
7. Friedrich Nietzsche: Ecce homo
Íme, az ember! Nagyon átfogó, mindent elmond benne magáról és könyveiről, így nagyon jó választás, ha valakit érdekel Nietzsche. Nekem megváltoztatta a véleményemet róla. Természetesen nehéz olvasmány, szerintem el kéne olvasni kétszer is, de megfelelően átfogó képet nyújt Nietzsche felfogásáról.
8. Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Én nagyon sajnálom, de őszintén szólva egyáltalán nem fogott meg. Értem, hogy miért jó könyv, meg hogy mások miért szeretik nagyon, de nekem inkább kínos volt az élmény mintsem felemelő.
Volt itt még ezenkívül Jókai: Az arany ember harmadik olvasása, de erről nem beszélnék. Most Kunderáról A regény művészetét olvasom.

Joanne Harris - Egész évben karácsony
ez egy novelláskötet történetekből, melyek nem függnek össze. de mégis. még nem olvastam ettől az írónőtől eddig, de nagyon megtetszett a stílusa és a kreatívsága.

Sylvia Löhken - Személyiség ereje
sok újat nem mondott a könyv. sőt, igazából én nagyon szívesen rácáfolnék pár benne leírt dologra, de ahhoz több hely kellene és egy másik témájú topik vagy fórum.

Karin Alvtegen - A kitaszított
a főszereplőt kedveltem, mint karaktert, leleményes volt, talpraesett és egészen okos is. reális, de nem kimondottan meglepő, szerintem kevés fordulat és karakter volt benne. tény, nem vagyok nagy krimi-rajongó.

Adrian Furnham - Pszichológia:50 fogalom, amit ismerni kell
ideje lenne talán komolyabb és részletesebb könyvek után kutatnom a témában, mert számomra sok újat nem találok. a "hobby/kezdő" szint nem elég professzionális, de a másik véglet szakzsargon

Háy János - A bogyósgyümölcskertész fia
őszintén, feltűnő volt a borító, a cím pedig furcsa. tetszik a stílusa az írónak (és az elbeszélőnek), bár a sok, pont nélküli, végtelenbemenő körmondat időnként idegesítő tud lenni. a tárgyilagos hangnem viszont sokat segít rajta. egyszerre abszurd és reális is, a sztori pedig remek, szerintem szórakoztató.

Tom Rob Smith: A 44. gyermek

Már többször is láttam a filmet, amikor eldöntöttem, hogy elolvasom a regényt, mivel rengeteg helyen írták, hogy a könyv sokkal jobb, mint a belőle készült adaptáció. És egyet kell, hogy értsek azokkal, akik így vélekednek. Bár maga a film is tetszett, a könyv valóban túlszárnyalja azt. Egy nagyon jól összerakott, sötét, gyakran hátborzongató, de elgondolkodtató történet olyan szereplőkkel, akik cseppet sem jók vagy igaz emberek. A karakterek nagyon szépen vannak összerakva, egyszerűen imádtam, hogy mindegyikükben rejlik gonoszság (ami sokszor a túlélést szolgálta), közben mégis valamennyien jók a szívük mélyén és megvan a maguk igazsága. A történet tetszett, izgalmas volt, semmi felesleges mellébeszélés. A megfogalmazást sem bonyolította túl az író/ a fordító, ezáltal sokkal gyorsabban haladtam az olvasással, nem kellett féloldalas mondatokkal és cifra hasonlatokkal szenvedni. Tény, hogy vannak sztorik, amik igénylik a nyakatekertebb stílust, de ehhez a könyvhöz nem tudtam volna elképzelni.
Összességében egy nagyon klassz regény A 44. gyermek, bárkinek szívesen ajánlom. Élmény volt olvasni, szerintem még jó néhányszor belevágok majd.

Sophie McKenzie - Close My Eyes
Barnás Ferenc - Másik halál
Örkény István - Tóték
Örkény István - Egypercesek
Rebecca Donovan - What If
József Attila - Összes verse kötet (nem pont a képen látható van meg)
Morton Rhue - Die Welle

Murakami Haruki - 1Q84

J.K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
Sajnos számomra is véget ért ez a varázslatos utazás. Nagy kár, hogy olyan gyorsan elfogytak a lapok. Mit is mondhatnék? Imádtam ezt a könyvet is (a többivel egyetemben ofc). Amúgy szerintem ezt mindegyikhez leírtam. Egyetlenegyet sajnálok, hogy nem 10 évvel ezelőtt olvastam el, de így is megvolt a maga kis varázsa. Nagyon, de nagyon örülök, hogy olvashattam. Fantasztikusak és egyben zseniálisak ezek könyvek! Egyszerűen imádtam, ittam minden egyes betűjét. Köszönöm J.K. Rowling!

Hatalmas könyvmoly vagyok, egy négyszáz oldalas könyv meló, háztartás, barátok és társ mellett is max 4 nap.
Most rákattantam Jussi Adler-Olsen könyvsorozatára. A Q-Ügyosztály esetei címűre. Az első két kötetet, cím szerint a Nyomtalanult és a Fácángyilkosokat már kivégeztem. Egyszerűen zseniális!!! Minden benne van, amit szeretek. Hátborzongató bűnügyek, amelyeket furfangos, agyafúrt módon oldanak meg a nyomozók. Kiváló háttérsztori, szerethető szereplők, egy kis fekete humor, lélektani mondanivaló. A Fácángyilkosok például nagyon a szívemhez nőtt, kegyetlen jó sztori, az elejétől a végéig. A Nyomtalanul is rendkívül izgalmas, de az inkább egy felvezető sztori, és a második könyv már rendesen odavág. A kedvenc szereplőm Assad, a titokzatos szíriai pasas, akit elvileg kávét főzni osztottak be a kegyvesztett nyomozó mellé. Hamar világossá válik vele kapcsolatban, hogy egy furfangos, brutális, idegtépően makacs, önfejű, fejjel a falnak típusú, ámde végletekig lojális, és becsületes pasas, akinek biztosan nem kávéfőző az eredeti szakmája. Egyszerűen beleszerettem ebbe a sorozatba. Tudom, hogy készültek filmek is a regényekből, de egyelőre át akarom rágni magam a könyveken. Izgalmas kaland lesz.

Ilyen az, amikor kiderül, hogy a nagyid egy totális badass.
Stephen King: Állattemető, A Szem, A talizmán, A holtsáv, A két Rose, A sárkány szeme, Rémület a sivatagban, Sorvadj el!, Hasznos holmik, Nem jön szememre álom, Bilincsben, A tűzgyújtó. (Utólag kiderült, hogy A Szem és a A sárkány szeme egy és ugyanaz, but nevermind )
Leslie L. Lawrence: A Kicsik nyomában I-II, A tizenhárom kristálykoponya I-II, Kilenc csontfarkas I-II
Michael Crichton: Szörnyek Szigete
W.P. Blatty: Az ördögűző

Hyeonseo Lee és David John: A lány hét névvel
Hónapokkal ezelőtt kinéztem már magamnak. Anyukámnak többször felhoztam a karácsonyi időszakban, hogy szeretném ha a fal alatt lenne. Sajnos nem jött össze, de cserébe kaptam egy utalványt, amivel amint lesz rá alkalmam meg tudom majd vásárolni. Közel fél év alatt csak sikerült bejutnom egy könyvesboltba és azzal a lendülettel meg is vásárolnom.
Körülbelül 3 nap alatt kivégeztem, egyszerűen képtelen voltam lerakni. Ahova tudtam vittem magammal. Végre találtam egy könyvet, ami teljesen lekötött és magába tudott szippantani órákra. Egyszerűen zseniális, minden sorát egytől egyik élveztem, izgalmas és szőrszálhasogató volt. Hihetetlen, hogy egy ilyen fiatal nő min megy keresztül, hogy kijuthasson a pokolból és egyedül talpra álljon a semmiből idegen országokban miközben családját is később biztonságban szeretné átszöktetni délre. Mindezt szinte teljesen egyedül. Nagyon sok mindennel a könyv által szembesültem; a kínai, laoszi és vietnami hatóságok többsége aljas, sunyi dög és, hogy az emberek pénzért bármire képesek. Példamutató, én csak ajánlani tudom mindenkinek, aki még ha minimálisan is, de érdeklődik a történelmi események iránt.

David Levithan: Nap nap után
Huhh... Ezt a könyvet előző héten olvastam el. Számomra akkor valami egy könyv/film/bármi, ha sírni vagy/és nevetni is tudok rajta. Ez a könyv egyiket se váltotta ki belőlem. Annyira érzelemmentes az egész. Láttam, hogy van második rész, ahol a lány szemszögéből van bemutatva az egész. Hát, azt ezek után biztos nem fogom elolvasni.
A filmet az elolvasás előtt láttam, és arról is pontosan ez a véleményem.

Nicholas Sparks: Az utolsó dal
A filmet már régebben is láttam, és imádtam. De sosem gondoltam arra, hogy el is olvasom, de végén megvettem a könyvet. Már viszonylag a vége felé járok, és tetszik. Annyira imádom a benne zajló párbeszédeket, amin annyit tudok nevetni. Rögtön ki is kölcsönöztem Nicholas további 4 könyvét a könyvtárból.

Második nekifutásra végre sikerült az elmúlt napokban kiolvasnom William Golding könyvét, a híres Legyek urát. Õszinte leszek, mikor május elején nekikezdtem, nem nagyon kötött le, a másik meg, hogy idõm se volt nagyon olvasni. Most az elejétõl kezdve ismét nekikezdtem és kellemesen kellett csalódnom. Azt kell mondanom, nem értem elõször miért szenvedtem vele annyit . A történet felépítése nagyon tetszett, akárcsak a karakterek ábrázolása és a mû mondanivalója. Golding remekül bemutatta, hogy egy "jól" felépített társadalom/civilizáció hogyan omlik össze, mikor az embernek nincs más, csak a vadon.

A másik könyv, amit mostanában olvastam Stephen King: Állattemetõje volt. Be kell vallanom, hogy olvastam már King pár könyvét, de eddig talán egy-két olyan volt, ami igazán lekötött. Az Állattemetõ azonban egészen az elejétõl a végéig megbabonázott, alig tudtam letenni a kezembõl. A fõszereplõ tettei megkérdõjelezhetõek, hiszen józan ésszel belegondolva tudhatjuk, hogy saját rossz döntései okozták a tragédiát, amiket aztán csak újra és újra elkövet, pedig még õ maga is tudja, hogy ostobaság. A legrosszabb az egészben, hogy a helyében magunk is elkövetnénk tán ugyanazokat a hibákat, a józan ész ellenére. Talán ez a legrémisztõbb az egészben.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
A film megnézéséig nem ismertem a könyvet. Az egyik legnagyobb hibám volt - az olvasói karrieremet nézve. Alapból a filmes változata a legkedvesebb romantikus filmem. Mivel a filmet előbb láttam így sajnos tudtam mi lesz a könyv végkifejlete. Minden sorát imádtam, élvezettel olvastam végig. A könyvben megírt Lou Clark-ot teljes mértékben a Emilia Clarke színésznővel tudtam azonosítani. A rendezők számára megjegyezném, hogy a legjobb választás volt a színésznő. Annak roppantul örülök a könyv olvasása után tényleg az tudom mondani, hogy a film változata nem egy kukába való szemétnek felel meg. A filmet mindig úgy néztem végig, hogy magam mellé készítettem egy csomag zsebkendőt. A könyvnél sem volt másképpen. Az utolsó oldalakat szó szerint végig sírtam. Tetszett, hogy a könyvben nem csak a főszereplő szemszögéből figyelhetjük meg a történéseket - ha jól emlékszem 3 kulcsfontosságú szereplőéből. Amúgy nem vagyok egy romantikus alkat, de tényleg megszerettem az alaptörténetet, számomra nem az a szokványos romantikus történet. Voltak benne jópofa, elmosolyogtató és szomorú részek. Az írónő szerintem nagyon jól felépítette a történetet. Érdemes rászánni egy kis időt.