Koronázásának első évfordulóját sem élhette meg a 30 éve elhunyt magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla Andrea

Csilla depressziós volt. Hogy honnan tudom? Én is kb. ilyen idős voltam, amikor enyhe depresszió alakult ki nálam. Ha figyelmesen elolvasod a cikket, akkor felfedezhető, hogy a lány nem igazán bírta a nyomást. Édesapja elfordult tőle, munkaadója pénzes zsáknak használta, tanulmányaira is összpontosítani kellett és a szépségversenyen sem azt a helyezést érte el, amit szeretett volna. Maximalista volt, és a maximalisták iszonyú nehezen birkóznak meg azzal, ha nem érik el a kitűzött célt. Lelkileg megroppant, nem bírta, depressziós lett, ami végül öngyilkosságba torkollott. Nincs két egyforma ember. Mindenki másképp dolgozza fel az őt ért negatív jellegű atrocitásokat, kudarcokat. A hozzászólásokat elolvasván, okosat akartatok mondani, de visszafele sült el és elég sok butaságot írtatok le. Nem tudhatjátok, hogy milyen érzelmi hullámvasúton ment keresztül amikor meghozta a döntését. Én sem gondolom azt, hogy az öngyilkosság kiút lenne, ám volt benne részem amikor erőteljesen vágytam a halálra. Nem a legkellemesebb érzés, elhihetitek, és emiatt vagyok képtelen az ilyen emberek felett pálcát törni. Tudom, hogy mit érezhetnek az ilyenek, holott nektek - elnézést, ha tévedek - fingotok sincs milyen. Hogyan ítélhettek előre egy olyan dologgal kapcsolatban, amit soha nem éreztetek? Hiteltelen a ti szátokból, ne haragudjatok.
Pár éve olvastam egy pszichológiai felmérést, hogy az öngyilkosoknak több mint 90%-a meggondolja magát mikor megteszi. Elég rég történt (olyan tíz éve kb.) egy ismerősünk nagyon nagy lelkiválságban volt. Kiment a város határba, felvágta az ereit, majd a legjobb haverjának telefonált, hogy segítsen rajta, mert nem akar meghalni. Szóval személyes élmény okán is alá tudom támasztani, hogy a tanulmány nem blődségeket hordott össze. Genetikánkba kódolt ősi ösztön a túlélés és a haláltól való félelem. Csillánál is teljesen normális reakciónak mondható, hogy meggondolta magát.

Lehet ezzel bele fogok gázolni valaki lelki világába, de!
Annyira bírom mikor minden második 14 éves kislány előszeretettel hangoztatja, hogy Ő már ilyen-olyan depresszióból lábalt ki és mi mindenen átesett élete során. Az ilyen személyeknek van többnyire olyan támblőrjük, hogy a képek többsége érfelvagdosós, szerelmi bánattól átitatott idézetek mindenhol, és az egész világfájdalom átérződik a profiljukon keresztül, közben élettapasztalatuk meg egyenlő a nullával. Az a szomorú, hogy sokan ezt már divatból csinálják, mert menőnek érzik magukat attól, hogy kiírhatják azt twitterre, hogy ők biza pszichológushoz járnak, ilyen olyan nyugtatókat szednek és még sorolhatnám. A vagdosós dolgaikat inkább már meg sem említem. Pont az ilyen lánykák miatt sokszor már nem tudják komolyan venni a valódi problémáktól szenvedő fiatalokat..... mert egyszerűen már a depresszió is divattá vált. Persze aláírom,  nem mindenki csinálja ezt csupán trendből, de aki tényleg olyan k..va nagy problémákkal küzd, annak nem az lesz az első dolga, hogy ezekkel dicsekedjen a közösségi oldalakon és sajnáltassa magát orrba-szájba, mert nincs jobb dolga. Hányingerem van az ilyen fiataloktól.

Pont a legfontosabb rész fölött siklotok át Beyla hozzászólásánál. 
Mindannyian máshogy vagyunk kódolva, máshogy élünk meg és reagálunk le dolgokat. Ahhoz képest, h. mind depressziósak voltatok és azt állítjátok, h. tudjátok min mehetett át Csilla mégis pálcát törtök felette és Palvin Barbikákkal példálóztok. 

Szerintem nem szükséges többet írnom...