Olvasol? II.

A Festészet története - A reneszánsztól az avantgárd mozgalmakig

Ballagásra kaptam ezt a könyvet a jó tanulmányi eredményeimért. És életemben először hasznát is veszem ilyen könyvnek, mert az előző csak egér alátétnek volt jó. Sajnos csak most tudtam nekiállni, mert eddig a vizsgákkal voltam elfoglalva, és nem maradt időm ilyen apróságokra, mint az olvasás. Viszont igen hasznosnak vélem, sok olyan dologról olvasok benne, amiről például művészettörin nem tanultunk.

Ma kezdtem elAprilynee Pike - Illusions,Illúziók című könyvét. Eddig jobbnak ígérkezik ,mint az előző.

Jelenleg az Éjszakai cirkuszt olvasom és eddig elvarázsolt. Nagyon tetszik a történet, de az egészhez képest nem az az ami magával ragadott. Fantasztikusan van megírva, bár mondjuk nekem annyi hiányzik, hogy kicsit szubjektívebb legyen... Eddig nagyon tetszik (kb 200 oldalt olvastam). Megyek és folytatom is, mert remek.
Még mielőtt mennék megjegyezném, hogy ezelőtt elolvastam a 13 okom volt című fantasztikusnak ígérkező, de annál borzalmasabb könyvet. Ekkora csalódás még nem ért életemben. Na jó, talán ez enyhe túlzás, de engem nem fogott meg. Gyenge történet, sokkal többre számítottam, mindemellett a talán annyira nem borzalmas vége kiegyenlítette egy olyan 5/6-ra. Ami nállam eléggé alacsonyan van... Hát csak azért írtam le, hogy ha netán valaki valami különlegeset vár ettől a könyvtől akkor ne csalódjon akkorát mint én...

Jelenleg Karen Rose-tól olvasom a Vigyázz rám c. könyvet. Eredetileg anyukámé, ezért szegényke már nem a legújabb állapotú, viszont a sztori legalább minõségi, nem a szokásos ponyva. [Mint mondjuk a legtöbb vöröspöttyös.]
Ezen kívül ma még megjött két igazi klasszikus könyv a bookline-tól, az egyiknek már neki is álltam. Ez lenne az 1890-es években megjelent Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe, a másik pedig egy Sherlock Holmes történet, méghozzá Arthur Conan Doyle: A Sátán Kutyája.

A könyv eleje tipikus bevezetés volt,de ahogy beindult a történet le sem tudtam tenni a könyvet. Laurel körül rendesen meg lettek csavarva a szálak,bár Tamani akármennyire vonzó személyiségű tündér fiú én sokkal jobban kedvelem Davidet. És remélem, hogy most ,hogy Yuki is bekerült a képe ő kerül előnybe, mert Tam nem állná a sarat egy Ősztündér mellett.

A nő mosolya után Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér című könyvét olvastam el egy pár nap alatt, nem mondhatnám, hogy nagyon tetszett, de érdekes volt a könyv formája, mert csak üzenetekből, iskolai levelezésekből, meghívókból állt csupán. Így viszont hiteltelen volt számomra, nem tudtam arcokat társítani a szereplőkhöz, és ez zavart. Ezután szintén Cecelia Ahern: Utóirat: Szeretlek című könyvét kezdtem el. Nem mondhatnám sokkal jobbnak, viszont jó könyv alapvetően, egy kis humorral fűszerezve, de az ember az első hetven oldal olvastán úgy érzi, hogy sehová sem tart ez a regény. De majd kiderül.

Én elolvastam a Hűvösvölgyi sulit 1-6 ig és nagyon tetszett.Ajánlom mindenkinek.
Most olvasom Nathalie Somers Lányog regényét és eddig nagyon tetszik.Ez a könyv régóta megvan és tavalyelőtt is próbálkoztam vele de nem jött be.Most hogy nagyobb vagyok szuper.Szóval nagyobbaknak ajánlom.

Nem tudom eldönteni, hogy az írónő a kezdeti siker után ennyire összecsapva egy rég lerágott csontot írt-e meg folytatás néven, esetleg több különálló háttértörténettel hívatott összekapcsolni a Balla Adrienn-sorozatot, de ez most nem jött be. Hiába ír jól, minőségin, a regény felénél már arra gondoltam, hogy mit olvassak el utána, a végénél pedig, hogy hagyom az egészet a fr*ncba és más olvasnivaló után nézek. A Flóra-Gyöngyi alap nagyon szúrta a szememet, mivel szinte a mű 2/3 rá, nem a lényegre, Balázs eltűnésére, illetve a pendrive-ra koncentrált. Ha a stílusa nem árulkodna az írónő személyéről, komolyan azt hinném, egy-két könyv után művészileg megcsömörlött kezdő írta volna.

Anne Percin - Hogy told el (jól) a nyarad
Harmadjára kezdtem neki, hozzáteszem, megint kudarcot vallottam a mű 20. oldalánál. Percin stílusával egyébként még nem is lenne különösebb bajom, amennyiben nem oly' szájbarágós konyhanyelven írta volna meg ezt a kliséhalom kétperces történetet. Tizenkettő egy tucat, ami nekünk Szent Johanna Gimi, az másutt Hogy told el (jól) a nyarat. Azért hízelgő, hogy nemcsak nálunk favorizálnak mindenféle jöttment írónőcskét, akinek köze az íráshoz kb. annyiban áll, miszerint éppen nem analfabéta.

Bret Easton Ellis - Amerikai psycho
Filmadaptációk megnézése előtt szokásom előbb a könyvet elolvasni. Na, ha ezt előbb forgatom a kezemben, minthogy meglessem a Christian Bale-féle filmet, hótziher nem jutok el a műremek megnézéséig sem, annyira elvette az életkedvemet az egész amerikai fekália mindentől úgy, ahogy van. Falusi önképzőkörös stílus, rengeteg fölös' szóismétlés, csiga lassan kibontakozó fejleményekkel körítve és az igénytelenség magasiskoláját tökéletesen kielégítő párbeszédek, monológok díszítik ezen gyújtósnak való papírhulladékot. Értem én, miszerint ezt a művet maga a sztori tette annyira felkapottá, illetve illik elvonatkoztatni Ellis nemtörődöm kifejezésmódjától, ellenben mégis kétségbe vonom a könyv oly' szinten egekig magasztalt zsenialitását. Egyszerűen csak szörnyű volt olvasnom, egy szimpla napi' unaloműzőként is hiba lenne definiálnom.

J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura /A Gyűrű Szövetsége/
Orwell Állatfarmjához tudnám legjobban hasonlítani; az ember először azt hiszi, valami bugyuta óvodásoknak való olvasnivalót fog a kezében, mígnem oly' mértékben elfogja a mű egyszerű, mégis nagyszerű zsenialitása, hogy képtelen letenni, illetve képes benne felfedezni az értékeit. Őszintén nem az előadásmódja miatt szeretem ezen tündérmesét, sőt a fantasy, mint műfaj távolabb nem is állhat tőlem, ellenben ez azon jéghegycsúcs, amit nemcsak hogy valósággal magával ragadott összes hibája ellenére, pedig mondhatni, érzékeny vagyok a témával kapcsolatban. Nyilvánvalóan maga a történet, a szereplők jelleme és Tolkien briliáns fantáziája adja a könyv vázát, ami nem csoda, hogy ennyi időn keresztül jobban fenntartotta/fenntartja a korombeliek érdeklődését, mint a száraz kötelező olvasmányok. Nyugodt szívvel állíthatom, ez az a könyv, amit életében egyszer mindenkinek el kell olvasnia, hiszen nem hétköznapi jelenség az egyetemes irodalomban.

Yann Martel - Pi élete
Nem kifejezés rá, hogy imádom ezt a regényt, annyira a szívemhez nőtt kiolvasása alatt, mint maga Pi és Richard Parker karaktere. A legjobb mű, amit az utóbbi időben a kezemben volt szerencsém tartani. Mind a téma, mind a mondanivaló telitalálat Martel részéről, imádom, miszerint nem Bambi-színvonalon írt az ember-állat kapcsolatról,fölé-, illetve alárendeltségről, valamint a teremtés csúcsaként kikiáltott nép halandóságáról a természet viszontagságaival szemben. Pi utazásai nem csupán remek kikapcsolódást jelentenek az olvasónak, hanem az embernek sikerül egy 17 éves fiú szerencsétlenségén mélyebben is elgondolkodnia az őt körülvevő világról.

Suzanne Collins -Az éhezők viadala /1.,2./
Egyik barátnőm meleg szívvel ajánlotta a trilógiát, de én balga bár ne hallgattam volna Rá! A könyvekről tudni kell, hogy porfogónak, poháralátétnek, ajtótámasztékban tökéletesen megfelel, sőt csupán ezen 3 funkciót képes betölteni, mivel olvasásra teljes mértékben alkalmatlan - az én álláspontom szerint legalábbis. Alapjáraton nem is zanzásított random mondatai miatt haragszom Collins-ra, hanem mert egy ilyen ütős alapanyagból (a fölös' szerelmi szálakat kiemelve ugyan) csont nélkül megalkothatta volna az évtized tiniregényét, ami mellesleg az idősebb korosztályhoz is szólhatott volna, ellenben ez... valami elfajzott Spartacus történetet kapunk kötelezően a korosztályomnak szánt tvájlájtosítással' fűszerezve.

Charles Dickens - Nehéz idők
Dickens utolsó nagyobb alkotói korszakának méltó gyümölcse ez a regény, szinte már-már aranytálcán kínálja mind a társadalmilag fölé-, illetve alárendelteknek, hogy mindenki találja meg benne saját, generációjának, közösségi körének legnagyobb problémáit, amik mindnyájuk vállát nyomják és gondolkozzanak el rajta. Briliáns társadalomkritikai mű ez, amely a mai napig megállja a helyét a világban, valamint mondanivalója sem az átlag szeresd felebarátod klisétanulságot boncolgatja.

Most nem olvasok, ritkán olvasok regényeket, inkább magazinokat olvasok

Nemrég kezdtem olvasni Daniel Keyes: Az ötödik Sally c. könyvét. Zseniális, nem bírom letenni. A többszörösen hasadt személyiségről eddig nem nagyon olvastam, nem igazán találkoztam vele, mint egy regény témája. A Sallyben lakozó összes "egyénben" van valami különleges, ami megcsavarja a történetet, aminek szálait közben a nő pszichiátere próbálja kibogozni. Már most felkerült a kedvenceim listájára. Sokkal pontosabb és hitelesebb, mint a Wikipédia, ha valakit érdekel ez a betegség. Ettől függetlenül olvasmányos is, tehát nem egy olyan szövegre kell azonnal asszociálni, amit teleszőttek szakkifejezésekkel, de azért nem is SzJG-szintű a megfogalmazása. Ráadásul amikor Sallyből előtör valamelyik "személyisége", az ő szemszögéből kezdjük látni a történetet, holott az elbeszélő is az egyikük. Fantasztikus ez a könyv.

A hétvégén elkezdtem az Aprilynee Pike könyvsorozat utolsó kötetét, a Destined-Elrendelve. Semmilyen túlzásba nem esem, ha azt mondom ez a sorozat,és ez a könyv valami briliáns volt. Teljesen magával ragadott. Avalanom , Laurel és Tam , Chelsea megkapta a tökéletes befejezést. Yukit kicsit sajnáltam,de akin megszakadt a szívem,az David volt. Aprilynne nagyon jól megragadta a tündéres történet közepette a valós szálat, és azt ,hogy néha el kell engednünk a múltunk ,hogy teljes legyen a jövőnk. És az a fajta keserédes csodálat amit a befejezése nyújtott történetesen pontosan egy olyan szituáció amint mint néha-néha írogató lányka, én is szeretnék mindig megragadni. És Pike tökéletesen elkapta ezt a szálat

John Green: Katherine a köbön

Eddig nem nagyon akartam esélyt adni John Greennek (valami ilyesmi volt róla a véleményem), nem is tudom, hogy végülis hogyan vettem rá magam erre a könyvre (a könyvtárban akadt a kezembe, én meg nekikezdtem). De nem bántam meg, sőt! Hosszú idő után az első könyv, ami igazán le tudott kötni. Imádtam minden oldalát; a szerzőben is pozitívan csalódtam, fontolgatom, hogy adok egy esélyt a többi művének is (azért a Csillagainkban a hibábal kapcsolatban még mindig vannak előítéleteim és kétségeim).

Sajnos ritkán van időm olvasni, de akkor csak igazán jókat.

J.R. Ward - Fekete Tőr Testvérisége köteteit szinte hónapok leforgása alatt kiolvastam. Nem szeretem a vámpírokat, a romantikát, de ebben annyira jól volt összehozva az akciójelenetekkel, hogy le sem tudtam rakni. Az elejétől végéig imádtam, minden mozdulatát, igaz voltak olyan részek, ahol legszívesebben átlapoztam volna, de tudtam, hogy akkor biztos ott lesz a legizgalmasabb (pl. Mr. X esetében még az elején, aki alantas... hát mondjuk ez így nem hiszem, hogy sokat mond, de ők az ellenség ).

Aztán nem rég kezdtem bele a HP könyvekbe, 3-at kiolvastam kb. 1 hónap alatt, de a 4-nél annyira megakadtam... vizsgák, tanulás, és ha sikerül 10 oldalt olvasnom utána, akkor annak már örülök. Amint lemennek a vizsgák gőzerővel belevetem magam újra, és hozzácsapom még az Alkonyatot, a Gyűrűk urát, a Trónok harcát, és még talán az Eragont, vagy valami lightosabbat Alig várom

A tegnapi nap elején kezdtem bele Spirit Blisss egyik könyvébe. A Démoni Érintés trilógia első kötetébe, a Múlt Árnyai című könyvbe. Csodálatos a stílusa. Lenyűgöző hasonlatokat használt a könyv elejétől kezdve a végig. És a történet pillanatok alatt teljesen magával ragadott, és nem csak az babonázott meg, hogy Casimir és Katie románca eléggé tiltott gyümölcsként érik meg, hanem hogy annyi féle és fajta szálon futtatta a cselekmény A végére pedig teljes sokkban voltam a végkifejlettől.
Paytont az első pillanattól kezdve imádta a leplezetlen szemtelensége miatt,de még is Halet gondolom a legösszetettebb karakternek,melynek megalkotása csak Blissnek sikerülhetett.

Mivel a könyvet röpke másfél nap alatt kiolvastam és annyira kíváncsivá tett a történet ,hogy egyből neki is kezdtem a folytatásnak, ami a Jövő Árnyai. Már a címe is teljesen izgalmasan hangzik

Volt egy kis szabadidőm így elkezdtem Debbie Macomber-Csillagos éj című könyvét. Nagyon tetszett, teljesen bele tudtam magamat élni a történetbe egyszerű volt, de nagyszerű.

10/9

Ezután az irónő egy másik könyvébe az Angyali segítség (Debbie Macomber)-be kezdtem bele és rövid idő alatt ki is olvastam mivel mindössze 224 oldal, de annál szerethetőbb kis karácsonyi romantikus regény és hát mikor kell karácsonyi regényt olvasni ha nem májusban. Az elején kicsit aggódtam mert négy angyal is szerepet játszik a történetben és én csak valóságos történeket szeretem (semmi vámpír, angyal, szellem és efélék), de ettől még életszerű maradt a történet szóval nagyon tetszett. A kedvenc részem a regény utolsó része amelyben megtudtuk hogy mi lesz a két főszereplővel a mű befejezése után.

10/9

Kathryn Taylor: A szerelem színei - Felszabadulva c. könyve már ennél jóval bonyolultabb. Amíg olvastam a könyvet végig azt éreztem hogy ez egy újabb Szürke 50 árnyalata sztori utólag kiderült nem csak én goldoltam így. A vége viszont szerintem nem sikerült jól, olyan mintha nem lenne befejezve. Én a férfi szereplőben a könyv végéig halványan sem tudtam felfedezni hogy esetleg kedvelné a főszereplő nőt így azt sem tudom elképzelni hogy együtt boldogan élnének vagy hogy mi lesz velük ezután.

10/7

Ma pedig elkeztem kedvenc írónőm legfrissebb könyvét: Rachel Gibson - Valentin-nap és egyéb őrültségek.

Most kezdtem bele Cassandra Clare: A hercegnő című kötetébe Valamint végre megkaptam az Útvesztő trilógia harmadik kötetét is, a Halálkúrát, amibe szintén belekezdek, amint időm engedi, de jelenleg Cassie könyvét bújom

Most kezdtem el nemrég J. Lynn Várok rád (Wait for you) című könyvét és imádom!!! megyek is olvasni...

Ma megvettem egy új könyvet, Kiera Cass-tõl a Párválasztó-sorozat 4.kötetét, a Koronahercegnõt. Nemrég bele is kezdtem, sajnos viszont azt kell mondanom, hogy a három elõzõ könyv jobban tetszett. Cass ezt is csodásan megírta, viszont a fõszereplõ az, aki nem szimpatikus. Sajnálom, hogy a történet nem Maxonnel és Americával folytatódott, hanem a lányukkal. De mivel még csak az elején vagyok, így adok egy esélyt neki, hátha megkedvelem ezt a csajt is. Majd meglátjuk.

Most éppen Kiera Cass - Az elit című könyvet. Direkt nem akartam megnézni az előttem szóló Nina 10 hozzá szólását, mert nem akarom ,hogy lelőjék a poént. Bár eddig elég nehezen ment, mert nem ez az első ,hogy a Koronahercegnőbe ütközök.

Spirit Bliss két könyvét is kiolvastam a hétvége folyamán. Ez azt jelenti, hogy a Démoni érintés trilógiát teljesen kivégeztem,és egyik szemem örül ,míg másik szomorkodik konkrétan, hogy vége lett a sorozatnak.
A jövő árnyaihoz annyit tudnék első sorban hozzá fűzni ,hogy tudtam. TUDTAM. Ebben a kötetben Payton a kedvenc karakterem lett. A pimaszsága és az érzelmi összetettsége könnyen megkedvelhető és ha csak annyit mondok tudtam...éreztem akkor szerintem ezt akárki érti aki olvastam a könyvet. Casimir itt a második kedvenc,majd utána jön Casimir. A szerelmi szálak bonyolodását tekintve sokáig a közkedvelt vámpírt küldtem volna kispadra. Sőt a második kötetben végig azt gondoltam, hogy értem,de akkor sem passzolna Katie mellé.

Ahogy elkezdtem és befejeztem A jelen árnyait kapásból Casimir lett a kedvencem. Payton elbújhatna egy ilyen férfi ereje, szerelme és férfiassága mellett. Katiet nem kedveltem...végig arról volt szó mennyire örül, hogy ilyen férfi szerelmét tudhatja magáénak ,de azért nem érdekli őt...
Spoileres
A szerelmi háromszög engem egy kicsit Therea Gray,William Herondal és James Cartairs románcára emlékeztetett. Talán Casimir és Payton nem voltak soha barátságos viszonyba,de Katie mind a két férfi szerelmét elnyerte és mindkettővel volt is. Azonban a harmadik könyv végére - amikor épp nem a könnyimmel küzdöttem - Casimirt imádtam. Nincs még egy ilyen pasi, és én gondolkodás nélkül futnék hozzá, nem érdekelne mit akar a sors, hiszen a történetben alapból a sors rontott el mindent.