Ma éppen mivel van tele a tököd?

Ma ez fokozódott. Van egy idióta osztálytársam, aki folyton beszól valamivel. Ma pl. Kosárlabdát kellett vezetni, ő volt a csapatkapitány, és mondom neki, hogy kiállnék, mert nem tudok labdát vezetni. Erre fel volt háborodva, hogy mi az, hogy nem tudok labdát vezetni, ha ki merek állni, engem megöl.. Majd ha neki is porckopása lesz, akkor álljon le velem pofázni, de így ne... Mondom neki, hogy akkor ezek szerint mindenkinek muszáj beállni? Fhlegmahcicus annyit válaszolt, hogy úgy tűnik...
Jóvan, beálltam, de annyit volt képes mondani, hogy:
-jobb lenne ha kiállna (ezt már halkan mondta, de hallottam: ez a nyomorék)!
Hát jólvan, miután oly szép szavakkal rávettél hogy beálljak, még neked áll feljebb. Persze ezután az is az én hibá, volt, ha eldobtam a labdát és más nem kapta el, az is, ha valaki nekem dobta és én nem kaptam el, ha véletlenül el is kaptam, és utána jól is dobtam át a kosárlabdát, még akkor is belekötött, hogy oldalazószökdelés (!) közben rosszfelé fordultam, vagy hogy milyen lassan futottam. Ez mindenáron belém akar kötni?!?

Ezután az amúgy is labilis mentalitásommal (yippi.) az osztály kisebbségbe tartozó két jómadara felkiált utánam a folyosón, hogy "milyen k*rva ronda vagy, te Kassai". Ez átlagban nem zavarna, de így, hogy az egész nap ilyen "jól" indult...

Az olyan idióta emberekből, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy köszönjenek.
A faluban, ahol élek a többség ismeri a másik embert, ezért legtöbbször mindenkinek kell köszönni. De pár ember csak belenéz a p*fádba és csak bámul rád! Még azt sem mondja, hogy mú! Oké, én sem szeretek köszönni, van mikor azt tettetem, hogy telefonálok, de ez nagyjából egyszer van egy hónapban, és akkor is azért, mert k*rva fáradt vagyok még ahhoz is, hogy kinyissam a számat. Viszont az tényleg bosszantó, hogy egy olyan valaki, akiről tudod, hogy tudja ki vagy, mert egy suliba jártatok nem köszön, az már egy kicsit bosszantó. Most vagy nem tanították meg köszönni vagy ilyen h*lye. / Az utóbbi / De bassz*s, a köszönésre még az állatok is képesek.

a rajztanárral. uncsi és nem veszi észre hogy senki se figyel az óráján?

Mikor ma hazaértem, anyu lekiabálta, hogy mi az, hogy éjfélkor kapcsolom le minden nap a tv-t. Meg hogy miért ilyen karikásak a szemeim. Ezért elmondtam neki mindent. Azt, hogy szerelmes voltam. Azt, hogy megbántott, de nagyon. Azt, hogy nem írtam neki vissza, pedig keresett. És azt is, hogy elment, köszönés nélkül. És ezt egy könnycsepp nélkül végig tudtam mondani, de anya már majdnem bőgött. Egyszerűen már nem tudok bőgni. Szerda óta sírva alszok el. Ma nem bőgtem, mindaddig, míg meg nem hallgattam egy dalt. Félek, hogy anya mindezt elmondja apának. Mert azt nem akarom, hogy apa haragba legyen vele, miattam. Apával ezen a héten még nem is veszekedtünk - *lekopog* - ami kész csoda, mert mindketten szörnyen makacsok és öntörvényűek vagyunk, plusz mindig mindenben nekünk van igazunk. Nagyon félek, hogy apa megtudja, mert ez olyan anya-lánya dolog, ehhez apunak semmi köze nincs. Vagyis van, de..ez lányos dolog, és ő úgyse értené ezt. Anyának se akartam elmondani, de muszáj volt, mert nem hagyott békén...

Ehh, valami sz*rt mégis csak sikerült összeszednem valamikor valamerre. Tegnap is eléggé krákogtam, sőt már azon izéltem, hogyha nem tartom vissza, akkor tutira hazaküldenek gyakorlatról, hogy otthon szórjam szét a a bacijaimat. Őszintén megvallva, először azt hittem, hogy a CT-nél kapott kontrasztanyagok tömkelege cseszett ki velem. Ugyanis másfél liter ivós kontrasztanyagot kellet volna meginnom, pluszban kaptam branülön keresztül intravénásan is valami cuccot, amitől teljesen úgy éreztem, hogy behányok a CT gépbe. Az nagyon király lett volna!XD Amikor indultunk haza, eléggé tréül voltam, sőt még hozzá nem is kicsit. Enni sem ehettem semmit sem, így gondoltam, hogy eszek egy kis gabonapelyhet tejjel, de ahogy a számba vettem a kaját, azonnal hányingerem is lett. Azóta sikerült magamba diktálni egy kiflit meg egy fél bögre teát, de több nem ment. Folyik az orrom, köhögök és a lázam is felment. Isten áldja azt az extra vagány immunrendszeremet, hogy minden sz*rt képes összeszedni. De én is mikor vagyok beteg, hát persze, hogy őszi szünetben. Már kínomban kapcsoltam be a gépet amúgy. Feküdtem, aludtam, meg a Flashpoint második évadját daráltam, de az a helyzet, hogy elfogytak a részek, így kéne kiírni egy másik lemezre újabb tizenkét epizódot.

Az anatómiatanárnő alaposan kib-szott az osztállyal, de úgy rendesen. Egy hete csontok neveit, részeit meg minden ilyet magolok, mintha vers lenne, mert máshogy egyszerűen nem mennek a nehezebb szavak. Azokat, amiknek a jelentését tudom, azt könnyen megjegyzem, mint például porus et meatus acusticus externus vagy facies articularis tuberculi costae, mert mindegyik szavat ismerem, erreföl az olyanoktól blokkol le az agyam, hogy vertebrae cervicales. Tehát egy egész hete minden nap több órát tanultam rá, és hibátlanul el tudtam mondani szöveg formájában, még ezzel is álmodtam. Aztán jön a tanárnő és össze-vissza keveri az egészet, és mindenki szövegben tanulta, nem szavanként, mert azt mondta, hogy nem csak simán szavakat ad, hanem normális kérdéseket. Erre randomra kivesz szavakat, amik nem is értelmesek szövegkörnyezet nélkül. Alig volt időnk, mert késett 10 percet, és az a szabály van nála, hogy 5 perccel előbb adjuk be az ellenőrzőlapot, de ebből még lement olyan 6-7 perc, mert pár gyerek kínlódott. Plusz valami olyat is adott feladatként, amivel nem hogy az elmúlt 2 hónapban, de egész eddigi életembem nem találkoztam. A füzetbe sem írtunk semmi olyat, ami arra a kérdésre válaszolna, sőt még az anatómia atlasz sem említi sehol. Nagyszerű, így a legjobb. Hát én komolyan azt hittem, hogy ott helyben combon szúrom magam egy körzővel, ahogy megláttam a feladatokat. De ahogy végignéztem az osztálytársaimon, mindenki kétségbeesett wtf arcot vágott.

Az, hogy én vagyok a fölös 5.-ik. A barátnőimnek ott vannak a barátaik én pedig úgy érzem ,hogy fölöslegesen vagyok ott. Ráadásul, ahogy elnézem őket még rosszabb érzések töltenek el engem(félre ne értésétek, amúgy tökre aranyosak a barátaikkal), ha belegondolok abba, hogy akár én is lehetnék boldog, ha nem lennék ilyen gyáva. Vagy is azért nem úgy mondanám, hogy boldog, de talán tisztább lenne a kép. Igen, baromira nagy problémám(ironizálva ), hogy az egyik osztálytársammal, akivel csak haverok vagyunk bele vagyok zúgva.
Igazából ez is idegesít egy ideje. Manapság nem tudok semmire se koncentrálni, elveszek folyton a gondolataimba és már azt szeretném, hogy vagy felejtsem el őt, vagy pedig történjen valami, mert hamarosan bele fogok bolondulni az érzéseimbe. Mikor suliba vagyok általában nagyon vidám vagyok, mert láthatom őt egyrészt. De mikor haza érek általában mindig rossz érzések töltenek el és nem tudok semmit se csinálni egész álló nap. Manapság a naplómba ontom ki minden egyes érzésemet, legtöbbször Ő miatta. Ugye nem kell mondanom nektek lányok, hogy általában a szerelem fájdalmas és kínzó. Nos én a puszta bőrömön tapasztalom meg és már valahogy szeretnék szabadulni ettől az érzéstől.
Már magamra se ismerek, ma például vagy 20x leírtam a nevét egy lapra, mintha előrébb tudnék ezzel lépni. De ez csak arra volt jó, hogy lenyugtasson. És, ahogy mondtam fölöslegesnek érzem magam olykor a barátnőim között, olykor úgy érzem, hogy nem találom helyemet a világba. Az a mázlim, hogy egy hétig szünet van, de utána ismét szembe kell nézni ezekkel a gondokkal. Viszont sajnáltatni magam eszem ágába sincsen, főleg előttük. Ugyan miért is vágnék bele felhőtlen életükbe az én kis piti gondjaim miatt. Ilyenkor úgy érzem, hogy nincs barátnő, akinek elmondhatnám az érzéseimet. Mondjuk az is hozzá tartozik ,hogy én nem szeretek túlzottan az érzelmeimről beszélni. Most is csak túl tengenek bennem az érzelmek, ezért nem tudom vissza fojtani.
Tudom, óriási problémám van, csak már sajnos teljesen elvesztettem önmagam úgy 1 hónapja.

Azokkal, akik a Facebookon osztják meg a nemi életüket. Ma is az fogadott, hogy egyik ismerősöm kiírta, hogy kivel mit csinált az éjjel. Jó hogy videót nem csatol már mellé.

A tegnapi földrajz témazáróval.A tanárnő az útólsó nap útólsó órájába tudta megíratni a témazárót.Nem zavarja,hogy az egész osztály nem érti a számolást.Mindenki tudja,hogy utálja az angol infósokat de azért ez tényleg szemétség.A kérdések is nehezek voltak olyanok is voltak benne amikről nem is beszéltünk.Szóval örömtáncot fogok járni ha meg lesz a kettes.A tanárok meg azt hiszik,hogy nekünk nem kell pihenni.Szünetbe tanulhatok angol témazáróra&szócetlire&szóbelire meg csináljak nyel vizsga feladatokat,fizika cetli,töri cetli,magyar cetli és német szavak plusz egy anyag kémiából meg valószínűleg a matek tanár is megírat ha vissza megyünk.Imádok középiskolába járni.

Nekem a kezemmel. Pontosabban az oltással... Eleinte nem fájt amikor az orvos adta be az injekciót az sem fájt, csak egy kicsit szúrt és csípett. De utána! Rá 20percre zsibbad a kezem és egyszerűen nem bírom megemelni... És a mellékhatásokkal. Olyan hányingerem van... Az ujjaim teljesen zsibbad most is csak jobb kézzel írok. És aludni sem tudtam mert mindig ráfeküdtem a kezemre és fájt... persze tudom, ha nem kapom meg az oltást akár meg is halhatok különböző betegségekben... és a tesitanárral. Oltás előtt futunk sokat és izzadtak vagyunk és olyan volt mintha besóztak volna.

Azzal, hogy itt nálunk akkora nagy köd van, hogy a szomszéd házáig nem látok át. Szó szerint. Tudom, hogy nem akkora gond, de már eléggé idegesít ez az idő, és olyan szinten kezdek depressziós lenni. Fölkelek, kinézek az ablakon -most úgy örülnék még egy kis napsütésnek- és ki sem látok.
Továbbá valami idióta szórakozik velem, mivel folyamatosan csörög a telefon. Oda rohanok, felveszem, erre nem szól bele senki. Az ötödik csörgéskor, amikor felvettem, már muszáj voltam bele szólni, szóval vissza küldtem a kedves telefon betyárt az anyjába, erre hallom, hogy ott röhög a vonal másik oldalán!

A szomszéd úgy veszekszik,hogy itt hallom,hogy miket ordibálnak egymásra

A nap sztárja...SertésPörkölt

Van egy új tagocska, aki azzal szórakozik, hogy angolul írogat a cikkekhez. Google fordítós minőségű angollal... És ha valamelyik kommenthez írna választ, azt is lefordítja angolra, mintha az egész oldal angol lenne. o.0

Sebestyén Balázsékkal. Komolyan az egy műsorcím, hogy Vundersön és Zuperszexi?

Az egyik osztálytársammal.Basszus ő annyira tele lesz a tököm tőle minden egyes nap!!4

Ma reggel majdnem sokkot kaptam, mikor csak egy hajszál választott el attól, hogy a szemem előtt üssék el a kutyusomat.
Reggel apa állt kifelé a kocsival és ilyenkor a kutyánknak szokása, hogy addig kiszalad a járdára és körbeszaglászik kint, hogy mi újság. Ma pont átment szembe a szomszéd hídjára és ott nézelődött, amikor látta, hogy apa már zárja befelé a kaput és ettől teljesen bepánikolt, hogy véletlenül kint marad az utcán és elkezdett átszaladni az úton, csak a kis hülyém azzal már nem foglalkozott, hogy jön egy autó. Ha nem fékez le a sofőr akkor bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna... Eddig nem csinált ilyeneket, de most már duplán kell rá vigyázni.
Ráadásul ma még öregek napja is lesz, arra is mennem kell, mert én nem uszok meg sosem egy rendezvényt sem anélkül, hogy ne kelljen verset mondanom, pincérkednem vagy mindenféle hülyeséget csinálnom.

Most leginkább azzal, hogy mindenki el van keveredve ezzel a Halloween izével. Oké, értem, hogy van egy hangulata a témának, de könyörgöm, egy olyan ünnepet agyba-főbe ünnepelünk, amihez gyakorlatilag semmi közünk nincs. Egyszerűen csak egy elcsépelt divat lett. Én szeretek tököt faragni, mert leköti a figyelmemet, de amilyen nagy feneket kerít a média ennek a napnak és ahogy nyomatja az emberek képébe, mintha kötelező hagyomány lenne, az valami hihetetlen. Biztos én vagyok ilyen maradi, de nekem egyáltalán nem tetszik ez az egész.

Hát.. Igen. Nálunk kb. az egész osztály jelmezbe fog bújni és mennek pizzázni. Egy étterembe. Véres tündérként. én szeretem a halloweent, de a története és a háttere miatt, és nem a cukorkunyerálás és jelmez volt az első amiért megszerettem. Amikor csak ennyit tudtam róla, utáltam is.

Azzal a csajjal, aki mostanában állandóan a legjobb barátnőmmel lóg. Össze-vissza hazudik, ilyeneket mond, hogy modellkedik (és telenyomja internetes montázsgenerátoros magazin címlapokkal a Facebookját), meg hogy titokban az 1D-s Harry-vel jár, meg ilyesmiket. Unatkozó 10 éves kislányok szokták ilyesmikkel szédíteni az osztálytársaikat, nem egy 18 éves felnőtt nő. De a legjobb barátnőmet ez nem érdekli, először azt mondta, hogy milyen érdekes személyiség, most meg azt, hogy legyek vele kedves, mert milyen érzékeny és szeretetre vágyik. Nem tudom, én nem tudok őszintén kedvelni olyan embert, aki ilyen hülyeségekkel tömi mások fejét.