Ma éppen mivel van tele a tököd?

Nem valami jó érzés, hogy a korom miatt már mindenki elvárja tőlem, hogy barátom legyen. Aztán amikor kiábrándítom őket, hogy még nem volt senkim, mindenki döbbenten néz, aztán mondogatják, hogy el kellene kezdenem élni, meg minél több sráccal beszélgetni, meg mindenhová elmászkálni. De arra nem gondolnak, hogy én még nem szeretnék párkapcsolatot? Hogy nem vagyok még rá készen? Szerintem nagyon gáz, amikor a kis 14 évesek (tisztelet a kivételnek) összejönnek az első fiúval, aki kedves velük, csak azért, hogy legyen valakijük, mert ha nincs, jaj, az olyan ciki. Majd ha találok valakit, akivel tényleg szeretjük egymást, akkor oké. De most nem fogok összejönni valakivel csak azért, hogy aztán néhány hónap múlva szakítsunk.
A másik dolog, ami nagyon bosszant, hogy lassan nem lesz már olyan kortársam, akinek nem a bulizásból, ivásból, meg hasonló dolgokból állna az életük. Ez is olyan, mint a fiúk, ha mondom, hogy nem járok bulizni, nem rúgtam még be, a ciginek még a szagától is undorodom, akkor csak mosolyogva néznek rám, hogy 'Jaj, milyen kis éretlen vagy!'. Nagyszerű.

Engem is mindig nyaggatnak vele, de hát mit csináljak ha nem találkoztam még egy normális egyeddel sem. Meg olyan jól megvagyok egyedül, lehet magamhoz megyek feleségül.

Előző kommentek kapcsán én is leírnám a tapasztalataimat, bár kicsit más jellegűek. Minél idősebb leszek, annál kellemetlenebb találkozni a rokonokkal vagy ismerősökkel, mert valami oknál fogva évek óta azon kattognak, hogy én miért vagyok olyan, amilyen. Azt mondta egyszer az egyik, hogy lófasse' ér az életem szerelem és bulizás nélkül. Tizenkettő (igen) éves korom óta gúnyolódnak rajtam, hogy nincs barátom, hiába tudattam velük, hogy engem ez a téma nem érdekel és nem is akarok ezzel foglalkozni, mert egyik nem sem érdekel semmilyen téren. Mintha a falnak beszélnék. Azóta is minden családi összejövetelen főként én vagyok a téma, hogy jajmikorleszmárlegééény meg hasonlók Számtalanszor megaláztak már amiatt hogy csendes, hallgatag és nehezen barátkozós vagyok, bár arról már fogalmuk sincs, hogy az önbizalmam a béka segge alatt van és hogy évek óta próbálom leküzdeni a szociális szorongást, megjegyzem eredménytelenül

Utolsó óránk tesi volt és utánunk a hetedikesek jöttek tesizni. Úgy volt, hogy ma jön a barátnőm a sulinkba, de végül holnap fog. Kérdezgettek, hogy jófej meg minden, legfőképp a hetedikes k*rvák. (bocsánat a szóhasználatért ideges vagyok) Aztán ott az orrom előtt beszélni kezdték, hogy ne hozzájuk jöjjön már, hanem a másik osztályhoz, meg hogy biztos egy r*banc, mert modellkedik. Ez engem annyira felbosszantott. De közben semmit nem tudnak róla még, de biztos holnap magukhoz fogják édesgetni a barátnőmet, aki azt se tudja, mint mondtak róla. Egy-két hetedikes lány még örül is, hogy átjön, normálisan érdeklődtek, képet is mutattam a barátnőmről. Mondták, hogy biztos kedves és jófej, különben én se barátkoznék vele.
Bocsánat a regényért ki kellett adnom magamból.

Végül is...ma csak négy tantárgyból írtunk, holnap kémia témazáró, pénteken matek témazáró, aztán még csodálkoznak, ha fáradt vagyok, és nem tudom magam teljesen odatenni

Nem kicsit unom már, hogy egy bizonyos személy folyton-folyvást azt lesi, hogy mi mit csinálunk és utasítgat, mintha ő lenne a főnökünk. Igen, valóban eljöttünk 15 perccel a munkaidő lejárta előtt, de megesik, hogy maga a főnök enged el akár két órával előtte is, ha végeztünk (mivel iszonyatosan hideg van abban a helyiségben, ahol vagyunk, ma is kimentünk az udvarra felmelegedni )... szóval mi az istenért is akar ez számolni velünk? Tudtommal ő nem a főnököm, hogy ilyen dolgok miatt lebsszon.
Mellesleg ha már itt tartunk, akkor ő mit is keresett 16 óra előtt a munkahelyen kívül? Ja bocs, a suli igazgatóhelyettesének nyilván szabad lógni, csak nekünk nem...

Mindenki azt mondja, hogy örüljek, hogy még él az anyám, mert másoknak nagyon hiányzik. Őszintén? Bármelyik anya nélkülivel cserélnék.

Itthon voltam 4 hónapig mert egyszerűen nem találtam semmilyen munkát, így most egy gyárban kezdtem 2 hete. Mikor kiderült, hogy felvettek azonnal mentem csináltattam bankkártyát, meg mindent elintéztem. A héten délutános vagyok, így délelőtt van szerencsém hallgatni édesanyukám hegyi beszédeit. Na már most ő 20 éve nem dolgozik, mert mikor megszülettem, utána jött húgom 3 éven belül, majd a beteg kisöcsém, akivel itthon 'kell' lennie. Apu egy ideje cseszegeti, hogy keressen munkát. Ma jött egy ismerősöm, aki ajánlott neki az utca végén levő gyárban takarítói állást. Erre a 'jajj, de nekem csak 8-12-ig lenne jó, mert a fiamért kell mennem, vagy 17-19-ig, mert akkor látom a sorozataimat...' Én kiakadtam, leb@sztam szó szerint, hogy nyugdtan mehet 12-16-ig, mert simán eléri öcsiék buszát is, meg mindig van itthon valaki. Erre elkezdi, hogy csak azért vállalja el, hogy apu ne cseszegesse... nem ám azért a +50.000-ért. Áhh... na meg akkor megcsináltattam a bankkártyámat, és hát 140 napra a munkanélküliből semmit nem kaptam, amiért anyám 'ingyenélőnek' nevezett, hiába kerestem ez idő alatt munkát, amit apu meg is értett, de végső elkeseredésben gyárba mentem. Na szó mi szó, megcsináltattam a kártyámat, még aznap haza felé, erre hétfőn meg is küldték, és anyu elrakta magához, majd elkezdte, hogy milyen k_rva jó, hogy titkolózunk előtte, mert hogy ő mondja el mire mennyit költ stb, de én ne számolja be arról, hogy megcsináltattam a kártyámat. S, ha még azt is tudná, hogy nem leszek hajlandó minden pénzemet leadni, akkor még bőgni is fog, aztán 'takarodhatok itthonról' ami azért lássuk be egy 'anyától' nem elvárt dolog. S mikor közöltem vele, hogy semmi féle támogatást nem kaptam a 4 hónapra, kb. majdnem le is köpött, hogy milyen gerinctelen vagyok, mert ingyenélő vagyok. Holott ő 28.000-et kap öcsiért, és abból hetente 2 csomag bagót (az kb. 6000 ft, és min. 24.000 a hónapban) vásárol magának, és akkor ez mellett még nagyon sok mindent CSAK MAGÁNAK. Apu most hogy egy másik gyárban dolgozik kb. mindennap keres több mint 200-at, és apu egy rohadt zoknit nem vehet magának 1000 ft-ért...

Szóval egy anyátlan gyermekkel nagyon szívesen cserélek, mert akármennyire is gusztustalanul hangzik ez, nekem ilyen anya nem kell. Inkább ne legyen, minthogy ilyen legyen. (s miközben most ezt lepötyögtem, továbbra is hisztizik, mert gusztustalan vagyok, amiért 4 hónapig folyamatosan munkakereső voltam... és én meg azért bőgök itt, mert az anyám egy gusztustalan nő személy...)

És ilyenek irányítják az országot. Lassan 2016-ot írunk, de az emberiség még mindig nem lépett túl egy ellentmondásokkal teli mesekönyvön. Szégyen.

Alapozót akartam venni, de persze hogy nem volt egy se olyan ami illett volna a bőrszínemhez, a legvilágosabb is sötét volt. Nem igaz hogy nem árulnak itt fehérebb bőrűeknek valót.

Én is mindig megkapom ezt. De amúgy teljesen igazat adok neked. Mindenki élje úgy az életét, ahogy neki tetszik. Baj van talán azzal ,hogy nem mindenki rohan 16-18 évesen diszkóba meg jár fűvel-fával? Hagyd el a fülled mögött ezeket, mert ha nem a te világod az ilyen, akkor minek erőltetni?

On: A folyamatos tanulással. A héten infó, nyelvtan és töri tételekből írunk és már az agyamra megy. Nem elég, hogy későn érek haza, még tanuljak is, aztán a maradék időm, ami este 6 órától kezdődik azt osszam be szépen a lazulás perceimnek, viszont olyan hulla fáradt vagyok ,hogy már este 10-kor kidőlök. Már a szünet óta ott állnak a könyvtári könyveim a polcon, várva, hogy elolvassam őket, de nem tudom, mert egyszerűen időm nincs rá. Ráadásul a rajzszakkör mellett, ami eddig egyedül volt betáblázva hétfőnként, mellé jött a szalagavatós próbák keddre, illetve a nénikém matek korrepetálása csütörtökönként. Na, most ezek mellett a programok mellett tanuljak is. Én mondom, hogy 12.-nek szívás lenni, mint sem örömteli. És még nem is mondtam, hogy nem színvonalas suliba járok. Nem, én egy szakközépiskolába járok, ahol ennek ellenére is úgy érzem, mintha gimibe járnék.

Akkor úgy látom ezzel nem vagyok egyedül. Jöttem beleszólni én is
Kerülöm a rokonokat, mert rögtön azzal ugornak a torkomnak, hogy hol hagytam a barátom. Az már kiment a divatból, hogy megkérdezzék hogy mégis hogy vagyok, mi van az iskolában stb.. Nem mintha hiányoznának ezek a kérdések, de ne a nem létezö szerelmi életemben akarjanak vájkálódni. Miután felvilágosítottam öket, hogy a 'legínyem' nem tudom hol lehet, már nem is vagyok érdekes számukra

SEMMIVEL *_* Jé, ilyen is van.
Am nem. xd Mindig van valami bajom, most éppen az hogy 0.-om volt és 3kor végeztem. BLEEEE

Ebbe nekem is bele kell nyivákolnom.
*tipikus eset*
# förszt szituésön
rokon: úgysem lesz barátod.
én: van pár a polcomon, megkínálhatlak téged is
rokon: hazugság minden szavad - drámai hangsúllyal

#szekond szituésön
rokon: úgysem lesz barátod
én: nem hát
rokon: UGYEHOGYMEGMONDTAMGÉZA?!!


Viszont a kedvencem még mindig a "ne legyél ennyire rendetlen/tahó/tintás/mittudomén, mert ez nem tetszik a férfiaknak. ( ) Szerintem már kitagadtak a "Miért, és a Nőknek bejön?" típusú visszapofátlanságaimmal.

Ötödikek lettünk töri versenyen, ami egyébként nem egy rossz helyezés 31 csoport közül, de lehetett volna sokkal jobb is. Csak ugye egy szabadkai zsűrinél a szabadkai csapatoknak be van biztosítva az első pár helyezés

Cikket kell írni

Azzal, hogy a retardált osztálytársam a terrorizmussal és százak halálával viccelődik... Én szégyellem magam helyette is.

A tesitanárral. Nagy kínnal lefutottam egy hónapja az 1500 métert, elõtte pedig szeptemberben a 60 métert. Erre mit mondott legutóbb? Le kéne futni mégegyszer, mert a hármast ki kéne javítani. Csakhogy hiába futatja le velem milliószor is az 1500-at, akkor sem fog jobban sikerülni. Ráadásul pont lesz_rom, hogy hármas vagyok tesibõl. Az egyetlen tantárgy ami rohadtul nem érdekel.
Ó, és igen. Megtanultam a földrajzot, nagy örömmel vettem tudomásul, hogy fel vagyok készülve hétfõre. Erre eszembe jut, hogy angolból is felelülnk, ráadásul 4 szövegbõl. De hiányzott a hétfõ...

Az én kedvencem az volt mikor rövid hajban flangáltam hosszú évekig (vállig vagy váll alá ért), ki lettem taszítva minden egyed által, mert csak a hosszú haj nöies. Na akkor én is lemaradok a l'amourokról.
(rövid haj hosszú ész, hosszú haj rövid ész)

Ezzel az egész párizsi incidenssel. Én is nagyon sajnálom őket, hiszen ártatlan emberek haltak meg, de már a csapból is ez folyik és van aki túlkombinálja a dolgokat, beleveszi a Trianont, Afrikát, miközben egyáltalán nem erről szól ez az egész.

A nemlétező tököm ki van a buta degenerált médiapatkány magyar bunkókkal. Pénteken több mint 100 ember életét vesztette ezeknek az abnormális véglényeknek mi a legnagyobb világfájdalma? Az, hogy kinek milyen a profilképe és hozzák a 'bezzeg az orosz gép lezuhanásakor' szentbeszédeket DE! mikor az orosz gép lezuhant akkor nyilván valami sokkal fontosabb dologba kellett facebookon belekötni / kellet valakin utálkozni mert az idő tájt persze nem látni semmi ezzel kapcsolatos elmés face posztot a profiljukon. Mindenki had döntse el maga milyen a profilképe és hogyan fejezi ki az együttérzését. Én például nem állítottam át mert úgy gondoltam, hogy ezzel nem segítek senkin, de ezek a deviáns posztok sem segítenek senkin megint csak azt bizonyítja milyen buta is tud lenni az ember ...FHU