Ma éppen mivel van tele a tököd?

Annyira vártam ezt a nyarat, erre minden kis hülyeség miatt megint sz*rul érzem magam.
Anyukámtól megőrülök. A legjobb pillanataimat is tönkreteszi. Én értem, hogy szeret és aggódik meg minden, de ha lassan 16 éve mindenben megbízik bennem, akkor miért egy koncert előtti utolsó pillanatokban jut eszébe kirángatni a kemény munkával megszerzett első sori álomhelyemről, hogy ő mégsem engedi, hogy itt álljak egyedül, miközben körülöttem álló fiatal felnőtt baráti társaságok ítélkező pillantásai szegődnek rám, csak hogy egy szituációt említsek?
Ezzel a nyavalyás fiúval még mindig nem tartunk sehol. A suli vége óta nem találkoztunk, és ahogy telnek a napok, egyre nehezebb írni/visszaírni, ezért már ritkábban is beszélünk. Viszont egy hét múlva találkozunk (sulis tábor), és félek. Ez remek. Már majdnem ott vagyok, hogy nem is akarom az egészet, ha soha nem tudok lépni és csak szorongok miközben az ő idejét is pazarlom, akkor mi értelme van? Felemészt az egész és nem hiszem el, hogy ez a nyaram. A fene essen belém. (Legalább ha a fene esne belém, azt nem szeretném viszont, és nem ölne meg a szorongás miatta.)

Hát valami kegyetlen lassan tölt a battle.net...

A két ebemmel. Az én Snoopym (jack russel - foxi keverék) végre megbarátkozott a múlt héten általunk örökbe fogadott, rendőrségtől nyámnyilaság okán leselejtezett Roxyval (belga juhász). Ennek önmagában nagyon tudnék örülni, ha tegnap éjjel nem feledkeztek volna bele annyira a mókába, hogy az enyém egész éjszaka ugasson. Szó szerint egész éjszaka, megállás nélkül. Fogalmam sincs, min ügyködtek, de tudom, hogy mindketten benne voltak az akcióban. Viszont tény, hogy csak az enyém ugatott. Totál kialvatlan vagyok, ide koppan a fejem a klaviatúrára...

With my family. Nem titok, mivel foglalatoskodom mostanság, magamat cenzúrázom, mert könyvírással bajlódom. Vagyis annak szánom, aztán hogy lesz-e belőle valaha valami az egy dolog. Lehet, hogy nem, de attól még nekem nagyon fontos és a gondolataim egy igen jelentős részét kitölti. Nade. Az sem titok, hogy nem vagyok túl jó alvó, így rászoktam arra, hogyha már kukorékolok, akkor csináljak valami hasznosat, úgyhogy sokszor esténként gép előtt vagyok és javítom a 600 valahány oldalas "műremekem". Kihúzok belőle, hozzáírok, átírok, estébé. És kezdem unni, hogy a szüleim mást se csinálnak mint leszólnak/beszólnak, hogy mindennek van határa, hülye vagyok, mit ülök folyton a gép előtt, bla-bla-bla. Ez egy ilyen dolog kérem, ha munka van, hát munka van, ha ihlet van, akkor ihlet van. Most meg próbálom kiélvezni, hogy szünetem van és valamivel több időt feccölhetek bele. Mást se szeretnék jobban, mint végre egy "végleges" verziót. De ha állandóan le vagyok torkollva, akkor az nem túl motiváló. (Ha egyszer véletlenül megjelenik, akkor esküszöm, a fél világnak megköszönöm az előszóban, kivéve a tulajdon családomat, akik sosem vették komolyan egyik hobbimat sem, meg semmit. ) Még jó, hogy a barátok meg a párom legalább elhiszi, meg biztatgat.
Mondjuk először ő sem vett komolyan, de amikor végigolvasta az első verziót, meg egy ideje közösen (is) javítgatjuk, (plusz szemtanúja volt nem egy hajnalba nyúló klaviatúrapüfölésnek, mikor félálomban kinyitotta a szemeit XD) már megváltozott a véleménye és ő is elhiszi, hogy ebből még lehet valami, mert hogy tényleg nem egy átlag alatti x*rt sikerült összerakni, hanem (állítólag) jó a sztori. (Annyira, hogy szinte nincs nap, hogy ne emlegetné a sztorit és ne úgy beszélne a karaktereimről, mintha hús-vér személyek lennének. )
Úgyhogy Sally *nagyonfelhúzzaazorrátésdünnyögmégegykicsit* ezen... Aztán lenyugszik. Bocs, de ez most kikívánkozott.

tegnap már nagyon be voltam hypeolva, hogy megyek Testamentre, de krva jó, lesz, áááá, erre nem elmosta a vihar az egészet és haza kellett jönni előbb? (de legalább holnap Megadeth, azt már eskü kivárom az esőben is)

Itthonüléssel

ja mit mondtam. HÁT NEM LEMONDTÁK? mehetnek a francba de komolyan egy vicc az a banda

Hogy esik ez a kib*szott eső . Ès hogy fúj a szèl ( már 3 napja)

Anyuval. Megpofozta az öcsémet azért, hogy a kedves barátjának a fiát védje, holott ott sem volt, mikor az történt, amit a kis hülye állít (sajnálom, jobb szavaim nincsenek arra a gyerekre)... Hihetetlen, hogy ez az egész család összeomlik, és az anya barátjának és az ő fiának köszönhető. Anya inkább őket védi, mint a gyerekeit, a szüleit, vagy a testvérét, és ez nagyon elkeserítő.

Heló, megint én vagyok a jelentéktelen magánéleti problémáimmal, amikből nagy ügyet csinálok, bocsi. Rövid leszek: nem tudom, mi a franc van. Együtt voltunk ebben a táborban, és az egész hét úgy zajlott, mint általában, és láthatóan mindketten nagyon próbálkoztunk, hogy valahogy megbeszéljük végre, amit meg kell beszélni, de nem jött össze. De amikor az utolsó utáni percben megpróbáltam menteni, ami menthető, és megkértem, hogy jöjjön ki velem a vonatállomásig, persze visszautasította. K thanks.

Már többször is vinnyogtam már anyám viselkedése miatt. Hát... nincs új a nap alatt.
Az a szitu, hogy ki kellene hívni az egyik cicához a dokit, mert meg van fázva és abból kiindulva, hogy szörtyögve lélegzik... hát, mi a húgommal nagyon félünk a legrosszabbtól. Csak az a gond, hogy "kedves" édesanyánk úgy megy itthonról állandóan, hogy nem hagy itthon pénzt. Fel is hívtuk, hogy lenne, ha küldene valamennyit, erre mi volt a válasza? "Vannak olyan betegségek, amikből nem gyógyulnak fel", "Mihez kezdene vele az orvos?". Hát b*szd meg, mondom... talán azért állatorvos, mert tudna mit kezdeni a helyzettel? Igen, az az élet rendje, hogy mindenki meghal egyszer. De könyörgöm, egy pár hónapos kismacsekről van szó... bezzeg amikor a kedves f*szikája köhögött kettőt (aki elvileg el tudja látni magát egy macskával ellentétben), akkor már egyből rohant hozzá. Azt már magasról lesz*rom, hogy minket már csak akkor talál meg, amikor hisztizni van kedve, de hogy ilyen kegyetlen legyen azzal az élőlénnyel, aki valamilyen rejtélyes okból kifolyólag még szereti őt...
Elegem van a hozzáállásából. Ha mi kérünk valamit egy hónapban egyszer, akkor arra "nincs pénz", de arra van, hogy a kedves f*szikájának állandóan bevásároljon. De ezek után tőlünk, vagy legalábbis tőlem kérhet akármit, magasról teszek már a fejére. Elegem van belőle és a hisztijeiből is.

"Nem vagyok rasszista, de az ember fehér, a sz.r barna."

Mondta egyik kedves ismerősöm, mikor felvetettem neki, hogy milyen aranyos néger fiút láttam. Szerintem a felső mondat igazán rasszista kijelentés volt és még csak nem is a kisebbségről volt szó, mert akkor valamennyire még meg is érteném. Én megmondom őszintén, szeretem a négereket, nekem kimondottan tetszik a bőrszínük és nem érzem azt, hogy emiatt más emberek lennének. Még a kisebbséget sem ítélem el, pedig lenne rá okom. Ők is emberek. Hiába lopnak, hiába nem tanulnak és a legtöbb esetben bunkók, köztük is vannak normálisak (mert nem egy ilyet ismerek) és velük is lehet komoly dolgokról beszélni.
De az egész dologban az bosszant a legjobban, hogy ez a néger fiú egy teljesen normális, tanult ember és csak azért ítélik el, mert barna a bőre. Ahj, én ezt nem tudom megérteni.

Ugye már-már az utolsókat alusszuk ebben a házban, mert holnaptól apumnál leszek, és mire visszajövünk tőle, már nem lakunk itt. (eladtuk a házat) És lehet hogy én vagyok hülye, vagy nem tudom, de a ház mintha bosszút akarna állni azért, mert eladtuk, nem enged aludni. Akárhányszor próbálnék végre aludni, mindig vagy recseg a padló, vagy a tévé, vagy leesik valami, vagy csak akármi, nehogy aludni tudjak. Ráadásul, állandóan érnek minket a szerencsétlenségek (nem jön a kamion, amibe be tudnánk pakolni, nincs ember, a másik házból még nem pakoltak ki stb.) szóval teljesen ellenünk van a ház. Plusz, majd a nagymamám panel lakásában kell ötünknek nyomorognunk, mert ugye a ház természetesen az utolsó pillanatban lett meg. Jó persze, ez csak egy apró hisztiroham, ennél rosszabb helyzetbe is kerülhettünk volna, csak na. Ja, és minimum 3 hétig nincs net...nem mintha belehalnék csak..értitek. Na mindegy, mint ahogy mondtam ez csak hiszti, ráadásul nem hiszem, hogy a ház valóban bosszút állna, bár ki tudja. Jó, tényleg befogtam. Ezek aztán voltak a hülyeségek a javából. A 11 éves öcsém nem akad fenn ilyeneken.

Elegem van, hogy öt éve, ÖT KI******* ÉVE csak azt hallgatom mindenkitől, hogy a másik mekkora szar. Röviden: apámék elváltak. Apám szülei utálják anyám és anyám is őket, anyám szülei apám szüleit gyűlölik és az érzés kölcsönös. Apám és anyám normálisan tudnak beszélgetni amíg meg nem jelenik apám pénzéhes barátnője .Amúgy apám meg mindenkinek azt mondja amit hallani akarnak.
Az igazi baj az, hogy akármelyikükhöz megyek, végig kell hallgatnom az "emúthúszév" drámát annak a rokonnak a szemszögéből akinél éppen vagyok. Már a hócsukám tele van. Apa szülei szidják anyámat. Nagyapám repedtsarkúnak hívja(alaptalanul) meg azt mondják, hogy csak a pénzre megy. Apám új nőjét se bírják. A szüleim szülei évek óta hadban állnak(kedvenc idok válogatás: mi sokkal többet segítettünk nektek, mi sokkal többet vigyáztunk rátok stb). Apám apja mindenféle rosszindulatú pletykát kezdett el terjeszteni anyámról miután vidékre költöztünk. Meg ilyen finomságok. Már nagyon unom és egyszerűen nem bírom tovább idegekkel ezt az egészet. Mindig csak szidják a másikat. Inkább maradnának csöndben. Ráadásul ott a kisöcsém. A nyolc éves kis buksijával olyanokat hall amiket nem kéne, amikről nem tudja, hogy miért mondják és, hogy mit jelent. És ezeket visszamondja, múltkor is egy ilyen "tanult véleményéből" lett balhé mert visszamondta egyik nagyanyámnak, hogy mit mondott a másik. Apám apja erre azt mondta, hogy okos a gyerek. Igen, okos, de a "Te mindent elkövettél, hogy utcára kerüljünk!" mondat nem pattan csak úgy ki egy gyerek fejéből. Ő és a húgom egy undorítóan mérgező környezetben nőnek fel.
Régen mindenkinek azt mondtam amit hallani akart. Most, így túl a 17. életévemen ha valaki elkezdte az "emúthúszév" mesét akkor közöltem vele, hogy ez nem érdekel. Ha folytatta(mindig folytatják) akkor meg elmondtam a véleményem a dolgokkal kapcsolatban és látszott rajtuk, hogy egy buta kislánynak tartanak.
Eljutottam arra a pontra, hogy csak azt fogom nézni, hogy a testvéreimnek és nekem mi a legjobb. Marják egymást ahogy akarják...

Annyira vices, hogy képesek rámfogni olyan dolgokat, amikhez nekem semmi közöm és még a szüleimet is belekeverni, ráadásul egy felnőtt nőről van szó, aki nem képes normálisan beszélni a saját lányával. Értem én, hogy jó dolog lenne, ha nekem is hasonló kapcsolatom lenne az anyámmal, de megbízom benne annyira, hogy tudom ő nem mondana ilyeneket. Mindegy, nekem nincs szükségem ilyen emberekre az életemben.

http://faktor.hu/faktor-friss-doppinggal-vadoljak-hosszu-katinkat?source=erdekes

ezt hogy merik?

Meg lehet kövezni engem, de már az első dopping botránya kirobbanásakor is az volt a véleményem, hogy vaj van a füle mögött és valami mesterséges teljesítmény növelőt biztosan alkalmaz saját magán. Nem kell ehhez szteroidokat nyomni magába, hisz ott van a manapság annyira sikkessé vált vérdopping. Mivel úgymond a sportoló a saját vérét kapja vissza, olyan turbót ad neki, hogy a teljesítménye a dupláját képes produkálni. És mivel nem farmakológiai szereket használnak, a labor-vizelet tesztek teljesen negatívak lesznek. Szóval nem olyan biztos az, hogy a csaj nem doppingol. Bevallani meg úgysem fogja, hisz a saját karrierjét törné derékba.

Hogy én mennyire gyűlölök visszajönni az én drága lakhelyemre, ahol az összes kis szemét volt iskolatársam, meg azoknak a elkorcsult barátnőik és elbuzult barátaik arcképe tükröződik vissza az utcán mindenhonnan.

Úgyhiányzik Balaton. Ha van egy hely, akkor megszabadulhatok minden teendőmtől, vadbaromtól és stressztől, akkor az az.
Most itt ülök bedurcázva elrejtőzve a nagyvilágtól, és számolom a napokat, hogy visszamehessek még kicsit a megmaradt csekély nyaramba. Komolyan fontolóra veszem, hogy egyszer leköltözöm. A hely maga már pozitív energiákkal tölt fel.

...

Mi ez az új heppem, hogy mindenhova napszemüvegben megyek, éjjel-nappal? Nagyon le kéne szoknom róla.

Fentebb már "bemutattam" a családomat. Ma is volt egy kis balhé. Én meg fogtam magam és kiosztottam őket. (Messze laknak ezért messengeren csináltam egy csoportos beszélgetést.) Szép lesz az első találkozás. Én leszek a szemét akinek az anyja meg annak a szülei átmosták az agyát és én mit képzelek magamról. Keresztanyám nekem adott igazat, a húgom is. Keresztszüleim az egyetlenek akik teljesen kimaradnak ebből az évek óta tartó vitából és mindent kívülről látnak. Sokat számít nekem, hogy ők mit mondanak. A tesóm véleménye meg pláne mivel a mi (a három testvér) nevében szólaltam fel.
Mégis úgy érzem, hogy nem volt helyes. Most, hogy estére elszállt a dühöm, kezdem megbánni. Nem tudom mi lesz ebből. Lehet, hogy olyan lavinát indítottam el ami mindent el fog söpörni. Olyan dolgokra képesek a családom bizonyos tagjai, hogy a gerinctelenség új szintjét érik el. Amit biztosan tudok, hogy feleslegesen koptattam a billentyűzetem mert túl büszkék ahhoz, hogy magukba nézzenek...


Apám azt akarja, hogy a suli igazodjon hozzánk mert nem akar minket visszahozni az első két sulinapra. (Bizonyos szinten megértem mert félévente maximum két hetet lát minket.) Könyörgöm emberek. Első két napon meg kell újítani a szerződést, el kell intézni a tankönyves papírokat, kiosztják az órarendet, a tanév menetét, az eszközlistát stb. És akkor még csak rólam van szó. Még a két tesóm szóba sem került.
És így várjam el azt, hogy akár csak egy szót is felfogjanak a levelemből...

Minden idők idegbajokozó versenyének nyertesei Lady Üvöltözökazalvógyerekemmel és FucktheLogic Kapitány, vagyis a szüleim, akikből már pofátlanul hiányzik az a képesség, hogy beleképzeljék magukat más ember helyzetébe, jelen esetben az enyémbe.
Nem írom le részletesen, mert újra és újra felb#szom magam rajtuk. De fájdalmasan érint, hogy nem veszik észre, hogy a nyomorékságaik miatt mi zajlik le bennem, és hogy ezzel csak azt érik el, hogy elköltözök a világ másik felére, vagy sorozatgyilkos leszek.