Ma éppen mivel van tele a tököd?

már csak 10

Anya párjával, bár ez nem újdonság.
Rendeltünk pizzát ötkor, és azt mondták, 40 percen belül itt lesz, persze még nincs itt. Ez az idióta meg felhívta a pizzériát, hogy vagy kérünk kedvezményt, vagy ne is hozzák ki a pizzát (mert elkotyogták, hogy már kész van), és a pizzériában azt mondták, majd visszahívják. Remélem, végül nem hozzák ki a pizzát, és rendelni kell máshonnan, hátha éhenpusztul mindenki. Meg különben is, a város egyetlen normális pizzériáját cseszegeti, az öcsém nem szereti a többi pizzéria pizzáit, ahogy én sem. De nem baj, a lényeg, hogy ez a *trágár szó helye* már megint csak akadékoskodik, meg türelmetlenkedik, meg a szokásos. Ilyen elviselhetetlen emberrel még sosem találkoztam.

A sznobokkal. És ezzel a sznob viselkedéssel, ami elharapózott valahogy a környezetemben. Elegem van ebből a kamu "kultúráltságból" és mesterkéltségből, az "én jobb vagyok nálad, mert jobb egyetemre jelentkeztem" (anyuci pénzéből mennék én is Angliába...), az úrizáló viselkedésekből. Jó, nem vagyok a magaskultúra tetőfoka, az úri illemhez sincs sok közöm, de legalább valaki szemébe tudok nézni, amikor valaki kezet ráz vele és nem tapizok le másokat ölelés címén. Meg mondjuk az elveim is megvannak.
De hagyhatná már mindenki a f@szba ezt a "jobb vagyok nálad, mert..." hozzáállást. Nem, nem vagy. Sem én nem vagyok jobb nálad. De ez még semmi okot nem ad arra, hogy lenézz. Főleg ha mindenki előtt másnak adod ki magad...

A mindenlébenkanál főnökömmel. Egyébként sem bírom a fejét, és akkor még jön az év első kicseszésével. Nagyon örültem, hogy végre nincsenek szombaton túlórák, és végre lesz normális hétvégém a párommal (péntek délutántól vasárnap estig), de a főnököm a nagy orrával kiszimatolta a boldogságomat. Bejelentette, hogy szombaton be kell mennem, csak mert egy polcot összeszerelnek, és nekem is ott kell birizgálnom a pöckömet, míg megcsinálják... komolyan mondom. Pedig szombaton inkább A nagy falat néztem volna.

Most nem tudom, hogy az én gépem a sz*r, vagy a Starity rendszerhibája az, hogy nem tudok profilképet feltölteni, mert állandóan azt írja, hogy "ez a kért oldal nem érhető el" akkor b*zd meg magad kért oldal

Ha a matek tanár péntekig kijavítja a dolgozatomat akkor bukom matekból... Szép volt Arcee.

Én hülye randizgattam az egyik munkatárssal a gyakorlati helyen, ezzel még nem lenne semmi baj se, csak hogy a kedves srác azt mondta nekem, hogy nem akar komolyabb dolgot munkatárssal, mert tudja, hogy mindenki beleszólna, meg nem akarja hogy engem szétszedjenek bent,meg még azt hogy nem velem van baj, mondom oké ezt érthető.. Csak körülbelül rá egy hónapra összejött egy másik OTT dolgozó csajjal. Na én olyan szinten kiakadtam. És én azóta elég zavarban vagyok, meg nem is nagyon tudok vele együtt dolgozni és ezt Ő is látja aki ezt élvezi. A másik munkatárs mondta. Mondom köszönöm szépen Drágám..

4:50-kor kelek. Késik a távolsági. Reggel majdnem elestem (3x), mert sem falun, sem Pesten nem divat takarítani a járdát. Az automata benyelte a pénzemet, még a szokásos belerúgok/ráütök és visszaadja dolog sem jött össze(viszlát forrócsoki). Nyolc órán keresztül ültem a gép előtt. Egymás után 8x ugyan az az óra. Szeretem azt az órát, de na... szívtam a feladattal. After effects pls.
De legalább volt ebédre rizs és sülthús.

A wifiből...

A bátyámmal. Azt hiszem még életemben nem haragudtam rá ennyire. Mostanában folyton kritizálja anyukánkat: sosem süt sütit, ha igen, azt is elrontja; folyton rossz kajákat csinál mostanában, amiket alig lehet megenni; meg, hogy õ azt biztos nem eszi meg, mert õ csak mínõségi ételeket eszik... Ma Anya majdnem elsírta magát, láttam az arcán. Igyekeztem megvigasztalni, de tudom, hogy fáj neki. Nem tudom megérteni a bátyámat sem, hogy hogyan lehet ilyen hálátlan, amikor Anya mindent megtesz értünk, minden szabadidejét feláldozza... Egyszerûen nem értem, hogy ezt képtelen látni a bátyám. És még csak nem is mutatta, hogy sajnálná a szavait. Ami persze ahhoz vezetett, hogy majdnem én kezdtem el veszekedni vele. Eddig is dühített az utóbbi idõben kialakult viselkedése, de ma egyszerûen elszakadt nálam a cérna, ahogy láttam mennyire bántja Anyát a viselkedése. Õt pedig nem is érdekelte volna. Képtelen vagyok felfogni miért viselkedik hirtelen így. Mármint, mindig is összekaptak Anyával az étel miatt, de mostanában az sem zavarja, ha megbántja ezzel. Úgy gondolja, hogy a dühe teljesen jogos, hogy a 'hasa' miatt joga van bunkónak lenni anyukánkkal, aki igyekszik mindent megadni nekünk.

A központi írásbelivel.

Mennyi idős a bátyád?
Te magad is írtad, hogy anyukád mindent megtesz értetek. Nincs joga így viselkedni azzal aki egész életében érte élt. Ráadásul ilyen apróságok miatt így viselkedik... Nem ízlik neki a kaja? (Nem lehet mindenki mesterszakács) Sütit akar? Csináljon magának. Vagy vegye azokat a minőségi ételeket, de ha már ekkora pofája van akkor teremtse elő rá a pénzt ő maga. Oszd ki. Lehet magába néz.

24 éves egyébként.
Legutóbb sikerült összevesznem vele, mondtam neki, hogy ha annyira akarja költse azokra a mínõségi ételekre a pénzét. Az igazság az, hogy van pénze, meg is dolgozik érte, de minden panasza ellenére sosem megy el étterembe enni, mert akkor meg az van, hogy minek, ha anyukánk is tud fõzni. A sütis dolog minden hétvégén állandó téma nálunk, többször is mondtam neki, hogy nem kell annyi édesség, meg hogyha annyira akarja csinálja meg magának... Erre persze azzal jött, hogy de az Anya vagy az én dolgom lenne, mert a nõk fõznek. Nem igazán tudom mivel tudnám észhez téríteni, vagy mitõl esne le neki, hogy nincs joga így viselkedni anyukánkkal, aki amúgy is sokat dolgozik. Én meg igyekszem megvédeni, meg segíteni neki fõzni is, de az idõm nagy részében az iskolával kell foglalkoznom. A nagy baj az, hogy a szavak szinte el sem jutnak a bátyám füléig, engem pedig nagyon bánt, hogy meg sem próbálja beleképzelni magát anyukánk helyzetébe, és hogy nincs joga így beszélni vele. De nem én voltam az elsõ, aki összeveszett vele ez miatt... Már apukánk is mondta neki, hogy hagyja, de a nagymamánk és nagynénénk is amikor látogatóba voltak. De semmi. Pedig úgy hiszem, hogy jólelkû a bátyám, és szeretem is, mind szeretjük... De a viselkedése anyukánkkal néha elviselhetetlen.

Ennyi idősen már nem hiszem, hogy változni fog. Egyik ismerősünk akkor indult el a változás útján mikor az anyja kidobta otthonról (akkor volt a srác 30 éves és alkoholista).
Lehet azért nem akar étterembe menni, mert sokkal kényelmesebb neki otthon. Nem kell járkálni, fizetni stb.
"A nők főznek", erre nem tudok mit mondani. Ellenpéldákkal dobálózhatnék, de az nem sokat érne.

Annyira elegem van abból, hogy bizonyos diákokat pátyolgatnak.
Alapsztori: animációt tanulok. Van egy csaj aki sokkal kevesebbet tud, mint én mégis neki vannak jobb jegyei.
Nekem is van még hová fejlődnöm, de nála sokkal jobb vagyok és mégis őt pátyolgatják, hogy milyen ügyes meg tehetséges. Egy egyenes vonalat nem tud meghúzni, annyira kreatív, mint egy kifli és mégis jobb jegyei vannak. Szinte mindenkinél. Van osztálytársam aki egy tollvonással életet visz a papírra és egyforma jegyeik vannak. Olyan animációkat csinál az egyik osztálytársam, hogy megállná a helyét a filmvilágban és egyforma jegyeik vannak. Mert pátyolgatják, úgy ítélik meg, hogy ezzel jót tesznek. De nem. Elhitetik vele, hogy tud. De mi lesz vele ha leérettségizik?
Annyira ****** a szemünket, de nem tehetünk ellene semmit, mert az igazgató nő szerint a gyengéket támogatni kell. (Ez nem támogatás hanem pátyolgatás és többet fog ártani, mint használni.) Gyenge a *****......Egy sunyi kis dög a csaj. Az egész osztályunk utálja. Ha egy diáknak a szemébe állítana egy villát, ráírná a nevét és a dátumot, akkor is 5-öst kapna.

Hogy hasmenésem van

A drága tesitanár holnap újrafuttatja velünk az ingafutást, mert nincs megelégedve az eredményünkkel. Az elvárás HARMINCÖT. Az még csak hagyján, hogy a osztály (lányainak) fele azelőtt kiesett, de egy kisebb csapat húszig is nehézkesen jutott el, én pedig már tizenötnél úgy éreztem, hogy összeesek, és kiálltam.
A legrosszabb az egészben, hogy míg most mindenki mondja, hogy "mit kell még ezzel is szívatni minket" és küldi a tanárt melegebb éghajlatra, holnapra valahogy mindenkiben feléled majd a bűntudat/bizonyítási vágy, és én leszek az egyetlen szerencsétlen, aki még így is csak húszig fogja bírni.

A tesitanár a salakos pályára kivitt minket benti cipőbe, és hogy minden nap van tesi, így ki kell takarítani, mert nagyon piszkos....
És hogy minek minden nap testnevelés?

Végre megérkezett a szép idő, és erre mi történik? Teljesen kiüt az elviselhetetlen influenza..

az osztálytársaimból, és tesi tanárból.