Olvasol? II.

Nos, tegnap befejeztem mindkettõnek az olvasását. A Keresd az alkalmat nagyon tetszett, egyszerûen imádtam, csak be kellett indulnia az eseményeknek. Õszintén szólva voltak részek ahol a legszívesebben leordítottam volna a pasi fejét, de végül minden jól sült el. Az utolsó fejezet nagyon imádnivaló volt, egyébként.
A Múlt titkaival kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Tetszett, habár szerintem Serenától ostoba döntés volt, hogy egy háborús frontra ment terhesen. És habár a fényképezésen kívül nem tett semmit, elvetélt, ráadásul Zac számára csak ekkor derült ki, hogy barátnõje terhes volt. És a csaj reakciója is furcsa volt amikor kiderült, hogy nem az a vérszerinti anyja akirõl hitte. Nem azért, de én nem ilyen nyugodt reakcióra számítottam tõle.
Mindenesetre ma elkezdtem olvasni Stephen Kingtõl a Ragyogást, valamint Nora Roberts: Sötét Boszorkány címû könyvét.

Spoilert Tartalmaz!


Sylvia Day - Melléd Láncolva
Az első rész után egyértelmű volt, hogy a maradék két részt is el fogom olvasni. Bevallom, a legelső rész (Hozzád Kötve) sokkal jobban tetszett Volt benne valami kis plusz amit ebből hiányoltam. Ráadásul sok dolog volt amit szívesen elolvastam volna, ehelyett azonban csak egy utalást kaptam, gondolok itt arra, hogy Gideon megölte Nathant. Ezt egyáltalán nem írták le, hogy történt, mi volt Gideon-nal utána, és ez bosszantott mert nagyon érdekelt volna Meg arra is kíváncsi lettem volna, hogy milyen lett volna egy Eva-Nathan találkozás Szóval voltak benne dolgok amik úgy kimaradtak nekem pedig nagyon érdekelt volna. Cary ebben is nagyon szimpatikus volt, bár voltak dolgai amiket nem fogadok el, de nagyon kedveltem őt.
Tetszett, szórakoztató volt, de nekem az első rész sokkal erőteljesebb és érdekesebb volt


Sylvia Day - Egymásba Fonódva
A három rész közül egyértelműen ez volt a leggyengébb Mikor a végére értem örültem, hogy elolvastam ezt a részt is, de nem volt bennem az a kellemes érzés, hogy huh, most akkor mi lesz velük, mi történik majd velük a jövőben, valahogy ez az érzés nagyon hiányzott. Úgy érzem, hogy ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni a végére, fel lehetett volna dobni valamivel az egészet Az esküvő is, semmi részletezés meg semmi nem volt róla, oké, hogy csak ketten voltak és ez nem a hivatalos esküvő volt de én nagyon szívesen elolvastam volna, hogy vajon milyen lehetett Meg valahol úgy éreztem, hogy eltűnt az a magabiztos, erős Eva akit az első könyvben megismertem és mindez Gideon miatt, ez pedig nem tetszett. Mert amit annyira megkedveltem benne az úgy ennek a kötetnek a végére teljesen elhalványult.
De azért jó volt végig elolvasni ezeket a könyveket, végig lekötött, de egyértelműen az első rész a legjobb a három közül


Abbi Glines - Ha Az Enyém Lennél
Hogy én ezt, hogy imádtam Minden megvolt benne amit akartam A karaktereket nagyon szimpatikusnak találtam, a történet nagyon szépen lett kidolgozva, ahogy a szerelmi szál is, engem nagyon megvettek
Ash és Beau, nagyon szimpatikusak voltak, már az első perctől kezdve Sawyer karaktere még az elején nem igazán állt össze nekem, de a későbbiekben nagyon megkedveltem őt is Az nagyon tetszett, hogy egyszer azt olvashattuk, hogy Ash hogyan látja a történteket aztán meg átkapcsoltunk Beau szemszögébe, ezt nagyon élveztem Annyira jó volt látni, hogyan látja az adott helyzetet egy férfi és, hogyan egy nő Nagyon szép párt alkottak, nagyon örültem, hogy együtt lettek a végére, bár Sawyert nagyon sajnáltam, de tényleg annyira érződött Ash és Beau szerelme, hogy szerintem még aki Sawyernek drukkolt, az is kicsit úgy érezte, hogy ők ketten összetartoznak
Mellékszereplők közül nagyon kedveltem Beau anyukáját, Honey nénit, tetszett ez a karakter Nicole viszont, nem volt éppen a szívem csücske
Ezt a könyvet ha módom lesz rá biztos meg fogom venni, nagyon tetszett, egyszerű, kiszámítható de nagyon jó történet, remek karakterekkel


Abbi Glines- Ha Esélyt Adnál
Ebben viszont egy picit csalódtam Tetszett, hogy van egy második rész, bár nem nagyon tudtam miről is fog szólni, hiszen rájöttünk az első részből, hogy Ash és Beau összetartoznak, és csak reménykedni tudtam, hogy nem lesz az, hogy Ash elkezd szenvedni, hogy 10 oldalon át Beaut szereti aztán a következő 10 oldalon meg Sawyert, és végül is nagyon hálás vagyok amiért nem ezt kellett olvassam mert ezzel azt a szép szerelmet rontották volna el ami annyira tetszett az első kötetben
Aztán ahogy megláttam, hogy Sawyer-rel kezdünk azt mondtam, hogy ez érdekes lesz, örültem, hogy többet megtudok róla és az érzéseiről, hisz rá nagyon nem fókuszáltak az első kötetben Aztán megláttam Lana nevét és nem igazán tudtam hogyan érezzek, kedveltem Lana-t, de nem nagyon tudtam elképzelni, hogy engem le fog kötni ez Végül is lekötött, Sawyert nagyon megkedveltem, bár őt már az elsőben is megkedveltem Lana nem lett a kedvencem, kedveltem őt és szép volt amit Sawyer iránt érzett, de az ő szerelmükkel valahogy nem tudtam azonosulni, pedig nagyon akartam. Úgy éreztem, hogy az ő közös sorsuk nem lett annyira kidolgozva/átgondolva. Mondjuk eleve Sawyer szándékai se voltak nekem tiszták egész végig, hol azt éreztem, hogy tényleg beleszeretett Lana-ba hol pedig azt éreztem, hogy Lana csak egy Ash pótlék
A végén, Beau és az apja beszélgetését megkönnyeztem, nagyon szép volt, örülök, hogy ezt belevették Az meg, ahogy a két esküvőt leírták nagyon tetszett, nagyon szép lezárás volt Igazából ez a rész is tetszett, de itt is inkább az elsőre szavazok, az nekem valahogy sokkal összetettebb és hitelesebb volt

Most éppen James Dashner-től olvasom a Halálkúrát.

A következő áldozatom Nicholas Sparks: Éjjel a parton című könyve volt, melyet három nap alatt olvastam el (folytonos időhiányban szenvedtem). Lehetett volna hosszabb is, mert szívesen olvastam volna még. Jó volt az alapötlet, a megvalósítás is, csak rengeteg volt benne a szóismétlés.

Végeztem A Tenkes kapitányával. Olvasás közben meglepődve tapasztaltam, hogy a könyvből készült sorozat szinte szóról szóra ugyanaz, mint a könyv. Így mivel a sorozatot is élveztem, a könyv sem volt nehéz falat. Volt ugyan egy-két jelenet, amit én szívesen kihagytam volna, de elejétől végig izgalmas volt, a szereplők pedig szerethetőek. Még Eckbertet is kedvelem a maga módján... szegénynek milyen ciki lehetett már, hogy mindig túljárnak az eszén. Hmmm, jó lenne megint elmenni Siklósra...
Következő áldozatom pedig a Mr. Mercedes lesz King bácsitól.

A hét elején végeztem Stephen King Tortúra című könyvével. Nagyon tetszett, az egyik legjobb azok közül, amiket eddig olvastam tőle. Bár kicsit durvábbra számítottam, de nem volt baj, hogy csak egy - két durvább rész volt benne.
Jelenleg a Villette - et olvasom (Charlotte Bronte), a 100. oldal körül tartok. Mikor neki kezdtem, nem hittem, hogy ilyen könnyen haladok majd vele, mert nagyon apróbetűs, meg alapjáraton a Jane Eyre volt eddig az írónő egyetlen olyan regénye, ami számomra emészthető volt, de eddig tetszik. Még azt se bánom, hogy tele van francia mondatokkal meg szavakkal, valahogy érdekesebbé teszik.

Öt napja kezdtem bele John Green - Csillagainkba a hiba című könyvet. mint a Beavatottnál itt is az kényszerített arra ,hogy hozzá lássak az olvasásához, hogy megtudjam mi jó benne. Egyelőre a főszereplők szimpik nekem, mert én általában nagyon ritkán tudok azonosulni gy főszereplővel ,de itt még nem csalódtam. A másik, amibe tegnap kezdtem bele. Jessica Beck - Cukormázas gyilkosság. Ez egy krimi akar lenni. életembe csak egy krimi könyvet olvastam, de az tetszett. Ez a könyv is nagyon jó eddig, annak ellenére, hogy az ilyen témájúakat nem igazán kedvelem, sokkal inkább szeretek hétköznapibb témákba elmerülni.

James Dashner - Tűzpróba
Izgalmas tény és való, de valahogy nem minden tiszta...ahogy olvastam angolul néhány részletet, nem minden jól van lefordítva. jó persze lehet fogni, hogy magyarosították, de...na inkább mind1. Ezeket leszámítva nekem nagyon tetszik.

Suzanne Collins - Éhezők Viadala trilógia
Hát el nem mondhatom, mennyire imádom ezt a könyvet! Talán még jobb is, mint a film! Részletesebb és másabb, de ugyanolyan izgalmas mindkettő! Alig tudom letenni a könyvet, már az első nap a felét majdnem kiolvastam! Egyszerűen nagyszerű!

Majd valamelyik nap somfordálok be a könyvtárba, de jelenleg barátoktól lopkodom a könyveket

Ami jelenleg is uralmam alatt van, Jennifer A. Nielsen, The False Prince című könyve, a Hatalom Trilógia 1.része. Ha ilyen ritmusban olvasom, talán pár nap múlva kivégzem a teljes könyvsorozatot, nagyon tetszik

Jobb volt a Fallen, mint amire számítottam. Ugyan néhol nagyon erőltetettnek tűnt ez a szerelmi-szál, be kell vallanom, az írónő nagyon jó munkát végzett! Tetszett az egész környezet, maga a Sword & Cross, az emberek, meg úgy az egész. Tetszett a sötét hangulat, aminek a szeretetét nem tudom elégszer kifejezni. Várom a filmet, remélem nem rontják el, mint ahogy általában szokták. A folytatását meg remélem hamar a kezemben tudhatom majd!

Ezután Sarah Dessen Altatódal című könyvét fogom elolvasni, remélem az is ennyire el fogja nyerni a tetszésemet.

Nalini Singh: Shards of Hope. Kíváncsi leszek, tud-e még újat mutatni a sorozat, így, a tizennegyedik kötetben. Bár tény, hogy szörnyen elfogult vagyok, így biztosan találni fogok rá indokot, hogy szeressem.

Jamie McGuire - A jóslat

Az első részét imádtam így alig vártam,hogy ezt is elolvashassam. A történet érdekes volt,de valami hiányzott belőle nekem.Imádom a szereplőket,Ninát,Claire-t,Bex-et és főleg Jared-t ( ) de nekem ez kicsit kevés volt.A nagy összecsapásról azt hittem tényleg nagy lesz,de valahogy nekem nem tűnt annak.Persze a szereplőknek igen,de én másra számítottam,nem erre. A Ryan és Claire között dúló dolgok feldobták ezt a könyvet ahogy a Kim-es szál is amin meglepődtem,viszont reméltem,hogy Sashának kicsit elveszik majd a kedvét a bunkóskodástól és valahogy Beth is többet megtud majd,de még vár ránk egy rész és a könyv vége alapján az is jó kis könyv lesz,de nagyon remélem,hogy a menny és a pokol végleges leszámolása azért nagyobb lesz mint amilyen a harc ebben a részben volt.Mert azért azok után,hogy Ninának milyen borzalmas rémálmai voltak (amik végül segítettek neki) azért reméltem és talán emiatt van a hiányérzetem,hogy valahogy Gabe a végén még üzen neki valamit,de ez elmaradt és ez rontott nekem az összképen. Remélem az utolsó könyvet is hamar elolvashatom majd.

Ma kezdtem el egy régi kedvencemet másodszorra elolvasni. Penny Vincenzi: Botrányos szerelem. Még mindig imádom, mert még mindig zseniális.

Ma olvastam ki a Szerethetetlen c. trilógiát, bevallom az első 100 oldal kissé unalmas, utána pedig beindul minden.. Ajánlom ezt a könyvet, nekem nagyon tetszett.(:
Ma belekezdtem a folytatásába és őszintén szólva nekem sokkal jobban tetszik, mint az első. Érdemes beleolvasni mindkettőbe.

Tökéletes kémia: Meglepődtem mennyire élveztem,imádom ha a könyv "olvastatja magát".Izgalmas,tipikus szerelmes love story egy kis veszéllyel fűszerezve.
Szabadság ötven árnyalata: Trillógiából a kedvencem lett.Ebben látszik leginkább,hogy miről szólt a könyv valójában,már 3-szor olvastam a Sötétet is egyben,csak ajánlani tudom. (a kritikákkal nem kell foglalkozni,nem a van középpontban,az csak téveszme..)

Jelenleg Oscar Wilde Dorian Gray arcképe c.művét olvasom,tegnap kezdtem,de már a felénél járok (igen,ennyire nincs életem ).Eddig nagyon tetszik,élvezet olvasni.Maga a szövege elgondolkodtató,kb az egész könyvet idézném,ha lehetne.

Vörös és fekete.
Bovaryné után felüdülés, mert az a színtiszta, kémiai unalom megtestesítője volt, viszont a Goriot apót (eddig) még nem múlta felül. Meglátjuk mi lesz belőle.

Az Altatódal szerintem egy egész jó könyv, pörgős, szeretni való szereplőkkel. Könnyed olvasmány, tökéletes a kikapcsolódásra. Nagyon jól el lehet ütni vele az időt. A történet nagyon érdekes volt, Remy-hez nagyon kétesen állok hozzá. Talán azért nincs kedvem lekeverni neki egy hatalmas pofont, mert látszik, hogy Sarah direkt egy ilyen karaktert alkotott meg. Aki úgy leszrja azt, hogy mit éreznek iránta a fiúk. Egyedül az volt kicsit furcsa benne, hogy egyáltalán nem egy szendeszűz lány a főhős, amivel nincs is semmi baj, de mivel az olyanokat szeretem illetve az olyanokhoz szoktam hozzá, kicsit furcsa volt. Sokat nevettem a könyv alatt, Dexter szerintem egy tök aranyos srác volt. Remy barátai nem egyszer kergettek az őrületbe, de ettől eltekintve nem bántam meg, hogy elolvastam.

Jöhet a Fogoly a sötétben C. J. Roberts-től. Rettenetesen várom már, hogy belekezdjek, nagyon érdekel az a könyv.

C. J. Roberts - Epilogue - (#3 The Dark Duet)

Imádtam. Addig hozzám se lehetett szólni a nyaralássorán, míg be nem fejeztem. Az utóbbi idők egyik legklasszabb trilógiája, ami darabokra szedte a szívem-lelkem. Ebben a történetben soha nem volt semmi előre kiszámítható és semmi semvolt biztos. Nagyon a magaménak éreztem. Sajnáltam, hogy a történet véget ért, de örültem is, hogy az írónő végül írt a sérült karaktereknek egy "befejezést". Viszont(!) az előző rész a Seduce in the Dark jobban tetszett.Azután sokkal, de sokkal többre vágytam. Vigyázz mit kívánsz! Az volt a legjobb számomra. Ez a rész egy kicsit felkavarta az eddig helyzetet a szereplőkkel kapcsolatban. Bármennyire is szerettem volna látni, ahogy Caleb és Livvie visszailleszkedik a társadalomba és hogy komoly lelkitársak legyenek....most, hogy végre megkaptam, már nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ezt szerettem volna, valóban ez adta számukra a boldog befejezést. Sajnos a tapasztalat. Sikerült annyira megszeretnem a karaktereket, hogy többet akartam.