Olvasol? II.

Scott Sigler - Feltámadás (Nemzedékek-trilógia 1.)

Bementem a könyvesboltba megvenni Veronica Roth kisasszony új könyvét, erre teljesen véletlenül a kezembe akadt ez. No lám, ezmiez, olvasgatom, miről szól és mindehol azt látom, hogy: ne keress semmit a könyvről a neten, ha jót akarsz magadnak, valamit ha elolvastad, ne spoilerezz el semmit, hadd fedezzék fel mások is az élményt.
Azt kell hogy mondjam, ez a könyv piszok okosan van megírva. Egyszerűen az arcomat kapartam az olvasása közben, hogy mi a franc történik, magyarázatot akarok, legalább egy dologra a sok közül. Többször odáig jutottam ámokfutásomban, hogy majdnem a végére lapoztam, ami nálam főbenjáró bűnnek számít. Nem tettem, ti se tegyétek, ha elolvassátok, márpedig muszáj elolvasnotok, mert baromi jó. Folytatást akarok most.

Paula Hawkins: A lány a vonaton
Eleinte nem akartam elolvasni a könyvet, magam sem tudom, miért. Egyszerűen túl felkapottnak gondoltam, és sosem rajongtam a túlzottan felkapott dolgokért. Aztán megláttam, hogy pszicho-thriller, és mivel újabban elkezdett érdekelni ez a műfaj, gondoltam, jó lesz ez nekem, olvassuk el. És elolvastam.
Azt kell mondanom, hogy ahhoz képest, mennyire semmitmondó a címe (legalábbis számomra), izgalmas könyv. Ötletes, jól megírt, és kifejezetten tetszik, hogy nem csak Rachel szemszögéből olvashatunk, hanem Megan és Anna gondolataiba is bepillantást nyerhetünk. Egyébként csak Rachel karakterét kedveltem meg valamilyen szinten, a többiekkel kapcsolatban egyszerűen nem voltam képes pozitív érzelmekre, és igazából Rachel sem nőtt hozzám, ami talán érthető is – vagy nem tudom, de azt nem hinném, hogy Hawkins-nak szerethető karakterek megalkotása lett volna a célja. Viszont, ha a célja egy elképesztő pszicho-thriller volt, ahol tényleg csak a végén derül ki, ki áll a gyilkosság mögött, akkor sikerült teljesítenie. Bevallom, én arra gondoltam, Rachel a gyilkos, de aztán, ahogy fokozatosan kezdett tisztulni az elméje, és eszébe jutottak dolgok, már nem gondoltam ezt.
Azért annyi negatívumot megjegyeznék, hogy számomra a vége kissé lapos volt. Tényleg nagyon jól meg van csinálva az egész könyv, de a befejezés valahogy nem tudta megütni azt a mércét, amit vártam tőle. Persze lehet, hogy én közelítem meg rossz oldalról a dolgokat, nem tudom, de valami másra számítottam.
Ééés már megint egy túlzás a borítón, ezúttal a Times egyik újságírójának tollából. Okés, vannak fordulatok, de már megint többre számít a lelkes olvasó, mint ami valóban van benne. Nagyon nem jönnek be ezek a túlzások.

jelenleg a Goriot apót és az Ivan Iljics halálát olvastam el. Igen, én olyan kis szorgalmas vagyok, hogy még a kötelezőket is elolvasom xd az egyik francia, a másik ugyebár orosz mű, szeretek különböző korszakokból és országokról olvasni. most nem igazán írnék véleményt mert már elemzést is írtunk belőle és nagyon egybefolyna és száraz lenne ><

Veronica Roth - Árnyak és jelek

Anyáss, ez a könyv sokkal jobb, eredetibb és izgalmasabb, mint A beavatott! A főszereplők valami iszonyat szimpatikusak, Cyra és Akos egyaránt nagyon erős karakterek, a kapcsolatuk pedig olyan fejlődésen megy keresztül, hogy imádtam olvasni. Semmi nyál vagy háromszög, igazi felüdülés volt. Olvastam, hogy az írónő a magyar nyelvet is felhasználta az újonnan felépített világában, ott van például Akos (Ákos) vagy a shotet (sötét) nép. Szóval nagyon tetszett ez a sci-fis új világ, hogy minden embernek más képességei vannak és ezeket hogyan hasznosítják. Várom a folytatást!

J. R. R. Tolkien - A hobbit
Végre megtaláltam ezt a varázslatos történetet a könyvtárban, és most már a sorokat bújhatom beleszövődve ebbe a csodás kalandba. A könyv első sorai már lenyűgöztek, olyan misztikus és egyben szürreálisak. Először filmben láttam a Hobbitot, viszont ahogy magamat ismerem, sosincs kedvem egy történetet aztán könyvben elolvasni, viszont most nem ez történt. Nagyon leköt, mert izgalmas és vicces, elkalauzol egy másik világba. A következő biztos, hogy a Szilmarilok lesz, és aztán belefogok a Gyűrűk Urába.

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Mielőtt véleményt nyilvánítanék, két dolog: 1. 5* 2. A borítón található "gyönyörű történet" egyáltalán nem túlzás.
Szívem szerint lenulláznám ennek a könyvnek a csillagozását, mert hihetetlenül fájdalmas. Finch érzései szinte üvöltenek, és az olvasó akaratlanul is átveszi őket, ami nem hinném, hogy a legjobb dolog volna, ami egy könyv olvasása közben érheti az embert. Úgy értem, mikor olvasol, és szinte mániákus depresszióval diagnosztizálod magad, mert annyira átvetted a főszereplő fiú érzéseit, ott valami nem stimmel. Persze lehet, hogy velem van probléma, nem a könyvvel.
De hogy akkor miért adtam öt csillagot a Veled minden hely ragyogónak? Fura, de pont ugyanebből az okból kifolyólag. „Nivennek igen alaposan utána kellett járnia a dolgoknak, vagy tapasztalata kell, hogy legyen benne, mert laikus ilyet nem tud írni” – gondoltam valamikor az olvasás közben, és a Szerző utószava résznél ezt meg is értettem. És pont ez az, amivel ez a könyv megfogott. A nyamvadt szomorúságot, a lassan előtörő sírást figyelmen kívül hagyva nem tudnék túl sok pozitívumot mondani a könyvről, legfeljebb általánosságokat, sokszor hangoztatott közhelyeket, hogy zseniális volt, és a többi, de mivel figyelek a bennem kavargó érzésekre, többet is tudok mondani. A Veled minden hely ragyogó felnyitja az olvasó szemét, de úgy, ahogy ez másik könyvről nem mondható el. Ezt nem tudod csak olvasni, meg kell állnod közben, és foglalkoznod kell a saját érzéseiddel, különben azok fel fognak emészteni. És nagyon nem kellemes a suliban félrerakni ezt a könyvet, mert sírnál, ha tovább olvasnád.
Egyébként annyit még megjegyeznék, hogy ez igen, Theodore Finch! Megfontolt, stílusos öngyilkosság, le a kalappal. Van ebben a szereplőben valami, ami nagyon szerethetővé teszi. Mellesleg végig azt vártam, mikor bukkan már fel újra…

Darren Shan: A vérszipoly
Úgy döntöttem, kivételesen nem írok semmiféle ömlengést Darren Shanról és az ő csodálatos munkásságáról, meg a fantasztikus világról, amit megteremtett, sem a szerethető szereplőiről, úgyhogy csak annyi, hogy imádom a Vámpírkönyveknek ezt a részét is.

egy kicsit felfüggesztettem az orosz realizmust - de csak egy időre, mert versenyezni fogok belőle -, és kivégeztem pár ifjúsági regényt. egy ideje nem olvastam olyan könyvet, ahol velem egykorúak vagy még fiatalabbak a szereplők és csöppet érződik is, hogy ezek bizony nem a legkomolyabb hangvételű regények, de én rengeteg műfajt szeretek.

Patrick Ness - Kés a zajban
kicsit el van nyújtva az egész könyv, illetve nekem még a sztori végén sem volt tiszta, most kinek mi a jó ég is a célja, illetve hogy is került Viola a Földre. a telepes űrhajósokról sem sokat tudunk meg, pedig engem érdekeltek volna és a tudományos eszközeik is. túl sokat menekülnek a főszereplők és gyakran totál céltalanul. a befejezés pedig teljes mértékben lezáratlan és minden hiábavalónak tűnik, meglehet ez a trilógia első része. még meglátom, folytatom-e, de szerintem sűríteni kellett volna a cselekményt.

Michael Grant - Téboly
egy-egy szereplő kódneve meglehetősen nevetségesen hat, de szimpatizáltam több karakterrel is. maga a nanotechnológia pedig érdekesnek bizonyolt számomra, remélem, a jövőben a valóságban is szert tehetünk ezekre a kis botokra, már sok helyen olvastam róluk és nagy előrelépés lehetnének. sokkal gyorsabban haladtam vele, mint a másik könyvvel, valahogy hajtott a kíváncsiság is. rengetegszer változik a nézőpont és itt sem teljesen értettem mindenki célját, de szerintem remek volt. a stílusa is tetszett, különösen a véres, végtag-repkedős szakaszok, tudniillik imádom a horrort. az író több könyve a kezembe akadt már egyébként, de ez az első, hogy olvasom is, így lehet nekikezdek majd valami másba is tőle.

Ha megengedsz egy hozzáfűzést, én javaslom, hogy folytasd. Persze én az első részt is nagyon szerettem, úgyhogy kissé elfogult vagyok, de egy próbát szerintem megérnek a következő részek is - hátha megszereted.

Veronica Roth: A lázadó
Az előző résznél azt mondtam, a Beavatott végre nem egy tipikus könyv tipikus szereplőkkel. A lázadóról ugyanezt nem mondhatom el.
Tris karaktere kezd kifejezetten irritálóvá válni, ahogy nagyjából mindenki másé is. Unom, hogy ezek ketten Tobias-szal csak titkolóznak egymás előtt, hazudnak egymásnak, és Tris nyafog, hogy rámegy a kapcsolatuk a hülyeségeikre. Elnézést a nyers megfogalmazásért, dúlnak az indulataim.
Egyébként a cselekményszál még mindig egész jó volt a könyvben, és csak ennek köszönhető, hogy végigolvastam ezt is – azt viszont nem tudom, mennyi pihenőre lesz szükségem, mielőtt belekezdek a harmadikba.

Simone Elkeles: Láncreakció
Egy kicsit lerágott csontnak érzem a sztorit így a harmadik részére. Mindhárom testvér ugyanazokat a hibákat követi el, ugyanúgy megtalálja tizenévesen élete szerelmét, ugyanolyan nyálas szövegeket tolat, és minden szinte tökre ugyanaz, csak a két főszereplő neve változik. Ennek ellenére furamód van valami a könyvben, ami rávett a végigolvasásra, de abban is teljességgel biztos vagyok, hogy nem fogom újraolvasni. Egy tapasztalatnak jó volt, de semmi több.

Kody Keplinger: Lying Out Loud - A hazugságháló
"Új történet a The Duff - A pótkerék világából"... És majdnem olyan jó, mint a Duff. Majdnem.
Emelem kalapom Kody Keplinger előtt, mert lenyűgözően tud írni. Engem mondjuk a Duff sokkal jobban magával ragadott, mint a Hazugságháló, de mindkét könyvben vannak kifejezetten jó részek. Sonny karaktere akaratlanul is szimpatikus lett, és nagyon tetszik, hogy Amy karakterét is egy új megvilágításba helyezte ez a történet, mert most sokkal szimpatikusabb volt, mint a Duff idején. Ami a Wesley-Bianca felbukkanásokat illeti, roppantul örülök annak, hogy Keplinger nem helyezte valami undorítóan nyálas megvilágításba a kapcsolatukat, hanem ugyanúgy csipkelődtek, vitatkoztak egymással, mint a Duffban. De inkább megpróbálom nem emlegetni tovább ezt a könyvet.
Szóval Lying Out Loud - A hazugságháló. Azt kell mondanom, kics*szettül lenyűgöző volt. Őszintén szólva Sonny nem volt végig szimpatikus számomra, a sok hazugság miatt ez talán érthető is, de a végén lévő magyarázat, hogy miért hazudott, kissé megenyhített, és jobban megkedveltem őt (ez van, a megtört emberek/karakterek mindig is a gyengéim voltak). És azt hiszem, ennyi. Nem igazán tudok mit írni erről a könyvről, de ettől függetlenül imádtam.
Mínusz pont a borítóért: bármennyire is elképesztően néz ki, Sonny haja göndör.

Darren Shan: A vámpírok hegye
Az első, amit a sokadik olvasás után hozzáfűznék ehhez a könyvhöz: piszkosul irigylem a vámpírokat. Mindig is imádtam a farkasokat, és nagyon irigylem őket azért, hogy olyan kapcsolatot tudnak kialakítani velük, mint az emberek egy kutyával.
Egyébként az egész könyvről nem igazán tudnék mit mondani, túl sokat istenítettem már Darrent, viszont néha hajlamos vagyok elfelejteni, mennyire szeretem a történeteit. A Vámpírkönyvekkel szerettem meg őt anno, és akárhányszor olvasom is el a könyveket, mindig tartalmaznak valami meglepetést, aminek csak örülni tudok.
Azért vicces, mennyire vártam Vanchának legalább az említését is, de a tudat, hogy még van pár könyv a felbukkanásáig, kissé szomorúvá tesz (gyorsan kell olvasnom, úgy érzem). Ami pedig Harkatot illeti, még mindig nagyon kedvelem őt, szerintem ő az egyik legjobb, legkülönlegesebb szereplő. Kurdáról pedig csak annyit, hogy imádom. Ami kicsit fura a jövőben történő eseményekre gondolva, de nem tehetek róla, valamiért megfogott azzal, hogy nem olyan, mint a többi vámpír. Aztán ott van Arra… Bevallom, nem ő a legszimpatikusabb karakter, akit Darren megalkotott, de meg lehet vele barátkozni. Seba felbukkanásának borzasztóan örülök, a Larten Crepsley Sagaban hozzám nőtt, bár kissé furcsa úgy olvasni a Vámpírkönyveket, hogy némely szereplőről jóval többet tudok, mint amikor először olvastam ezt a sorozatot. És ennyi. A történet szokás szerint lenyűgöző volt, mást nem tudok mondani.

megint én.
Darren Shan: Hagurosan
Mivel – sajnos – nem jelent meg magyarul, angolul meg nem tudok, kénytelen voltam rajongói fordításban olvasni, de így is jó volt.
Annyira furcsa ilyen könyvet olvasni Darrentől, de őszintén szólva lenyűgöző volt. Hagurosan nevét mindig Hugarosannak akartam olvasni, és valamiért nem sikerült rászoktatnom magam arra, hogy az u-a betűket ne cseréljem fel, de oda se neki.
Rendkívül édes történet, az utolsó pár oldalon libabőrös voltam, és csöppet könnyeztem is. Tényleg nem tudok mást mondani, csak azt, hogy nagyon aranyos, és a rövidsége ellenére is mindenképpen megéri elolvasni. Lenyűgöző volt.

Jojo Moyes - Mielőtt Megismertelek

Igaz, ezt a könyvet régebben olvastam - úgy fél éve -, de mivel most találtam meg ezt a topikot, és a kedvenc könyvem lett, gondoltam leírom a véleményem. Mikor bementem a könyvesboltba, igazság szerint nem is ezt kerestem. Úgy volt, hogy egy tök más könyvet veszek meg, de mivel nem volt, nekiálltam keresgetni. Az eladó is nagyon kedves volt, beszélt nekem a könyvről, és mivel eddig csak jót hallottam róla megvettem. Első nap nem olvastam belőle valami sokat, de prológusa nagyon tetszett. Aztán körülbelül egy hét kellett, hogy elolvassam, vagy olyan 5 nap, sajnos nem tudom pontosan. Fantasztikus könyv, szerintem eddig ezen sírtam a legtöbbet. A filmet is már megnéztem, és nekem az kicsit csalódás volt több szempont miatt is. Természetesen a film is nagyon csodás, de például mikor elmennek az esküvőre direkt a piros ruhát veszi fel, hogy feltűnőek legyenek. Vagy Will testvére, aki egy nagyon fontos szereplő volt, meg sem jelent a filmben. Ezek miatt kicsit sajnáltam, és a könyv sokkal jobban megfogott. Vízálló szempillaspirállal ajánlott olvasni, és mindenkinek ajánlani tudom csak. Ha csak egy videót nézek meg Louisaról és Willről már sírok.

Leiner Laura - Késtél
Könyvtárba mentem, mikor ezt a könyvet megláttam. Hatalmas Leiner Laura rajongó voltam - és most is az vagyok -, gondoltam bizonyára jó lesz a Szent Johanna Gimi és a Bábel gyönyöre után. Egy SZJG kötettel együtt vettem ki, és hogy bevalljam, összehasonlítottam a kettőt. A Szent Johanna Gimi sokkal jobban megfogott, és úgy vittem vissza, hogy körülbelül kettő oldalt olvastam belőle amik nem tetszettek. Aztán egyre többet hallottam a Bexi-sorozatról. Voltak olyan részek kiragadva belőle amiket elolvastam, és megfogott. Két hónap telt el közötte körülbelül mire újra kivettem. Akkor ki is olvastam, és wow! Szombati nap volt mikor kiolvastam, és mivel kedden volt újra könyvtár marha sok hisztit levágtam, hogy így sosem fogom megtudni mi történik Bekával és Márkkal. Nem csalódtam ebben a könyvben sem!

Leiner Laura - Hullócsillag
Nagyon sokáig ez volt a kedvenc Bexi kötetem. Sok minden ebben a részben szövődött ki leginkább, például a Berk szerelem, vagy hogy például Betty ebben a részben tűnik fel először. Ha jól belegondolok csalódást nem is tudok ezzel a résszel kapcsolatban írni.

Anna Todd - Miután
Nagyon tetszik a könyv, de be kell vallanom vele kapcsolatban sok mindent. Sokkal jobbra, és sokkal kidolgozottabbra számítottam. Sok hiba van benne, például a könyvben volt egy szó, és akkor be sem fejeződött a mondat, a másik oldalon már más mondat volt - de oké, ez lehet nyomtatási hiba, nézzük el. De az már nem fogható a nyomtatásra, hogy felnőtt nőként nem tud megírni egy szexjelenetet. Ez a könyv tele van vele - konkrétan már minden második oldal - de akkor nem lenne vele bajom, ha ténylegesen kidolgozott lenne. Úgy vannak leírva, és megfogalmazva, mintha egy 15-16 éves írta volna, aki nem létesített még ilyen kapcsolatot. Maga az alaptörténettel is lenne egy kis problémám. Sablon. Túl sok ilyet olvastam már, és oké, vitt bele nagyon jó cselekményeket, ami megváltoztatja, de egy sablon. Tetszik a könyv, de nem kéne ennyi hibának lennie és sokkal jobb is lehetne.

Anna Todd - Miután Összecsaptunk
Hasonló a véleményem, mint ami a sorozat első köteténél volt. A szexjelenetek ugyan olyan stílusban vannak megírva, és a történésben ugyanaz folytatódik. Összevesznek, kibékülnek, utána megint összevesznek és megint kibékülnek. Nagyon lassan olvastam ki,konkrétan egy év kellett, nem bírtam volna egyszerre kiolvasni.

Leiner Laura - Illúzió
Akiket ismerek, általánosságban ez a kedvenc részük. Nekem is nagyon tetszett, de valahogy ez a kötet maradt meg a legkevésbé számomra.

Leiner Laura - Nélküled
Ez a kötet a könyvtárban már sajnos nem volt meg, és ez volt számomra az, amit a legjobban szerettem volna már elolvasni, és nagyon vártam, hogy a kezemben tarthassam. Kicsit kiakadtam, de aztán eszembe jutott, hogy a barátnőmnek megvan, és kölcsönkértem tőle. Persze, természetesen várni nem tudtam, szóval elkezdtem pdf könyvben - amiért nagyon hálás vagyok, hogy fent volt -. Sajnos az egészet pdf formátumban kellett olvasnom, mert a barátnőm minden nap elfelejtette elhozni. Így kicsit csalódás volt, hogy nem tarthattam a kezembe, de a könyv a kedvencem lett az addig még csak megjelent négy közül - akkor még nem jelent meg a Valahol. Négy nap volt mindössze ennek a csodának a kiolvasása, és szó szerint az egészet vagy végig sírtam, vagy végig nevettem. Annyira, de annyira elvarázsolt ennek a résznek a megfogalmazása! Voltak benne baromi vicces jelenetek, például Evelin mikor nem hagyja Bekát nutellát enni, és cseszteti az edzőterem miatt. A szomorú részeknél pedig komolyan szószerint üvöltöttem a sírástól, Márk annyira édes volt, a szerelmi vallomása a könyvében, vagy hasonlók. A vége is eléggé tetszett, és a könyv külseje is ennek tetszett a legjobban! És most karácsonyra megkaptam egy másik barátnőmtől a könyvet, szóval alig várom, hogy így is el tudjam olvasni!