Olvasol? II.

Tegnap végre megjöttek a könyveim, kettõt el is kezdtem, az egyik James Dashner: Az útvesztõ. Eddig a 23. oldalig jutottam, de engem teljesen lenyûgözött, amint végeztem a könyvvel, a filmet is feltétlenül megnézem. Érezm, hogy új kedvenc van láthatáron!
A másik pedig Matthew Quick: Napos oldal. Ebbõl még csak a 9. oldalig jutottam, az a pár oldal eléggé tetszett, az õszi szünetben ha lesz idõm ki is olvasom.

William S. Burroughs – Meztelen Ebéd ( Mostanában nem igazán volt időm olvasni...A Ne bántsátok a feketerigót! pedig számomra nagy csalódás volt. )

Jelenleg Bengt Danielsson Lázadás a Bounty hajón című könyvét olvasom. Valamint Nora Robertstől a Smaragd nyakék legendáját, amelyben már a második történetnél vagyok, így szerintem azt hamar be is fejezem.

John Green: Csillagainkban a hiba
Igazából nem akartam elolvasni ezt a könyvet, de muszáj volt, mert könyvklubban ezt kaptuk ezúttal...
Oké, nem rossz könyv, tényleg. A történet szép és aranyos, néha megható, máshol vicces, de John Green ... Ő is tipikusan abba a kategóriába tartozik, hogy tök átlagos az írói tudása. Bár állítólag angolul jobb. A mondatok megfogalmazása teljesen átlagos, és tök jó, hogy vannak benne olyan szavak, amiket még én se ismertem, de miután rákos tinikről írt könyvet, evidens, hogy nem fogunk minden szót ismerni. Ahogy az is, hogy ennek utána kell nézni. Szóval átlagos megfogalmazású mondatok felspékelve néhány idegen szóval, és kevés az összetett mondat. Ami engem nagyon idegesített, az az, hogy vannak benne baromi rövid mondatok, és nem is kevés. Ami még bosszantó volt, az a sok "ja", amivel Hazel és Gus egymásnak reagálgattak. Értem én, hogy tinikről szól a könyv, de létezik más helyeslő szó is. Viszont, hogy ne csak leszóljam a könyvet, vannak benne szép, már-már filozofikus elemek, de kicsit hihetetlen, hogy egy 16 éves lány és egy 17 éves fiú ilyenekről beszélgessenek. Vagy, hogy egyáltalán olyan gondolataik legyenek, mint Hazel részéről a "nem akarok közel engedni magamhoz senkit, mert bármikor meghalhatok"-féle 'gránát vagyok' érzés. Jó, én is ismerek olyan embereket, akik sokat gondolkoznak, és tényleg nagyon érdekes dolgokon, szépen leszűrik a lényeget is, és okosakat mondanak, de nekem ez még így is abszurd volt. A történet viszont tényleg szép, Gus személyisége nagyon tetszett, ha találkoznék egy ilyen emberrel, biztos, hogy szimpatikus lenne. Az egész vége viszont... Tudtam, hogy (vigyázat: spoiler) Gus meghal, de én meghatóbb, megérintőbb jelenetként képzeltem el, nem így. "Augustus Waters nyolc nappal az előtemetése után halt meg"... Ennyi? Komolyan? Többre számítottam. A másik dolog, ami még lehúzta a könyvet, a legvége volt. Gondoltam, ha már Gus halála és az utána következő napok ilyen semmilyenre sikerültek, a vége ütni fog. Csattanni, vagy valami. De nem. Egy rohadt levél. Ennyi van a végén. Egy hülye levél, amit Gus írt Van Houten-nek, semmi több. Ezzel záródik az egész. Sokkal izgibbnek tűnt a Green által kitalált író, Van Houten szintén kitalált könyve, a Mennyei megbántás. Annak a vége valahogy sokkal több gondolatot ébreszt az emberben, és sokkal több kérdés merül fel. De ez... Eléggé lehúzta az amúgy jó sztorit, és ezt sajnálom, mert a történettel semmi bajom nem volt, mint olvashattátok. Egy tízes skálán tőlem ez a könyv egy ötöst kap.

Mióta legutóbb itt jártam:

Stephen King – Napnyugta után
Dr. Csernus Imre – A kiút
Stephen King – Tom Gordon, segíts!
Gayle Forman – Ha maradnék (Ha maradnék 1.)
Paulo Coelho – A Piedra folyó partján ültem, és sírtam
Joe Hill – A szív alakú doboz

Illetve volna még egy link, amelyet a figyelmetekbe ajánlanék Joe Hill - Szarvak, és a blog első születésnapja kapcsán Ez pedig egy lehetőség, hogy megnyerd a Szarvak c. regényt.

Mishelle Zink-A prófécia
A legújabb szerzeményem. Indításnak remek,kiváncsi vagyok mit hoz majd kis Michelle belőle.

Jelenleg 3 könyvet is, egyik izgalmasabb, mint a másik

Meteorológia alapjait, Csillagászati Földrajzot és Népesség-és Településföldrajzot. És imádkozom, hogy megmaradjon valami

Katie Price Angel-jét olvasom most (angolul)
Nem valami nagy irodalom, meg kell hogy mondjam. Egy-két rész kifejezetten fura, az egyik karaktert meg legszívesebben megfojtanám annyira irritáló. De ettől függetlenül egész jó könyv, könnyen lehet vele haladni és szórakoztató.

Gillian Flynn- Holtodiglan. Már nagyon régóta szerepel a kívánságlistámon, és most, hogy befejeztem a Fájdalmas titkokat, elkezdtem. Igazán remek könyv, imádom.

Elakadó Lélegzet

Vége befejztem. A könyv csodálatos volt. Szerencsére más volt ,mint a film és még is olyan világot festet le ami hihetetel és még is igaz. A hatalalom és az a múlt pótolhatalansága igen komoly művet alkotott,de még is képes voltam megérteni,és nagyon örültem ,hogy egy komolyabb alkotáshoz is szerencsém volt.

Természetesen!Nem is én lennék....általában magyar regényeket, most pl.az Álarcosbált.(Szabó Magdától )

Tegnap jött meg Budapestrõl Leiner Laura: Késtél címû könyve, valamint ma érkezett meg Az Útvesztõ trilógia 2.része, James Dashner: Tûzpróba c. regénye.

Ma hozta meg a futár a Serena című könyvet. Már nagyon vártam. Sokat hallotam Ron Rash könyvéről,és reménylem az őszi szünetben lesz elég időm,és akkor hozzá kezdek.

Jelenleg a Blood Red Roadot (Vérvörös út) olvasom Moira Youngtól, pedig az Odüsszeiát kéne.

Mikor lenne időm normális könyveket olvasni inkább olvasok valami nyálas könyvet nagynéném polcáról, úgyhogy most jelenleg Johanna Lindsey - Foglyom vagy szerelmem c. könyvét olvasom ami néhol tök perverz meg fura, de azért olvasom. Fél óra alatt végeztem Jeff Kinney - Egy ropi naplójával, ami amúgy öcsém könyve de tetszenek benne a képek és tök aranyos is. A harmadik könyvnek nem tudom a címét, mert még csak most kezdem el olvasni és nem néztem meg a címét sem mert anyáé, ő pedig elhagyta a borítót.

És... befejeztem. Fogva tart az első betűtől az utolsóig, képtelen voltam letenni, FOLYAMATOSAN csak olvastam, annyira jó volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. De persze nem maradtam könyv nélkül, ma reggel kezdtem el Sarah Dessentől az Altatódalt. Dessen stílusát nagyon szeretem, remek írónő.

Az,hogy egy ötszáz oldalas könyv olvasása öt napig tartson. Nálam újdonság. De sajnos nem volt annyi szabadidőm,mint terveztem. Viszont befejeztem. Ron Rash hihetetlen gonoszt alkotott. Brutális szerző. Természetesen brutálisan jó,de nem tudom máshogy szavakba önteni. A könyv fordulatos és kiszámíthatatlan volt. Tegyük fel azt az elejétől sejtettem,sőt az elejétől is teljesen nyilvánvaló,hogy Serena a világ leggonoszabb nőszemélye. Nem tudom,hogy szegény Jacob megszületésén én is kiakadtam volna ennyire a helyében,de fantasztikus volt,ahogy Ron mindent megfogalmazott. Eleinte fel sem tudtam fogni,hogy e hűséges férj még a halál kapujában is arra gondol,hogy mindent helyre hoz a feleségével...Őszintén Pemberton visszatérése még meg is lepett. A könyv általában nem tartalmazott hihetetlen happy end-es közhelyeket ezért amikor az őr vallomásával szembesültem tényleg meglepődtem. A Serena című könyv ténylegesen felnőtteknek ajánlott. Van egy kimenetele és komolysága,de szerintem akkor is minden korosztály számára csodálatos tud lenni.

Még csak most akarok belekezdeni:
Susan Elizabeth Phillips: A szeretőm a First Lady
Danielle Steel - Palomino

Ritka pillanatok egyike de végre nekiálltam a Vámpírkrónikáknak ^^