Olvasol? II.

Alig várom, hogy hozzákezdjek.

Becca Fitzpatrik – Crescendo.
A könyvet igazából már jó egy éve kezdtem el olvasni, de akkor valamiért az elején abbamaradt az olvasása. Talán azért mert az elsõ része, a Csitt, csitt nem igazán tetszett (egyszeri olvasmánynak jó volt, de nem szerettem bele). Plusz Nora is egy kicsit idegesítõnek hatott, valamint Foltot sem kedveltem meg különösebben. Tegnap este befejeztem James Dashner - Tûpróbáját, ezzel pedig egy ideig ki is fogytam a könyvekbõl, így került a kezembe Becca könyve. Adtam neki egy esélyt és elkezdtem ismét olvasni. Két fejezetet kivégeztem, de engem másodszorra sokkal jobban megnyert. Biztosan ki fogom olvasni, remélem nem lesz akkora csalódás mint a Csitt, csitt.

Végre sikerült befejeznem. Meg kell mondjam,a cím teljeséggel találó ,ha arról van szó mi játszódik le Luca szívében és fejében. Azt gondoltam Lauren nem fog olyan tipikus dolgokkal vesződni, hogy a főszereplő lányba két teljesen különböző beállítotságú srác is bele van esve,de hát tévedni emberi dolog. Miles karaktere aranyos meg minden,de teljességel nem kedvelem. Daniel az első perctől kezdve a kedvencem volt,és ez nem fog változni. Még mindig rengeteg fonalat ,hagyott fügőbben Lauren , és remélem ezeket minél hamarabb elvarja,de a befejezése valami megindító,zavaros és csodálatos volt.

Most Vass Virág - Krásznájá Moszkvá-t olvasom.

A Fallen-Kitaszítva , valamint a Torment-Kín könyvek folytatását szereztem meg. Ezúttal Lauren Kate-Passion , Szenvedély című könyvét kezdtem el. Az , hogy Luca végigjárja az eddigi életeit remek abból a szempontból , hogy még mindig nem sokat tudni a multjáról, de remélem nem mindegyik lesz annyira egyhangú és reménytelen , hogy megpróbál beleavatkozni aztán végignézi a halálát. Még csak a 33-at oldalig jutottam,de remélem sokkal többet tartgotat,mint amit eddig olvastam.

Jennifer L Armentrout - Ónix

Reggel a végére értem Meg Cabot könyvének is, egy hétbe telt elolvasnom, hiszen mostanában sajnos nincs olyan sok időm olvasni. A Nicola és a vikomt különleges könyv, nincs túl sok ilyen, és ezt abszolút jó értelemben mondhatom róla. 1810-ben játszódik Londonban, a főszereplője Nicola, az elsőbálozó árva, aki nem restell percenként Scottot vagy Wordsworth-t idézni. Hatalmas tudással rendelkezik a romantikus költők terén, különleges elképzelései vannak a címadó igaz szerelemről. Kiszemel magának egy jóképű vikomtot, aki meg is kéri a kezét, viszont Nicola a mérhetetlen boldogságtól, hogy nemsokára vikomtessz válik belőle, csak jóval később ébred rá, hogy a lánykérés nem szerelemből történik. Az események ezek után bonyolódnak, azután mielőtt teljesen elveszítenéd a fonalat, bekövetkezik a várva várt happy end, és Nicola ráébred, hogy a szíve valaki másért dobog.
Nagyon humoros könyv, rendkívül érdekes, élmény volt olvasni rövidsége ellenére is. Csak ajánlani tudom, olvassatok Meg Cabotot bátran.
Most az eposzi hosszúságú (814 oldalas) Divatdiktátorok c. könyvbe kezdtem bele, mely Tasmina Perry műve.

Éééééésssssss... MEGJÖTT! Megérte végig csinálni a mai napot.
Cassandra Clare: Mennyei Tûz Városa
És mi lesz az elsõ dolgom vele? Természetesen elolvasom az utolsó mondatocskát.

Jane Austen - A mansfieldi kastély

Kicsit hosszú, főleg így suliidőben. Fogalmam sincs, mikor végzek vele, de nem baj, tetszik

Nah neeeh.. ez nálam főbenjáró bűn. Anyum is mindig ezt csinálja és megőőőrjít.

Jelenleg E. L. James - A szürke ötven árnyalatát olvasom. Barátnőim nagyon elakarnak menni megnézni majd a moziba, így fogalmam sincs hányadjára futok neki a könyvnek. Jópárszor elkezdtem, de nem folytattam, de azért képbe kell hogy legyek, szóval ha most se jön össze akkor valami összefoglalót elolvasok róla. Egy részig amúgy mindig eljutok, de utána számomra már nem igazán tetszik. [Amúgy az én fejembe Grey inkább Charlie, mintsem Jamie.....főleg a CK reklám után. *-*]

Plusz számolnisemeremhányadjára olvasom a Harry Potter és az azkabani fogoly-t. Nekem ez a legkedvencebb részem, szerintem ez volt az a könyv, ami után tényleg imádtam a Harry Potter könyveket, sőt, szeintem ezt olvastam el legelőször a részek közül.

Hamarosan..... új könyvet veszek ki!Ötletek esetleg?

Bernhard Schlink: A felolvasó
Muszájból olvastam el ezt a könyvet, nem is tetszett annyira. Illetve pontosítanék. Maga a könyv elég unalmasnak hat néhol, viszont vannak a sztoriban olyan fordulatok, amire abszolút nem számítottam. Mondjuk én személy szerint elég gáznak érzem Hanna és Michael kapcsolatát, és a későbbi Michael se nőtt a szívemhez. Hanna tette pedig... Mikor a könyv hátulját olvastam, nem arra számítottam, hogy Hanna náci volt. Én a zsidóra gondoltam egyből, ezért meglepett, hogy nem az. Viszont a legutolsó fejezetnél kirázott a hideg. Szóval összességében azt tudom mondani erre a könyvre, hogy bár nem a legmegkapóbb olvasmány, a csavaros részek nagyot dobnak rajta, és akit érdekel és megbotránkoztat a náci Németország, annak ajánlom.

Mint szokásosan, mostanában is faltam a könyveket. Nem csak regényeket, de most csak ebből a műfajból ajánlanék párat, és csak azokat, amik igazán tetszettek is.

Braskó Csaba - Múzsa
Abszolút remekbeszabott. Olvasmányos. Érdekes. Sőt, az érdekes nem is megfelelő kifejezés, inkább gondolatébresztőnek mondanám. Nem is igazi regény ez, hanem útmutatás, kakaskukorékolás, felrázás szórakoztató formában. A kedvenceim közé került a polcomon, fogom még olvasni.

L.G. Gibbon - Skócia lánya
Nagyon rég óta szemezek vele. Még édesapám írta bele a nevét az első oldalra. Mindig ezt tette a könyveivel, úgy látom annak idején sokat olvasott. És még micsoda jó regényeket! Büszke vagyok az édesapámra, hogy ilyen könyvei vannak. Persze a felükre már nem emlékszik, de mind az övé, mindet olvasta. Aki ilyen könyveket olvas, az csakis okos és érzékeny és gondolkozó ember lehet. A Skócia lánya ugyan nem kerül a kedvenceim közé, de azért nem bántam meg, hogy átrágtam magam azon a majd' 800 oldalon. Olvastatta magát a történet. Hol elgondolkoztatott, hol elszomorított, hol őszintén megnevettetett. Szeretem az olyan történeteket, amelyek nem teljes egészében kitaláltak. Egy valós történelmi korban, egy valós problémában, valós élethelyzetekben, szoros ok okozati összefüggések sorozatában elhelyezi az író a szereplőit, és nem csak mesél és szórakoztat, hanem tanít is közben. Egy másik korról, egy másik világról, egy másik kultúráról.

John Fowles - A lepkegyűjtő
Azt nem mondanám, hogy megszerettem Mirandát olvasás közben, de mindenképpen fájdalmat okozott sorsának alakulása. Lehet, hogy hiú volt, kicsit ostobácska és túlsággal sznob, de még nagyon fiatal is volt, tehetséges és szép. Végig szurkoltam neki. Kifordított, kissé groteszk, nem hétköznapi szerelme G.P. iránt ijesztően ismerős volt számomra. Volt az én életemben is hasonló nem-is-szerelem, ami inkább a másik csodálásáról, folytonos önfigyelésről és önfejlesztésről szólt, ami nem volt szép és nem volt átlagos, de mégis a javamat szolgálta, úgyhogy ezért még inkább együtt tudtam érezni Mirandával a lelkem mélyén. Caliban pedig... talán még soha nem olvastam ilyen tökéletes jellemrajzát egy abszolút szociopata elmének. A minden mindegy, a görcsös akarása, a csőlátása, az igazi tárgy nélküli, lesarkosított, lapos gondolkozásmódja, a csavaros észjárása, a logikátlan logikája, a sodródása a történésekkel, a hazudozása legfőképpen önmagának - döbbenetes jellemrajz. Fowles egyértelműen tudott valamit a szociopatákról. Talán maga is ismert hasonló alakot, nem tudom. Mindenesetre a regény a letehetetlen kategóriába sorolandó, a kedvencek polcán végezte a Száll a kakukk fészkére és a Zabhegyező társaságában. Méltó társa ezeknek.

Nemrégiben sikerült megvennem az Alexandrában a két The Walking Dead könyvet (Élőhalottak - A Woodburybe vezető út; Élőhalottak - A Kormányzó bukása I.), rögtön elolvastam mindkettőt, és azta nem jóját, imádtam.
Plusz megvettem az Időfutár 4. részét, hál' istennek végre volt. imádom azt a könyvet. Még mindig kedvenc szereplőm az az idióta Benedict.
Köszönöm az íróknak a három könyvet.

Kijött az utolsó rész???Na ne!!!Ez kell nekem!!! Igaz még az 5.-et sem olvastam el,de megvan és Karácsonyig tuti elolvasom.

A Topichoz szólva:

Most végeztem Seth Grahame-Smith - Abraham Lincoln, a vámpírvadász című könyvével.A filmet imádtam,láttam 3D-ben a moziban is és azóta elakartam ezt olvasni.Tetszett,de a film közelébe sem ér.Újdonság volt számomra az ahogyan az író megírta ezt,de az időbeli leírásokkal nem voltam megelégedve.Néha annyi minden kimaradt,nekem ez zavaró volt. Biztosan elfogom még olvasni majd egyszer,de a film akkor is jobb. Azért érdekesnek tartom milyen volt Lincoln felesége a valóságban.Megértem,hogy az életét tönkretette az a sok halál,már alapból egyetlen gyermek elvesztése is olyan fájdalom lehet amin nem lehet túllépni,imádkozom,hogy ezt nekem sose kelljen megtudnom,de az,hogy nem ment sem Abe-nek,sem a másik két fiának a temetésére,nekem ez felfoghatatlan. Akármennyire is le volt sújtva nekem ez megbocsáthatatlan.A férjéről beszélünk,a gyermekeiről beszélünk,nekem ez durva. Amúgy sem mondhatnám,hogy annyira túlzottan szimpatikus volt,valami kis gond szerintem alapból volt vele. Viszont amiatt mindenképpen elismerésem Seth felé ahogyan a kitalációt a valósággal összefűzte,tökéletesen eltalálta,megnyerő volt az egyensúly,emiatt is mondom,hogy tetszett a könyv.

Nagy nehezen de végre befejeztem a Lauren Kate álltal írt Passion - Végzet című könyvet. Be kell vallanom nekem a Fallen sorozatból eddig ez tűnik a leginkább gyenge láncszemnek. Az eleje , ahogy Luce csak újra meg újra járta az élteit nem különösebben fogott meg. Ahogy fokozatosan ráébred a Daniellel való szerelmének a súlyára , átkára és jelentésére már érdekesedett de ezek után én elég sokat várok a folytatástól.

Most éppen több szinten működöm. Még folyamatban van a Divatdiktátorok, amit imádok. Hasonlít Penny Vincenzi könyveire, Perry viszont valahogy kevésbé izgalmasan írja meg a könyveit, de az ő könyve érdekesebb, az apró részletek, kis morzsák a divat világáról kihagyhatatlanok. Másrészt, elolvastam (kemény 2 nap alatt, hű) az Árvácskát Móricz Zsigmondtól. Szépirodalom, mely megérint, érdemes egy pillantást vetni rá, szerintem. A jövőt illetően lassan el fogom olvasni a Jane Eyre-t, és Az arany embert (már piszkálják a fantáziámat, pótolnom kell a hiányukat). És, megérkezett a Napos oldal, amiről szerintem a későbbiekben ódákat fogok zengeni.

Hivatalosan még nem jelent meg, csak december 5.-én fog. Viszont a könyvmolyképzõ oldalán már meg lehet vásárolni. Itt a felregisztrált tagok megrendelhetik, általában egy hónappal a kiadás elõtt ha a könyv beletartozik az elit team-be. Nagyából 3 nap alatt kiszállítják, ha érdekel itt megnézheted.

Egy középkori magyar regényt,Luxemburgi Zsigmond idejéből.Lényegében az ő feleségéről szól,aki a könyv elején még csak 12 éves,de már uralkodó.