Először is hatalmas gratula a cikkírónak, amiért ilyen szépen, összeszedetten kigyűjtött és megírt mindent.
Külön köszi a Kid's Reat részért, ez a kedvenc epizódom.
Sosem volt gondolom a melegekkel. Régebben vegyes érzelmeim voltak ezzel kapcsolatban, nem igazán tudtam hová tenni őket, de mára ez már teljesen megváltozott, sőt támogatom őket. Love is love, mindenki azt szeret, akit akar. Hívő vagyok, elsőáldoztam, bérmálkoztam, olykor még templomba is eljárok, és tudom, hogy a Biblia azt mondja, hogy a homoszexualitás bűn. Ugyanakkor ha jól tudom azt is mondja, hogy szeressük és fogadjuk el egymást. Akkor hogy is van ez?
Őszintén szólva sokkal szívesebben nézek egy kézenfogva sétáló, vagy éppen csókolózó egynemű párt, min egy ribit, akin a picsagatya rövidebb, mint egy bugyi, vagy össze lehet keverni a szoknyáját egy övvel... Vagy éppen egy heteró párt, akik előttem csinálják azt, ami már tényleg szobára való.
A felvonulás megint más téma. Amikor Londonban éltem, elmentem egyik hétvégén a Trafalgar Térre, és pont akkor volt a Pride (amiről nem tudtam). Úgy voltam vele, hogy ha már odakeveredtem, akkor nem hagyom ki. Tudjátok, mi volt a legjobb az egészben? Ezerféle ember, melegek, biszexuálisok, transzneműek, heterók, stb, és mégis mindenki teljesen jól megfért egymást mellett. Tudjátok mit láttam? Nem magamutogatást, nem rivalkodást, nem gyűlöletet. Hanem azt, hogy ez a sok különböző ember boldogan, élettel teli ünnepel, bulizik, jól érzi magát. London sokkal elfogadóbb hely, mint Magyarország.
Viszont, ahogy a kommenteket olvasom itt, kezdem látni, hogy talán javuló tendenciát mutat ez a társadalom. Sajnos mindig lesznek olyanok, akik ezt elítélik, de azokat az embereket csak sajnálni tudom, amiért ilyen szűk látókörűek, rasszisták.
De örülök, hogy egyre többen elfogadjuk egymást.