Olvasol? II.

Három könyvet is! Tudom, ez így nem a legjobb, de mindhárom másfajta, szóval nagyon jól be tudom osztani.

Most kezdtem a Harry Potter és az Azkabani Fogolyt 3. alkalommal.
Ezt a könyvet nem lehet nem szeretni. Igaz, hogy kicsit zavar, hogy Harry annyira gyűlöli Siriust az elején, de érthető, hiszen úgy tudja, hogy eszement gyilkos és áruló. Most így ahogy olvasom észre veszem a kis részleteket amik arra utalnak, hogy mégse Sirius az és őszintén egy pár hibát is észre vettem, mint például amikor Harry kihalgatja Molly és Arthur beszélgetését a Foltozott Üstben és Weasleyék megemlítik, hogy Ron és Harry már kétszer is elcsatangoltak a Tiltott Rengetegben. Hát nem, mert bizony Ron első alkalommal nem volt ott, hanem Neville volt az aki ott volt, csak 2.-ban volt Ron is, szóval csak egyszer. De ettől még nem dől össze a világ. Rowling ettől még fantasztikus írónő marad. Imádom!

Most Gayle Forman 'Hová tűntél?' című könyvét olvasom. A 'Ha maradnék' nagyon tetszett, kíváncsi vagyok, hogy ez milyen lesz. Eddig az eleje nem rossz, bár az előző könyv jobban tetszett

Darren Shan: Árny (Démonvilág sorozat, 7. rész)
Darren Shan: Farkassziget (Démonvilág sorozat, 8. rész)
Nagyon tetszenek, hihetetlenül jól meg vannak írva, és szerintem szuper megoldás, hogy a hetedik, nyolcadik és kilencedik rész (amit nemrég kezdtem el) ugyanabban az időben zajlik, csak más ember szemszögéből.
Darren Shan: Rémségek cirkusza (Vámpírkönyvek, 1. rész)
Darren Shan: A vámpír inasa (Vámpírkönyvek, 2. rész)
Darren Shan: A vérszipoly (Vámpírkönyvek, 3. rész)
Darren Shan: A vámpírok hegye (Vámpírkönyvek, 4. rész)
Nos, még mindig imádom. A Démonvilággal párhuzamosan olvasni a Vámpírkönyveket elég fura - általában nem olvasok egyszerre több könyvet -, de ez van. Mr. Crepsley modora még mindig megnevettet, és minden egyes szereplőt szeretek valami miatt - jó, oké, a vérszipolyokat nem biztos.

Befejeztem az egész Bane Krónikák-at . Cassandra csodálatos írónő ,és ezt ismét bebizonyította. Imádom Magnust, egyre jobban. Főleg Aleccel.

Darren Shan: A halál próbái (Vámpírkönyvek, 5. rész)
Darren Shan: A vámpír herceg (Vámpírkönyvek, 6. rész)
Amikor Darren elkezdi a próbákat, még mindig teljesen hihetetlen, hogy ép bőrrel megússza - az első hármat. Arra és Vanez nagyon szimpatikusak, ahogy segítenek neki, és Mr. Crepsley bizakodása, hite is jó érzéssel tölti el az olvasót. A Vérbősz Vadkanoknál való elbukás, és Harkat segítsége hihetetlen, váratlan fordulat - nem érdekel, hogy már 3x olvastam a sorozatot -, de ami még durvább, az Darren szökése, Kurda árulása és Gavner halála. Darren hegyi folyón való lezúgása csodával határos - netán a sors műve -, és a farkasok segítsége úgyszintén. Ahogy leleplezi Kurda árulását, az hihetetlenül jól van megírva, a vérszipolyok elleni harcnál pedig teljesen átérezni, miként változik Darren véleménye az egészről. Arra halála nagyon szomorú, és meglepő Mr. Crepsley-t az érzelmes oldaláról is látni. A végén pedig a csattanó! Darren, mint herceg. Hűűha.
Csavaros, váratlan fordulatokban gazdag könyvek ezek is, nagyszerűen hatnak az olvasóra.

És... elolvastam. Megérte, nagyon kemény volt, de iszonyúan érdekes is egyben, főleg a könyv utolsó száz oldala, mert ott végre a keresztényüldözéseken volt a hangsúly, nagyon szépen, részletesen le volt írva, gyönyörű. Ma J. D. Salinger: Zabhegyező című könyvét kezdtem el, jó választás volt, máris imádom. Főleg azért, mert tele van az oly ritkán tapasztalt őszinteséggel. Remekmű.

Jennifer L. Armentrout: Opál (Luxen 3)

#hogyaza************#! Ilyen befejezést! Csak néztem ki a fejemből percekig miután végeztem. Erősen függővég! A The Fever Series óta nem fogott meg így egy könyv sem, pedig már nem annyira az én korosztályom, de ha egyszer annyira jó, hogy képes vagyok belefeledkezni pl. 2 megállóval később szálltam le a metróról mint kellett volna, annyira belemerültem. Feleslegesnek tartom a cselekményleírást, nem hinném, hogy olyan sokan olvasták volna, így ezt kihagyom. A sztori magával ragadó, nem lehet nem szeretni. Imádom az írónő stílusát, a humorát, az általa alkotott szereplőket. Sokáig nem akartam olvasni, mert úgy hittem, egy újabb felkapott young adult sztori, ami egészen biztos, hogy nem az én világom. A nagy fenéket nem!

Szent Johanna Gimi 6. Ketten
Már ötödjére olvasom de most is imádom!Felejthetetlen egy könyv.Leiner Laura a legjobb író

IGEN,LEINER LAURA KÉSTÉL ÉS SZJG UTVESZTO

Természetesen. Suzanne Collins Éhezők Viadala trilógiájának második kötetét, a Futótüzet. Még fantasztikusabb, mint az első rész. Peeta még mindig örök favor, ezen semmi sem fog változtatni. Körülbelül két nap múlva el kéne baktatnom Hannával az Alexandrába feltankolni, többek között a Testbérlők két kötetét, és további csodákat.

Most éppen Emily Colin -Az emléktolvaj című regényét olvasom. Nagyon érdekes, egyben szívbe maró egy történet, már a leírás alapján is. És igaz, hogy még csak 50 oldalt olvastam belőle, de fantasztikus könyv, az írónő egyszerűen csodálatosan ír.

Na végre egy normális vélemény a könyvről/sorozatról. Köszönöm. A sok 'i luv Daemon Black' tartalmú szösszenet miatt elment a kedvem az olvasásától, de ha ennyire jó, akkor lehetséges, hogy bepróbálom végül.
Most olvastam el Sandro Monetti "remekbe szabott művét", az Aki a király hangján szólt: Colin Firth-t. Nagyon rossz... mintha a Kiskegyedet olvastam volna, csak 260 oldalas különkiadásban. Közben elkezdtem olvasni Kiera Casstól a The Selection - A párválasztót... hát ez már körökkel jobb.

Hujújj, a Testbérlők sorozatot én is felírtam magamnak, hogy el kéne olvasni. Jókat írnak róla.

Jelenleg Dan Wells - Részlegesek sorozatát olvasom, mindjárt végzek a Partials - Részben emberrel, aztán jön a Fragments - Töredékek.

A Testbérlők első része szerintem jó volt, viszont sok helyen olvastam, hogy a 2. rész fordítását nagyon elcseszték. Durva félrefordítások vannak benne, összecsapott az egész, ezért is sokat ront az élményen. Így elment tőle a kedvem.

Köszönöm az információt. barátnőmék unokatestvére is azt mesélte, hogy kissé el lett rontva - és nem túlzok, ha azt mondom, hogy rohadtul el lett rontva. -, de én attól még meg fogom venni, mert érdekel. és még egyszer köszönöm szépen.

Darren Shan: A sötétség vadászai (Vámpírkönyvek, 7. rész)
Darren Shan: Az éjszaka szövetségesei (Vámpírkönyvek, 8. rész)
Számomra ezek a könyvek a világ legjobbjai közé tartoznak. Végre előkerült az én drága kedvencem, Vancha is. Nem tudom miért, de valami oknál fogva nagyon megfogott a személyisége és a stílusa, szerintem hihetetlenül pozitív szereplő. Aztán megjelenik Evanna is, akit én még mindig nem tudok hova tenni, mert hol ilyen, hol olyan, de úgy gondolom, annyira azért nem rossz. És visszatérnek a Rémségek cirkuszába. Evra , Mr. Tall, Truska és a többiek. A már megszokott "család" néhány újabb szereplővel. A vérszipolyok elleni támadás megírása szerintem nagyon jóra sikerült, és amikor fény derül arra, ki is volt a szolga meg az elmenekülő vérszipoly, az nagyot üt. Ahogy Darren lebeszéli Vancha-t öngyilkos ötletéről az pedig egyszerűen frankó, nem tudok rá jobb szót. És persze képbe jön Debbie is. Hűűha! A helyében én is bizonytalan lettem volna Darren-nel kapcsolatban, meg is értem, hogy ennyire nem tudta hova tenni a dolgot. Vancha flörtölgetése viszont nagyon viccesre sikerült, és ezáltal ez a ronda, zöld hajú vámpír ismét nőtt a szememben. Steve beállítása is váratlan, és hiába olvasom már sokadszorra a sorozatot, még mindig elmosolyodom némelyik Steve-es dolgon, noha tudom, hogy elárulta Darren-éket. Paris halála szomorú, Vancha és Larten visszatérése pedig fantasztikusan van megoldva, érezni, hogy Darren és Harkat mennyire örültek nekik.
Azt szeretem a legjobban Darren Shan könyveiben, hogy olvasok, olvasok, és csak olvasok, a képek pedig szép fokozatosan megjelennek előttem, leperegnek, olyan, mintha nem is betűket látnék, hanem egy előttem lejátszódó történetet.

Harry Potter és a Tűz Serlege.
Egyik kedvenc részem. imádom. Kividdics Világkupadontő. Trimágus Tusa. Weasleyék. Más varázsló iskolák. Házimanók és Hermione. Sirius és Harry kapcsolata. Talán az első komolyabb rész a sorozatból. És persze Harry megint a kiválasztott. öröm olvasnii

Darren Shan: A hajnal gyilkosai (Vámpírkönyvek, 9. rész)
Ismételten egy nagyon jó rész, az egyik legjobb, amit Darren megalkotott. A sok árulástól bűzlik a levegő, Alice és Debbie segítsége pedig sokat segít a csapatnak a Megtorlás barlangjában. Mr. Crepsley halála, mint mindig, most is hihetetlenül rosszul érintett, és ilyenkor átkozom Darren Shan-t, mert van az a szörnyű szokása, hogy szép lassan, fokozatosan megszeretteti a szereplőit az olvasóval, aztán hopp, megöli. 9 részen át nevettem Mr. Crepsley-n, figyelemmel kísértem a Darren-nel való kapcsolatát, éreztem, hogy fiaként szereti inasát, erre meghal. Miért kell megölni a legjobb szereplőket? Aztán utána, mikor Steve közli Darren-nel, hogy át lettek verve, az egy nagyon aljas húzás, és - bár nem utálom tiszta szívvel Steve-et - legszívesebben lecsaptam volna.
Darren Shan: A lelkek tava (Vámpírkönyvek, 10. rész)
Amikor ismét felbukkan Mr. Tiny, Darren és Harkat teljesen jogosan kiakadnak, majd belevetik magukat egy másik világba, hogy megtudják, ki volt Harkat az előző életében. Az ottani táj sivársága lehangoló, és a rejtély, ami végigkíséri a részt - hogy tulajdonképpen hol is vannak -, nagyon jól meg van oldva, mert végig ott motoszkál a kérdés az olvasó fejében. A leopárddal való küzdésük hihetetlenül jól meg van írva, és a nyársak láttán Darren reakciója is érthető. A varangy és a zselégolyók már egy teljesen külön kategória, szerintem én frászt kapnék egy akkora béka láttán. Evanna felbukkanása már-már csodával határos, és ez egy olyan rész, amiben a boszorkány abszolút szimpatikus, nincs benne semmi ellenszenves. Aztán a találkozás egy sárkánnyal, majd az ex-kalózzal, Spits-szel. Ez az ember nekem eleinte mindig is szimpatikus volt, és bár tökkelütöttnek tűnt, eléggé megkedveltem. Egy ideig... A hazugságai kissé kiakasztóak voltak, de végül is megmentette Darren-t és Harkatot, ha arra volt szükség. Mint a Groteszk Templomában. Az a szörnyeteg ocsmányul néz ki még a képzeletemben is, a "kulaskák" pedig undorítóak, ahogy imádják. Betegesek. De a szent folyadék az nagyot csattan - a szó szoros értelmében. Mikor kiderítették, ki Harkat - hello, Kurda -, és azt is megtudták, hogy hol jártak, az teljesen valószínűtlennek tűnik, de nagyon jól meg van csinálva.

Istenem, mennyire egy jó könyv volt! Az az utánozhatatlan jellemrajz, maga a történet, minden szava annyira szerethető, semmihez sem hasonlítható, mégis csodálatos volt. Csak ajánlani tudom. Pont, mint azt a könyvet, amit csütörtökön vettem: Beth Revis: Across the universe - Túl a végtelenen című trilógiájának első részét. Már a borító is lenyűgöző, a könyv maga több, mint ötszáz oldal. A cselekmény szálai izgalmasak, egyáltalán nem egy giccses történet, komoly, és szerintem egész egyszerűen feledhetetlen.