Saját írások, novella, vers, bármi

Hárooom

Alive And Stereo

10 perc múlva bejött az osztályfőnökünk, Mrs. Hole és vele együtt az örök lógós, David.
-Mickelson, veled még számolok!-nézett rá, mire David lepacsizott velem, majd leült a helyére-Nos-kezdett bele-Gondolom mindenkinek volt része megpillantani új osztálytársatokat, Melody Roberts-et. Ő egy New York-i gimiből jött át, mivel a családja ideköltözött...Szeretném ha megkedvelnétek...
-Én pedig szeretnék egy luxus villát-tárt szét karjait Navid, mire páran felröhögtek.
-Collor, az igazgatóiba!-mondta, mire Navid felállt és elment. Tutira nem az igazgatóiba ment. Inkább elszévni egy cigit. Vagy kettőt.
*
Mrs. Hole egész nap bent volt, de szerencsére negyedik óra után elengedett minket, így haza felé kezdtem sétálni. A bálna is erre jött, így bedugtam fülembe a fülhallgatót, nehogy eszébe jusson megszólítani.
Otthon szinte nem is voltam. Megérkeztem, majd a táskámat letéve a gördeszkámmal indultam el a Blue Angel's-be.

Sötétlila krizantém, második rész, tizenhetedik fejezet, első részlet:
Kóma

Tony nem aludt aznap éjjel. Gillian nem ébredt fel, nem látta értelmét mellette maradni. Lisette -t nem tudta rávenni, hogy elmenjen. A nő ott maradt a lakásban, és azon a széken ült, ahol régen Gillian. Tony szólalt meg először.
- Miért tetted?
- Azt gondoltam, ha a feleséged halott lesz, akkor egy kicsit komolyabbra fordulhat a kapcsolatunk.
- Lisette, megegyeztünk, hogy csak szeretők leszünk.
- De Tony, én teljes szívemből szeretlek téged…
Odalépett hozzá, és kézen fogta a férfit.
- És tudom, hogy egy kicsit sem szereted a feleségedet…
- Igenis szeretem őt!
- Akkor mégis miért vagy a szeretőm?
- Én igenis szeretem a feleségem. – ügyesen tért ki a válasz elől.
- Most sem vele maradtál ott, hanem velem vagy itt…
Tony erre arcul csapta.
Lisette rámeredt. Aztán jóformán nekiesett a férfinak, vadul szájon csókolta, aztán odasuttogta neki:
- Üss meg még egyszer, kérlek…
Még szerencse, hogy nyitva volt a hálószoba ajtaja.

Körülbelül kettő óra múlva, este öt óra magasságában Gillian steril, fehér környezetben tért magához. Kórház, gondolta. Miért? Semmi sem történt vele. De! Úristen! A nő, a kés a torkában! És ami még rosszabb: a csók, amit az ő férjével váltott. Istenem, Tony, miért? Van fogalmad róla, milyen emberrel csalsz meg már megint?
Na, nézzük a tényeket: szombat volt. Éjjel. Lefeküdtem aludni. A férjemnek szeretője van. Megpróbált megölni. Élek? Akár a mennyországban is lehetek – az ugyanilyen fehér. Tony...
- Tony...

- Uram, a felesége magát hívja.
A nővér egy kicsit felderülve jött ki a kórteremből. Tony felsóhajtott. Hát él! Hála az égnek, hogy él! És most biztos szörnyen dühös rá… Igaza van. Teljesen igaza van.
- Tony...
- Itt vagyok, szívem.
- Hol vagyok? – elhalóban volt a hangja.
- Kórházban, édesem.
- Hagyd abba! Hol a szeretőd?
Tony ismét felsóhajtott. Aztán mindent elmondott a feleségének a szeretőjéről. Fura érzés volt beszámolni mindenről. De megtette. Aztán Gillian nagyon hamar visszaaludt, talán ébren sem volt végig, töprengett Tony. Elnézte tehetetlen, összetört feleségét maga mellett. Aztán odanyúlt, és megsimogatta az arcát. Milyen puha a bőre, derengett fel neki. Megfogta a kezét, s nézte rajta az ezüst jegygyűrűt. Kezdte megbánni azt, amit Lisette –tel műveltek egy pár órája. A kis hang a fejében egyre csak azt hajtogatta: Hogy tudtad ezt megtenni vele? Megcsalod, jóformán te vagy a felelős azért, hogy a szeretőd megpróbálta megölni… Nézz csak rá! Hát nem érzed? Lisette – nek igaza van! Nem szereted már… pedig minden okod meglenne rá. Még Matt – et is eldobta, érted! Csakis miattad! Szépen megháláltad!

Gillian két teljes napig nem ébredt fel a megpróbáltatások után. Eszébe jutott a munkahelye – Edith. Meg kellene tudnia, hogy egy darabig nem megy be dolgozni. Ezért összeszedte magát annyira, hogy fel tudja hívni, és szavakat belemondani anélkül, hogy folyamatosan zokogna. Két csörgés után Edith felvette.
- Gillian! Végre, hogy hallok felőled!
- Edith, szeretném, ha tudnád, hogy egy darabig még nem megyek dolgozni.
- Mi történt?
Gillian egy levegővel beszámolt a történtekről, aztán elcsuklott a hangja, és akarva-akaratlanul is elsírta magát. Nem harcolt a könnyei ellen. Egész életében ezt tette, elég volt már ebből.

nem tudom elégszer mondani,de világszínvonalúan írsz

UI.: Köszönöm mindenkinek a szép szavakat,remélem ha egyszer tényleg oda jutok, hogy elkezdtem a könyvet el is nyeri a tetszéseteket.

Alive And Stereo

Otthon szinte nem is voltam. Megérkeztem, majd a táskámat letéve a gördeszkámmal indultam el a Blue Angel's-be. Miután odaérkeztem, levettem a fogasról az egyenruhám(fehér felső, hátulján egy cseresznyével) és bementem az öltözőbe, ahol a két végzős lány, Marlene és Elisabeth öltözött.
-Sziasztok lányok!-vigyorogtam rájuk.
-Szia Nate!-mondták egyszerre, miközben én bementem a férfi öltözőbe, ahol átvetettem a felsőm. Szemem automatikusan a WC-re irányult. Itt vettem el Kylie szüzességét. Egyikünk sem élvezte, de ez persze nem okozott problémát.
Gyorsan átvetettem a felsőm, majd a kötényemet magamra kötve álltam be a pult mögé. Meglepetésemre a bálna is itt volt. Azaz így belegondolva nem is volt akkora meglepetés, mivel már egy hete újra melózok és minden nap láttam itt. Mindig olvasott. Most is. Egyedül ült az asztalnál és egy málnás shake mellett olvasta ha jól láttam akkor a A beavatott-at. Nem, hogy inkább elmenne edzeni vagy valami.
Ahogy néztem őt, a cukrászdába bejött egy kapucnis alak és a helység legsötétebb pontjára ült. Adtam neki 10 percet, majd odamentem hozzá.
-Hello, mit hozhatok?-vettem elő a noteszem, de nem válaszolt-Hahó!...Kérsz valamit?...-próbálkoztam-Süket vagy?-akartam megfogni a vállát, de elkapta a karom. Hosszú ujjai piros körömlakkal voltak kifestve és mikor elengedte a kezem láttam csak meg, hogy tenyere érintésének a helyén, most vér van. Az ő vére-Megvágtad magad? Hozzak fertőtelnítőt vagy valamit?...Esetleg fehívjak valakit?-még mindig semmi. Egy kicsit próbálkoztam még, majd hagytam a fenébe, de alig értem vissza a pulthoz, felállt és elment, én pedig odamentem megnézni, hogy nem-e vérezte össze az asztalt. Nem, viszont észrevettem, hogy otthagyott egy levelet az asztalon. Megfogtam és a megtalált tárgyak polcára tettem. Hátha keresni fogják. Vagy nem. Ez a két lehetőség van.

Második és egyben utolsó részlet:

Edith meglátogatta a kórházban, nem sokkal az után, hogy letette a telefont. Gillian összekuporodva ült az ágyán, és szívet tépően zokogott. Abban a pillanatban Edith hihetetlenül gyűlölte Gillian férjét.
- Ó, Gillian…
Végül átölelte a nőt, és próbálta visszatartani a saját könnyeit. Tíz percig maradtak így. Aztán Edith megkérdezte Gillian-től, hogy nem akar-e elválni a férjétől, mindezek után.
- Nem tudom. Azt sem tudom, haragudjak-e rá. Én is hűtlen voltam hozzá.
- Matt még mindig szeret téged. Csak a hűtlenségről szólva. Folyton rólad beszél. Hiányzol neki.
Gillian könnyfoltos arccal felnézett rá. Nem akart hinni a fülének.
- Komolyan beszélsz?
- Igen.
Edith megszorította a kezét.
- Akarod, hogy meglátogasson? Mondjuk, holnap?
Gillian hevesen bólogatott. Ezentúl ugyan kihez legyen hű?

Matt valóban meglátogatta őt másnap délután. Gillian alig bírta kivárni, másfelől viszont addig gyötörték kétségek, amíg a férfi be nem lépett az ajtón. Akkor viszont minden kétsége szertefoszlott egy szempillantás alatt.
Mintha minden emléke kitörlődött volna azokból az időkből, amikor hagyta magát, nem ellenállt a kísértésnek, hanem együtt volt Matt- tel. Hogy manipulálta őt a férfi! Hogy tudta elérni, hogy minden problémáját elfelejtse azokra a félórákra, ameddig a karjaiban tartotta őt? Őrület. Az még inkább, hogy a férje miatt mindezt eldobta magától. Hogyan volt képes Tony elérni ezt nála? Ezeken a kérdéseken rágódott addig, amíg meg nem érkezett Matt.
Belépett. Megállt az ajtóban. Felnézett Gillian- re.
- Szia.
- Szia, Matt.
- Edith mondta, hogy szeretnéd, hogy eljöjjek hozzád.
- Igen.
Hallgattak.
- Kérlek, ne haragudj rám – törte meg a csendet Gillian.
- Nem tudok haragudni rád. A férjed miatt volt az egész, igaz?
- Igaz.
- Őszintén sajnálom, ami történt. Egy ilyen ember nem érdemel meg téged, Gillian.
Leült az ágy szélére. Matt felemelte a nő állát, hadd nézzen a szemébe, hadd lásson bele a lelkébe. Ha megcsókolja, van-e esélye? Hátha.
- Adj egy csókot, szerelmem. – szólt Matt. Látta, ahogy a nő meglepődik, zavarában megpróbálja elfordítani a fejét, de ő nem engedi neki, fogva tartja. Gillian odahajol, lassan, áhítattal illeszti ajkait a férfi szájára, átöleli őt. És Matt végre visszakapta azt a Gilliant, akire annyira szüksége volt, és akit annyira szeretett.

Alive And Stereo

Levél:

Szokásosan elindultam suliba, csak most a szokottnál korábban.
Odamentem a szekrényemhez, de mikor kinyitottam, kiesett egy fecni, amire egy weboldal linkje volt írva, a hátuljára pedig egy piros rúzzsal rajzolt rózsa volt. Gondolkozás nélkül vettem elő a telóm és beírtam a linket. Egy blogot dobott ki, amin rengeteg név volt. Kíváncsiságból a keresőjébe beleírtam a nevem. Rengeteg linket dobott ki, de mind kódolva volt, csak egy nem. Az első. Mikor megnyitottam, egy ijesztő arc ugrott elő, amitől kis híján szívrohamot kaptam. Na meg a folyosón tartózkodó 5-6 diák is. Miután a fej eltűnt, csak egyetlen szó állt a helyén:
Gyilkos
Mivel színessel volt írva, rákattintottam, hátha lesz valami. Volt is: Blue Angel's B 23 Ez egy asztal. Méghozzá az ahol tegnap a kapucnis csajszi ült. Lehet, hogy ő rakta a szekrényembe a kártyát. De ki franc volt ő? És mit akar? Nem tudtam a válaszokat, csak annyit, hogy melóban első dolgom lesz átkutatni az asztalt, hátha hagyott ott valamit az a r.banc.

Nos, kedves barátnőm megérkeztem szerény kis véleményemmel.
A sztori nagyon tetszik és Nate karaktere is. Őt amolyan Francisco Lachowski féle pasinak képzelem el, ami a külsőt illeti. Kíváncsian várom merre viszed a sztorit. Nagyon érdekes a lány halála és az azt övező rejtély. A "bálnával" kapcsolatban is érzek valami rejtély szerűséget, mintha köze lenne a gyilkossághoz vagy tud róla valamit. Ugyanis nekem az a gyanúm, hogy a lány nem öngyilkos lett. Egy szó, mint száz. Nagyon ügyesen írsz és a történet is nagyon érdekes, úgyhogy csak így tovább!

Nagyon szépen köszönöm a véleményed!
Nos...Nagyon szeretem az írásodat, így nagyon örülök, hogy írtál véleményt Ezzel nagyon, megleptél, így nem is nagyon tudok mit írni Maximum annyit, hogy ha szereted az ilyen krimi stílusú könyveket, akkor remélhetőleg nem fogsz csalódni az Alive And Stereo-ban sem.

Alive And Stereo
A levél:
Második részlet

Nyolcra megtelt a suli, de még fél óra volt becsengetésig, szóval más, szórakozó emberekkel ellentétben én a padomban ültem fülemben a fülhallgatómmal és a Habits-t hallgattam, mikor megláttam, hogy egy srác erőszakosan a falhoz szorítja Kylie-t és csókolgatni kezdi. Ránéztem. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, de én elfordítottam a fejem.
A suli lassan telt el, de miután véglegesen kicsengettek, hazafelé vettem az irányt. Otthon nem volt senki, így csak leraktam a táskám és a Blue Angel's felé vettem az irányt. Szokásosan átöltöztem, majd első dolgom volt átkutatni azt a helyet, ahol tegnap az a lány ült. Hiába. Semmit nem találtam. Bár nem is igazán tudtam, hogy mit keresek.
-Kghm-köszörülte meg a torkát az egyik vendég, mire összerezzentem-Ne kapj szívrohamot! Csak rendelni szeretnék-mosolygott a bálna, mire megforgattam a szemem és odamentem.
-Mit hozhatok?-sóhajtottam.
-Egy málnás shake-t.
-Csak tudnám miért nem edzőterembe jársz?!-motyogtam az orrom alatt, de meghallotta, mivel felkapta a cuccait és elviharzott.
Kitéptem azt a lapot a noteszemből, amire a rendelését írtam, majd beledobtam a kukába. Övön aluli ütés volt, de nem túlzottan érdekelt. Nekidőltem a pultnak és vártam, hogy valaki rendelni akarjon vagy valami.

Ezt a topic-ot én sem hagyhatom ki,ugyanis szenvedélyem az írás,bár most csak a téli szünet előtti irodalom házimat kaparásztam elő...
Cím:A Messze...messze... Babits költemény óraközi szünetben összecsapott folytatása

India.Hazája fakírnak,
Kik szenvednek,de nem sírnak.
Ó,te Anglia volt ékköve,
Kinek Gandhi volt hírnöke.

Tizennyolcadik fejezet:


Gilliant egy pár nappal később kiengedték a kórházból. A hangszálai nagyon megsérültek Lisette -nek köszönhetően, de egyébként sikerült túltennie magát a megrázkódtatáson. Matt- nek ismét képtelen volt ellenállni – ismét viszonyt kezdett vele. Edith csak örült neki. Gillian aztán sokkal kedvesebb volt vele a munkahelyén, ahová egy héttel Matt első látogatása után ment vissza. Minek kell történnie ahhoz, hogy helyre jöjjön az élete! Sziklaszilárd volt azon elhatározása is, hogy elválik Tony-tól. Nem alázkodik meg neki többet. Nem lesz egy a sok közül. Nem ebben egyeztek meg, hanem sírig tartó hűségben és szeretetben. Ez nekik soha sem sikerült. Így legalább azzal a másik nővel lehet, éljenek csak együtt boldogan! Mindenkinek úgy lesz a legjobb. Egymás nélkül. Matt szereti. Gill is szereti őt. Miért ne lehetnének együtt? Miért kellene egy hűtlen, igaztalan házasság kelepcéjében vergődnie, amikor azzal is együtt élhet, akit szeret? Igen, otthagyja Tony-t, a hazugságaikat, a szeretőjét, aki megpróbálta megölni őt… Matt-tel fog élni. Szeretni fogja őt úgy, ahogy húsz évvel ezelőtt szerette. Valóra váltja régi, akkori éretlen álmait – és azzal a férfival éli le az életét, akit szeret, és aki viszontszereti. Nem hagyja a múltja árnyékát elhatalmasodni maga fölött. Igenis, képes ezek nélkül élni.
Ez volt az elképzelés. Csakhogy a helyzet korántsem volt ennyire egyszerű.
A válás még hátravolt. És a gyermek születése.

Sok időbe telt, mire Gillian elég erőt érzett magában ahhoz, hogy végül elváljon Tony-tól. Amikor végre elé állt, és előadta neki ezt a litániát, nem azt a reakciót kapta, amire számított. Könyörgésre számított, üres ígéretekre, hogy igenis képesek megváltozni... Ellenben ezen elképzelésekkel Tony bólintott, és megemlítette, hogy biztos volt abban, hogy a nő el akar majd válni, azok után, ami történt.
- Teljesen igazad van, nem hibáztatlak – mondta. Ezzel meglepte Gilliant. A nő sokat rágódott ezen a mondaton, végül arra jutott, hogy Tony valószínűleg csak azért mondta ezt, mert így együtt lehet a szeretőjével. Így végül mégiscsak sikerült Lisette terve.
Gillian tévedett. Most az egyszer tévedett – Tony- nak valóban bűntudata volt a történtek miatt, és nem csak ezért ment bele a válásba, hogy Lisette-tel élhesse le az életét. Rájött, hogy nincs már értelme a házasságuknak így, hogy már mindketten mást szeretnek.
Így történt a válás. Olyan volt, mintha ténylegesen megölték volna a házasságukat – gyors, és fájdalommentes vég a házasságnak, és mindkettőjüket ott várja a mennyország...

Leírhatatlan érzés volt összeköltözni Matt-tel. Csodás volt minden éjjel mellette elaludni, s a karjaiban, simogató hangjára ébredni fel. Mintha csak egy párhuzamos univerzumba került volna. Immár elvált nőként, öt hónapos terhesen.

Alive And Stereo
A levél:
Harmadik részlet

-Nate!-jött be az ajtón Avery és Navid.
-Jól áll az a kis kötényke-röhögött Navid.
-Ez van!-tártam szét röhögve a karom-Nem mindenki dolgozhat a bowling klubban.
-Ja...16 évesen én bowling klubbban, te cukrászdában.
-Már csak tavaszig vagyok 16!-mutattam fel a mutatóujjam.
-Igaz, onnantól még gázabb lesz-röhögött.
Fél percnyi csend szállt ránk, amit én törtem meg:
-Kylie merre?
-Nem tudom-vont vállat Avery-Gondolom otthon.
-Otthon? Csak aludni jár haza!-röhögtem.
-Akkor biztos...Mit tudjam én?-röhögött.
-Igaz-mondtam-Egyébként mit kértek?
-Egy banános és egy csokis shake-t-puszilta meg Navid barátnője arcát, mire én odaálltam az automatához, ők pedig leültek.
A shake pohara hosszabb, így a hozzá való kanalak a második polcon vannak, a talált tárgyak polca felett. Oda nyúltam fel értük, de sikeresen levertem a tegnapi borítékot, meg egy úgy talált nyakláncot. Levettem a kanalakat és odakészítettem őket, majd visszaraktam a nyakláncot a helyére. A levéllel elidőztem. Megforgattam, majd megláttam. A levélre nagyon halványan egy rózsa volt rajzolva. Éppen feltéptem volna, de ekkor:
-Szia, Nate!-összerezzenve kaptam fel a fejem-Levelet kaptál?-kérdezte Ali.
-Nem.
-Akkor az mi?
-A levelem...Most kaptam.
Nevetni kezdett és én is elmosolyodtam, mikor rájöttem, hogy mekkora baromságot mondtam.
-Oké...Akkor hagylak, de ha eldöntötted, hogy a tiéd-e vagy sem, akkor majd hozz a 22-es asztalhoz nekem egy tiramisut...Kérlek!-ment el mosolyogva és csak ekkor láttam meg, hogy Logan is itt van. Felé biccentettem, amit viszonzott, majd barátnőjével együtt leültek és a zsebembe sűlyesztettem a levelet. Felraktam egy tálcára Avery és Navid rendelését, de még mielőtt kivittem volna, odaszóltam a cukrásznak, hogy rakjon ki egy tiramisut és csak utánna vittem ki a rendelést.

Lám-Lám.
Egy hétvégre elhanyagolom a fórumot és akár le is maradok a legjobb részleteitekről. El sem hiszem,hogy végre drágalátos Cute Girl 998-am Matt és Gillien elérkezett ehez a boldog pillanathoz. Szerintem azóta ezen rágom a körmöm, hogy még kamaszként búcsút intettek egymásnak.
Uhh. Sprite. Egyre jobban indul a történeted Annyira jó olvasni, hogy ilyen fiatal - mondom én 14 évesen - tehetségeket vannak.

A veled töltött pillanatok
felforgatták életem,
s most nélküled mihez kezdjek?
Miért hagytál itt, reszketem...

Az én hibámból mentél el,
s elvitted az összes fényt.
Én itt maradtam a sötétben,
egyedül, könnyezvén.

Ezt ma írtam, látszik rajta az összes érzelmem. Megpróbáltam angolra is lefordítani, nem tökéletes, de ennyi tellett tőlem.

The moments what I shared with you
turned my world upside down
and now what will I do, without you
Why were you abandone me,I'm shaking.

You were gone by my fault,
and you took with yourself all the lights.
I stayed here in the dark
alone by myself, and cried.

Alive And Stereo
A levél
Negyedik részlet

Háromnegyed 7-kor már felmostam volna, mikor még bejött egy vendég. Fekete kapucnis ruhában. Odaszóltam a munkatársamnak, hogy mosson fel, én pedig odamentem a lányhoz.
-Szia, kérsz valamit?
-Nem-hangja egyáltalán nem volt nőies, de férfias sem...Hangtorzító.
-Ööö...Oké...-de nem adtam fel-Nem hagytál itt tegnap egy levelet?
Megrázta a fejét.
-Biztos?-nem válaszolt, csak felállt és elment. Nem tudtam megnézni, hogy ki ő.
Mikor elment, Ron rámnézett:
-Elkergettél egy vendéget, ember!
-Nem tudod, hogy ki volt? Volt már bent?
-A nyáron?-kérdezte.
-Aha.
-Hát...-gondolkozott-Az én műszakomban csak egyszer.
-Mikor?
-Pontosan megtudom mondani...Augusztus 4.-én.
Rachell öngyilkosságának a napja.
-És...
-Reggel...Biztos valami barom haverod akar szórakozni veled-vont vállat.
-De ki?
-Mondjuk az a csaj...Kylie.
-Kylie? Miért tenné?-kérdeztem, de inkább magamtól.
-Tegnap suli után bejött és téged keresett...dühös volt. Azt mondta visszajön, de nem jött.
-És ezt elmondani esetleg?-kérdeztem felháborodva.
-Most jutott az eszembe.
-Argh!
Végül is miért is ne lehetne az Kylie? Haragszik is rám, piros is a körme és van is olyasmi kabátja...

Hazaérve egyenesen a szobámba siettem, ahol felnyitottam a levelet. Csak egy számsor állt rajta: 23679. Fogalmam sem volt, hogy mi az, de aztán beugrott. Az oldal! Mindegyik link le van kódolva. Valamelyiknek biztosan ez a kódja. Gyorsan ölembe vettem a gépem és leültem az íróasztalhoz. Logikusan rákattintottam a második linkre és beírtam.
Kérem várjon! Türelmesen várakoztam, mikor a 11 éves húgom, Hope benyitott. Automatikusan lecsaptam a laptopom, de ekkor az a földre zuhant.
-Hope!-ripakodtam rá.
-Bocsi-mondta, miközben inkább elment én pedig felvettem a laptopom. Nem kapcsolt be.
Megfogtam a telóm és azon néztem meg. Igaz ez is lassú volt, de megérte. Az oldalon egy vieó volt. Rákattintottam.

Sötétlila krizantém, harmadik rész, első fejezet, első részlete:
Édesanya


A szülés sokkal kimerítőbb és megterhelőbb volt annál, mint amire számított. Viszont életet adott egy aprócska embernek, és ez volt a legcsodálatosabb érzés azok közül, melyeket életében megtapasztalt. Gyönyörű kislányát egy szép, napos délutánon hozta világra – és már abban a pillanatban megbizonyosodott róla, hogy lánya apja minden kétséget kizárólag Matt Halston.
Egy időre teljesen kizárta a külvilágot: nem érdekelte más, csak a baba és Matt. Életében először érezte úgy, hogy tartozik valahová. Végre volt egy családja!
A kislány nevéről Matt-tel közösen egyeztek meg. Nem vitatkoztak rajta, az igazat megvallva mindketten ugyanazt a nevet szemelték ki gyermeküknek: így lett a baba neve Venetia Halston. Ha már az őszinteségnél tartunk, Gillian alig tudott betelni az érzéssel, miszerint végre elért valahová az életben, kézzel fogható bizonyítéka van rá, hogy igenis élt és létezett, igenis voltak hullámvölgyek az életében, és voltak pillanatok, amikor a mennyországban érezte magát. Ez is egy volt közülük. Megkapta a tiszta lapot, amire mindig is vágyott, az esélyt, hogy egy új életet kezdjen.

Ami azt illeti, Venetia látványával sem tudott betelni. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Így amint hazajöttek a kórházból, az első jó néhány éjjelen átlopózott a lányához. Némán figyelte, ahogyan alszik: mennyire tiszta a lelke, mennyire ártatlan is! Volt, hogy egy egész órán át csak nézte a kislány elnyíló, rózsaszín ajkait, s arcát, mely mintha porcelánból lett volna, varázslatosan hosszú, koromfekete szempilláit. Inkább az apjára hasonlított, mint Gillian-re, de ez csak pozitív dologként volt felfogható.

Alig hitte el, hogy ez a tündérmese valójában az ő élete. Hogy csöppent bele, ő, szegény kis árva, depressziós Gillian! Nem akarta elhinni, viszont tapasztalt már annyit, hogy tudja: a boldogság múlandó, s előbb utóbb minden tündérmesének vége szakad.

Megszólalt az ébresztőóra. Ilyen nincs, átkozódott magában, nem lehet máris reggel! Nem lehet máris reggel hét óra...Csak egyszer aludnám ki magamat rendesen, gondolta. Pedig reggel volt: a szoba már világos, az ablakból a még álmos Brooklyn néz vissza rá. Edith, szokásához híven megengedett magának még öt percet a takaró alatt, miután kikapcsolta az órát. Aztán embert próbáló nehézségek árán végre felkelt, és a fürdőszoba felé vette az irányt. Fogmosás közben átgondolta, milyen megoldandó feladatok várnak rá a szerkesztőségben ma is. Két ember munkáját végezte már több hónapja: a saját és Gillian munkáját is. Furcsa volt megszokni, hogy egyedül van az irodájában, nem ül ott vele Gillian, és a magazin is sokat veszített minőségéből, mióta nélkülöznie kellett a nő kíméletlen profizmusát. Edith visszatért a hálószobájába, és felöltözött. Aztán letelepedett az ablak elé, és cigarettára gyújtott. Más minden reggel kávézik, ő így kezdi a napját. Elgondolkodva kifújta a füstöt. Imádta az albérletet, már amúgy is, de az ablakból való kilátás mindent vitt. Fantasztikus volt a reggeli Brooklyn látképe, ez minden reggel feldobta egy kicsit.

Edith Halston egyedülálló, harmincegy éves nő volt, egyedül lakott egy Brooklyn-i albérletben. Háziállata nem volt, tartós vagy akármilyen kapcsolata még annyira sem. Ezért volt végtelenül irigy a bátyjára: neki minden megadatott, amit Edith el akart érni az életben. Szeretett volna tartós párkapcsolatban élni. Nagyon vágyott már rá, hogy egy napon anya lehessen, és csak reménykedett benne, hogy egy napon majd csak besétál az életébe a nagy Ő, akinek gyerekeket szülhet és boldogan élhetnek együtt. Eddig minden randizási kísérlete kudarcba fulladt, leggyakrabban ő szakított aktuális partnerével. Néhány hónapja felhagyott a próbálkozással, hiába volt vele tisztában, hogy a boldogság eléréséhez tennie is kell valamit. Így aztán csak cigarettázott otthon az ablak előtt.

Lisette nem ment el. Semmivel sem lehetett elűzni a házból, sőt, annál jobban akart maradni. Azóta az éjszaka óta ott élt Tony-val, a férfi akaratának figyelembe vétele nélkül. Mindegy volt, Tony szeretné-e, hogy Lisette odaköltözzön hozzá, a nő megtette, kegyetlenül elfoglalva Gillian helyét a férfi életében. Hiába, volt ebben szépség is: Tony a válásuk után úgy érezte, mintha minimum kiszakítottak volna egy darabot a szívéből. És azt a darabot Gillian magával vitte volna. Tony az első pár hétben régi, látszólag tökéletes élete után sóvárgott, Lisette pedig kitűnő gyógyírt jelentett erre. Hiába szeretett volna Tony néha egyedül maradni a saját gondolataival, Lisette ott volt, és minden igyekezetével azon volt, hogy kitöltse a férfi életében – és lelkében – tátongó űrt. Lisette teljes szívéből szerette a férfit, Tony pedig egész egyszerűen nem tudta, mit érezzen a nő felé. Így aztán együtt maradtak, ritkán össze is vesztek, Lisette pedig lassacskán kitörölte Gilliant volt férje életéből. Tudtak ugyan róla, hogy Gillian kisbabája megszületett, mégis igyekeztek közönnyel viszonyulni az exfeleség tökéletes életéhez. De nem volt könnyű. Főleg azok után, hogy még viszonyuk kezdetén megegyeztek, ennél több soha nem lesz köztük. Tony a jelenlegi helyzet fennállásáért magát hibáztatta, hiszen ő adta Lisette alá a lovat. Ő csak sodródott az eseményekkel; a szálakat a háttérben a szeretője mozgatta.

Öcsém,facsiga,nem hiszem el,mennyi tehetséges kis Z generációs poronty lapul meg itt a topicban.
Öröm olvasni a történeteiteket&verseiteket!

Kísértő Sötéség prológus.
Lila King hat éves korában szörnyű traumát élt át,mely a mai napig kísérti az árnyéka révén. Az új gimnáziumban úgy vélte, majd minden helyre jön, azonban egy kísérteties éjszakán örökre elveszíti az otthonnak hitt szeretet házát. Az otthonnak nevezett szeretett családját. Egyetlen egy rejtélyes srác van akinek karjaiban megnyugvásra tehetne szert,a sors nem olyan kegyes, hogy ezt megadja neki. És ezzel Lila is tisztában van. Még is, a végsőkig küzd nyomorúsága ellen.

Ez fantasztikusan sikerült, kedves NutellaHoney! Már most szimpatikus a főszereplőd, kíváncsi vagyok, mit hozol ki a történetből! Az alapötlet remek, jól gondolom, hogy egy kicsit a Sötét helyek is inspirált?