Spoileres lesz nagyon a véleményem, szóval, aki még nem látta a filmet, az ne olvassa el. (Azért írom ide az elejére, mert nincs kedvem minden második mondat elé kiírni, hogy spoiler).
Stoker - Vonzások (2013) Hű, hát én nagyon élveztem a filmet. Kicsit elvont, de élvezhető és remekül áttudta adni a "sötét" hangulatot a film. Mia Wasikowska nem véletlen a kedvenc színésznőm, ezt eddig is tudtam, de ebben a filmben nagyon élveztem az alakítását. Charlie nagybácsit játszó színész pedig egy igazi eye-candy. Fhu, ilyen nagybácsit én is elfogadnék, lol. Egyébként, már az elején sejtettem mi lesz a film vége és "csavara". Mármint, tipikusan az ilyen filmeknél mindig ugyanaz a csavar. Tudtam, hogy Charlie ölte meg a testvérét, már a film elején tudni/sejteni lehetett ezt. Charlie és India.. wow, hát tudom, hogy nem szabadna őket shippelni, de jaj, nem tudom megállni. Iszonyatosan remek volt a kémia Mia és Matthew Goode között. Tipikusan guilty pleasure ez a páros. Bűn, de élvezed. Egyébként picit sajnáltam Charlie-t, de of course, nagyon nem volt helyes az, amiket tett. Vége pedig, wow. Remek volt a lezárás. A ruhák külön plusz pontot érdemelnek, főleg, India Louboutin magassarkúja, amit Charlie-tól kapott. Elfogadnék egy olyat én is. Nekem nagyon tetszett a film, szerintem eredeti nyelven is meg fogom nézni. 10/10
Én nem hallgatok Black Metal-t mindig is távol állt tőlem ez a zenei stílus. Viszont mindenképp egy nagyon érdekes de eléggé underground műfaj és kb. annyit tudok róla hogy északi országokból terjedt el Svédországból és Norvégiából.A zenekarok általában festik az arcukat érthetetlenül túlvilági hangon hörögnek a zenéikben és fülszaggató gitár riffeket nyomatnak. És legtöbbször a zenekarok eléggé keresztény ellenesek és sátánisták. Vagy éppen egyik sem mert csak valami nagyon extrém dolgot akarnak csinálni és elkezdenek Black Metalt játszani. Nahh éppen ezért néztem meg ezt a Lords of Chaos című filmet ami a Black Metal korai és eléggé viharos és zűrzavaros időszakába enged bepillantást. Egy Mayhem nevű bandáról szól akik a 80-as évek végétől kezdtek Black Metált játszani és eszmei vezetőjük egy Euronymus művésznevű srác akinek feltett szándéka hogy valami igazán extrém és polgár pukkasztó zenével álljanak elő. Saját kis underground kiadója és lemezboltja van. Két társával a basszusgitáros Necrobutcherrel és a dobos Hellhammerrel keresik az áttörést és az egy Dead nevű svéd sráccal érkezik meg aki a zenekar énekese lesz. Aki elképesztő előadóképességgel van megálldva mert olyan performanszokat nyom a színbadon ami eléggé megdöbbentő. Vagdossa magát iszonyat hörgős hangja van és azt olvastam hogy ő volt az első aki ilyen hulla arc festéssel állt színpadra a Black Metálosok között. A srác polgári neve Per Ohlin és mély depresszióban szenved halál vágya van és hááá egy eléggé antiszociális alkat. De mindenképp egy elképesztő jelenléte és kisugárzása volt a srácnak mert igen a srác már múlt idő. Dead 22-évesen felvágta egy késsel mindkét karját majd elvágta a saját torkát és végül szétlötte a saját fejét. Ez egy elképesztő jelenet a filmben és a nagybetűs 18-as karika. Ebben a tekintetben is eléggé brutális a film. Meg abban is hogy Euronymus amikor megtalálta a holttestét nem a rendőröket hívta hanem lefotózta és később ez a fotó lett Deadről az egyik albumuk borítója. Elképesztő jelenet szintén. Ezek alatt egyébként Euronymus megismerkedik egy Varg Vikernes nevű fiúval aki szintén a szárnyait nyitogatja és van egy saját projektje ami a Burzum névre hallgat. Euronymus be is veszi a bandába basszernek. De Vargról kiderűl hogy szintén egy nagyon szélsőséges alkat aki bizony komolyan is veszi amiről beszél és saját egyéni ideológiával rendelkezik. Varg megjelenésével bizony beindúlnak az események kezdődnek a templom gyújtogatások norvégiában. Euronymus és Varg megalakítják a belső kört amibe a Mayhem tagjai és néhány közeli ismerősük tartozik bele és még erőteljesebben kezdenek lázadni és még durvábban játszák a gonosz zenéjüket ahogy ők hívják. Közben a bandahoz közelálló Faust nevű srác megöl egy homoszexuális fazont több készúrással. Ezzel is táplálva a közutálatot és a média ellenszevét ez ellen az új mozgalom ellen. Idővel Euronymus kezd besokalni és a film állítása szerint próbál kikeveredni ebből az egész zűrzavarból amit gyakorlatilag ő és Varg Vikernes indítottak el. Ez komoly ellentéteket okoz kettőjük között mivel Varg úgy gondolja hogy Euronymus csak egy szájhős sose gondolta komolyan hogy ki áll az "ügyük"mellett. Ez abban csúcsosodik ki hogy Euronymus megfenyegeti Vargot bár később békülne vele de az már túl késő. Mivel Varg 1993-ban 23 készúrással megöli Euronymust. Egy elég kemény film egy nagyon szélsőséges zenei műfaj kezdeteiről. A film nagy hibája szerintem hogy úgy állítja be Euronymust mintha ő lett volna a jó fiú de hááá a film után olvasgattam és Euronymus is egy agresszív természetű szélsőséges nézeteket valló fazon volt. Kár hogy a film nem maradt pártatlan és szerintem Varg Vikernes castingja nagyon nem volt jó mellé löttek ezzel a színésszel. De ezek mellet Rory Culkin nagyszerű alakítást nyújt Euronymusként és a Dead-et játszó színész Jack Kilmer aki egyébkén Val Kilmer fia szintén nagyon jó a szerepében. A film eléggé brutális Dead halála és Euronymus meggyilkolása is nagyon felkavaró szóval a 18-as karika indokolt. Továbbra sem leszek Black Metal rajongó de mindenképp felkeltette az érdeklődésem a film és utána olvastam és egy dokumentumfilmet is megnéztem ezekről az eseményekről és szereplőkről. Egyébként a műfajon belül elég sokan elhatárolódnak a filmtől. A két élő eredeti Mayhem tag Necrobutcher és Hellhammer is elég nehezen állt kötélnek de végül beadták a derekukat és áldásukat adták a filmre.
Régebben láttam már egyszer, de most újra megnéztem. Még mindig találok a filmben kivetnivalót, de alapvetően szeretem a könyvet és az adaptációt is. A könyvet talán picit jobban, de ezt annak tulajdonítom, hogy jobban szeretek olvasni. Zoey-t alapvetően eléggé kedvelem, de mivel ismertem a sztorit így vártam, hogy tud-e valami újat belevinni. Számomra sikerült, a könyvhöz képest jobban kedveltem a főszereplőt, ami nálam nagy szó. Nem egy vidám film, de egyedül egy bögre teával bekuckózva jó választás.
Starred Up 10/9 Ez a film az egyszerűsége miatt tetszett. Semmi nem volt eltúlozva, nem bonyolították túl a történetet vagy a karaktereket, mert azok a maguk módján elég összetettek voltak így is. Annak ellenére, hogy semmi "komoly izgalom" nincs a filmben (leszámítva az egyik jelenetet a végén), egyáltalán nem vált lapossá, nem volt olyan pont, hogy eluntam volna. A börtönről szóló történetek mindig nyomasztottak egy kicsit, ez sem kivétel, viszont nem hagyott bennem rossz érzést a végén. Tetszett az alapötlet (apa-fiú viszonya, sok év után való egymásra találás, kibékülés) és hogy ezt egy ilyen környezetben mesélték el. A színészek játéka nagyon szép volt, egy ilyen film esetében talán ez a legfontosabb.
Isn't it romantic? (2019) Rossz napom volt, aztán úgy voltam vele, hogy megnézek valami romantikus vígjátékot, s így esett a választásom Rebel Wilson új filmjére. És nem bántam meg, hogy megnéztem. Egyszerűen imádtam, már az első percekben hangosakat nevettem, szóval totálisan feldobott engem. Irtó jól szórakoztam, a karakterek tipikusan viccesek voltak, a zenék nagyon jók voltak. Tipikus rom-com, de megéri megnézni, még ha kiszámítható ez is. De hát ez a lényege. 10/10
Nagyon hosszú volt ez a film, de annyira szép is, hogy kibírtam a közel 3 órás játékidőt. Lassú, merengős, nagy dolgokat igyekszik átadni. Tény, elképesztően grandiózus alkotás, de nem sok embernek való. Mindenesetre nekem tetszett. 10/9
Mid90s 9/10 Egy kis életérzést ad ez a film főleg azoknak akik a 90-es években és a 2000-es évek elején részesei voltak a Hip-hop szubkultúra bármelyik közösségének vagy mozgalmának. A film erőteljesen reflektál arra hogy akkoriban tényleg így működött hogy minden fiatal valami stílus vagy szubkultúrás irányzatot követett és különböző stílus közösségekben verődtek össze az emberek. És ez meghatározta az öltözködést a zenei izlést a világról alkotott képet. A baráti kör is nagyrészt ezekre a közöségekre korlátozódott. Elég nehéz ezt így megfogalmazni de a film nagyon jól átadja ezt egy kis deszkás csapat mindennapjain keresztül. Az biztos hogy én is nagyon szerettem a 90-es éveket és amikor a filmben felcsendül a Souls Of Mischief - 93 'Til Infinity című kortalan Hip-hop mesterműve az bizony megérinti azok lelkét akik ebben nőttek fel. Meg persze az Omega-Gyöngyhajú lány slágere is nagyon szépen szól a filmben. Egy érdekes film egy letünt korszakról.
Shazam! Nagyon nem akartam megnézni, mert arra gondoltam, hogy ez egyáltalán nem fog tetszeni és unni fogom, nem veszem majd a poénokat és idegbajt kapok a főszereplőtől - de nem így lett. Tegnap este mondom: jól van, megnézem, egye fene, legfeljebb elmondhatom, hogy gagyi volt. És nem. Nagyon tetszett. Az első jelenetnél már úgy voltam, hogy talán igazam lesz, ez tényleg borzasztó, amúgy meg milyen varázsról beszélnek? De aztán eltelt 5 perc és onnantól nem is akartam, hogy vége legyen. A karakterek tetszettek, a főgonosz kicsit sablonos volt, de azért volt egy-két jó beszólása, a gyerekek nagyon jó arcok voltak. Imádtam, ahogy Billy képességeit tesztelgették. A vége kicsit túlzás volt, de oké, valamiféle igazságot kellett szolgáltatni mindenkinek. Klassz film volt, megkaptam benne mindent, ami egy "szuperhősös" filmben elvárt, de mégsem ugyanazt, annál kicsit többet és viccesebbet. 10/9
Amióta tudomást szereztem erről a filmről megszerettem volna nézni, de sose volt alkalmam rá. Tegnap olyan délután hat fele kezdtem neki és azta. Az egész filmet csak akkor lehet igazán érteni/élvezni ha ismeri a sportot. A színészek szerintem fantasztikusak voltak és Florence Pugh pedig szerintem tökéletes választás volt Paige szerepére. AJ Lee karaktere valami röhej volt a filmben komolyan mondom, aki kicsit is ismeri a wwe-t az tudja, hogy AJ ilyen külsővel sosem jelent meg. Amúgy elég különleges volt ez a rész számomra a filmből mivel az volt az első RAW rész amit láttam életembe még amikor szinkronnal adták a tvbe a wwe-t. De így összességében nagyon jó film volt. Mindenkinek ajánlom ezt a filmet aki még nem látta és konyít ehhez a sporthoz. 10/9,5
HBOGO-n garázdálkodtam a hétvégén, alapból nem nézek ennyi filmet :DSPOILERES VÉLEMÉNYEK.
Fel! Valamiért nekem ez kimaradt, de mindenképpen be akartam pótolni. A film nem volt olyan vészes, az animáció remekelt, nem is vártam kevesebbet a Pixar-tól. <3 Az a megoldás, hogy lufikkal emelje meg a házat az öreg, tudjuk, hogy kivitezhetetlen, de nagyon jó volt látni, és szerintem ha kisebb lettem volna, akkor én is így akartam volna élni. :D A kisfiú viselkedése valamikor számomra egyáltalán nem volt érthető. Amikor ellopták Kevin-t, és az öregember nem akart utána indulni, akkor is csak kiabálni volt vele képes, pedig előtte rengetegszer segített neki a bácsi, de Russel-t egy kicsit sem érdekelte, hogy Mr. Fredrickson mit szeretne. Az állat karakterek viccesek voltak, főleg Dug. Hála az égnek, hogy a ház végül visszakerült oda, ahova való volt, Elliért. (azt hittem, hogy oda fog veszni a ház a csatakor) 10/8
Hihetetlen család 2. Úristen, de nosztalgikus hangulat fogott el, amikor megláttam a családot! ^^ Nagyon szerettem ezt a mesét, már akkor is vonzottak az akciófigurák. Az animáció sokat javult 15 évhez képest, de ez nem is meglepő. :D Örültem, hogy kicsit Nyúlányka is kapott egy kis reflektort, a vonatmegállítás nagyon menő volt!! Mr. Irdatlan otthoni kínlódásait nagyon vicces volt nézni, azokon mindig nevettem. :D Ráadásul amikor Elsa-hoz elvitte Furi-t, azon is szakadtam. XD Összeségében király kis balhé kerekedett ki a sztoriból, élveztem. 10/9
Hotel Transylvania 3. – Szörnyen rémes vakáció Az eleje nagyon jól kezdődött, jók voltak a poénok, de utána akkora mélyrepülést vett az egész, hogy azt rossz volt nézni.. Azt hittem, hogy Atlantis-ban mind ott pusztulnak, mert megölik őket azzal a cuccal, amit kivettek a két ujj közül, de nem történt más, minthogy egy polip előjött és trash zenére elkezdett őrjöngeni.. MI? Ez a legcringebb húzás, amit láttam. >< Az, hogy még Mavis és Jonathan helyét is belopta Drakula és Erika a végén.. ajj, az is gáz volt. Az első rész eszméletlen, azt imádom, a második elmegy kategóriás, de ez.. hagyjuk. A farkasszülők nagy arcok voltak, miután megszabadultak a gyerekeiktől. Aztán ott voltak azok a halemberek, nekik bejött a grafikájuk. Felejtős egy film. Nem hagytam volna ki semmit, ha nem nézem meg. 10/5
Hős Hatos És itt van ez!! Kéremszépen, nekem ezt miért nem mutatták meg a szüleim, amikor kijött?? Valami zseniális ez a mese, és annyira alulértékelt, hogy sírni támadna kedvem! Pedig a mondanivalója valami eszméletlen, minden karakter isteni, szóval ide világ, ezt látnotok kéne! Máris egy nagyon menő kezdést tárnak elénk, a robotpárbajokat. Kit érdekel, hogy mekkora nagykutyák vannak itt, egyszer csak bejön a képbe egy vézna kissrác, Hamada Hiro, akit nem vesznek komolyan, majd olyan elsöprő győzelmet arat, hogy mindenkinek leesik az álla. Cseszd meg, 14 éves ha lehet, de már ilyeneket csinál! Zseni. Majd bejön a képbe Tadashi, akinél törődöbb, odafigyelőbb testvért még életemben nem láttam. Amikor elmennek az egyetemre, ahol Tadashi tanul, hát az valami elképesztő. Hiro utána olyan lelkesedéssel jön ki, hogy ő ide akar járni, hogy egyszerűen meg tudtam volna ölelni. Majd mivel egy zseni, hangsúlyozom zseni, kifejleszt valami király cuccot, aminek sajna nem tudom már a nevét, de wow, én képes se lennék ilyenre. Amúgy szerintem ez a történet 2150-ben játszódhat, mert hogy valami ilyen fejlett legyen, ahhoz sok évnek kell eltelnie. Plusz pont a város nevéért, San Fransokyo, mekkora ötlet ez már! És San Francisco és Tokyo híres épületei és hangulata úgyanúgy fellelhetők a városban. Zseniális, csak ismételni tudom magam. Visszatérve, miután a tragédia történt, én Alistair-ra tippeltem, hogy minden az ő terve volt, hogy a mikrobotokat - ezt a szót kerestem - megszerezhesse. Majd bejött a képbe az imádnivaló gyógyító robotunk Baymax, akinál ennivalóbb teremtényt szerintem senki nem talál. :3 Természetesen rengeteg vicces jelenetet is okozott, mivel mégiscsak egy robot, de nagyon nevettem rajtuk. Viszont nagyon sokat segített Hiro-nak, amikor például kiderült, hogy ki is az ellenségük, és nem tudta megérteni a fiú, hogy Tadashi-nak miért kellett meghalnia, akkor is vetíett neki felvételeket, amikor még a bátyja próbálkozott, hogy működésbe hozza Baymax-t. A kis csapat, a későbbi Hős Hatos csupa idiótából tevődött össze, de végül jól összekovácsolódtak. Látszott, hogy nem minden megy úgy, mint ahogy azt a menő szuperhősös filmekben mutatják be. Például amikor Wasabi használni szeretné a pengéit, hogy bevágja az ajtót, és nem pontosan egy szép körbe vágja be, hanem így össze-vissza. Érdekes volt behozni a kvantumvilágot, és ott a végén azt hittem, hogy tényleg elveszítjük Baymax-t, de hálaégnek okos volt a mi kis robotunk és kivette a kártyáját. Amikor Hiro ezt felfedezte és újra találkoztak, és magához ölelte, az annyira megható volt. Azóta is az a kép van beállítva a zárolási képernyőmnek. Sírtam a filmen rendesen, és kijelentem, hogy nekem animációsban mostantól ez a kedvenc. Egyszerűen elképesztő. 10/10
Nulladik óra/The Breakfast Club Nagyon régóta esedékes volt már ez a film, és bevallom, a zene miatt szerettem volna látni (hallani), mivel imádom a Simple Minds dalait. Egyébként maga a film is tetszett, nem csak a zene. Másra számítottam, de nem okozott csalódást. A karakterek elsőre kicsit közhelyesnek tűntek, amit igyekeztek a film végén lévő egyik hosszú jelenettel megfordítani, de valószínűleg azért érzem így, mert a Nulladik óra volt az alapja megannyi hasonló filmnek, rengetegen lemásolták ezt a szereplőkkel együtt. De kétségtelenül jó volt, élveztem. 10/8
Valami kis szerelem/Some Kind of Wonderful Nem egy híres alkotás, de megvan benne minden, ami egy 80-as évekbeli tinifilmbe kell. Szépen fel volt építve, bár semmi meglepetést nem tartogatott, az történt, amit vártam. A szereplők aranyosak voltak, mint ahogy az egész film, szóval kikapcsoláshoz tökéletes volt. 10/7.5
La La Land Régóta szerepelt már a terveim között ez a film. Igazából mindigis kedveltem a musical filmeket. Ezzel sem voltam másképp. Nulla elvárással indítottam el, mert kissé féltem, hogy valami klisés sztori fog kisülni belőle és időpocsékolásként kell elkönyvelnem. Nem így lett. A két főszereplő közötti közös pont (ami szinte az egyetlen), hogy mindketten igyekeznek elérni álmaikat a maguk művészvilágában. A film élénk színei Hollywoodi hatást kölcsönöznek, erősítve ezzel a tipikus romantikus habos-babos filmek által beprogramozott "happyend" gondolatot. És ez ott lebeg a levegőben még akkor is mikor már látod, hogy a két eltérő egyéniség az életben nem fogja hosszútávon boldogan elviselni egymást. Már csak azért sem, mert akkor mi lenne követett álmaikkal? Hát igen, a felhőtlen boldogság az életben nem olyan egyszerű mint ahogyan az Hoollywood mézédes szirupban tocsogó fényesen ragyogó világában. Azt, hogy mi lett volna a két szereplővel ha nem a földön járnak és a lehetetlen rózsaszínbe kapaszkodnak egy néhány perces kis látomásszerű képkockában megmutatja a film, ami egy pillanatra visszahozza a "happyend" gondolatát, persze csak egy őszinte mosolyra elég időre. Mert utána vége a filmnek és jöhet az elégedettség és szomorúság groteszk keveréke. Szomorúság, igen. De talán csak azért mert vége lett.. Ryan Gosling és Emma Stone, szokásukhoz híven remekeltek, ahogyan a film zenei világa is. Igyekezetem keresni valami negatívumot amit felhozhatok, de jelenleg egyszerűen semmibe nem tudok belekötni.. 10/10
Dominick & Eugene Annak ellenére, hogy érzelmileg egy átlag szintet hoz a film, engem valahogy sokkal jobban megrázott, mint vártam volna. Nem olvastam el, hogy miről szól, így nem is készültem fel nagy durranásra, sőt, kifejezetten olyan vonalra számítottam, ami nem hoz majd lázba és felejthetővé válik. De nagyjából a történet közepén beállt a változás, persze nem hirtelen, inkább szép lassan bontakozott ki, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem fogom tudni végignézni könnyek nélkül. Biztosra veszem, hogy sokakat nem érintene mélyen az egész, és tuti, hogy a lelki állapotom is rátett egy lapáttal, de valahogy annyira szomorú és igaz volt Dominick története, hogy nem tudtam csak simán végignézni. Úgy gondolom, hogy maga a film kerek egész volt, egy kicsi hiányérzetem mégis támadt, a színészi alakítások azonban tökéletesek voltak, és azt hiszem, ők tették meghatóvá és elgondolkodtatóvá a történetet. Talán a két főszereplő kapcsolatát lehetett volna tovább boncolgatni, bár fogalmam sincs, miképp, mivel így is kihozták belőle azt, ami a játékidőbe belefért, de ezen a téren volt benne egy kis gyengeség. Dominick karaktere egyből a szívembe talált, Eugene viszont nekem sablonos volt (bár abszolút kedvelhető). Mindenesetre sokkal többet adott a film, mint vártam volna és igazán meglepődtem rajta. 10/8
A Marvel univerzumot már több éve ismerem, viszont soha nem voltak szimpatikusak a Marvel filmek, nagyon nem érdekeltek. Körülbelül egy hónapja viszont rávettem magam, hogy megnézem a Bosszúállók univerzumának az összes filmjét és be kell valljam, hogy jók voltak. Teljesen mást vártam a filmektől, arra gondoltam, hogy béna szuperhősös filmek ezek, amelyek unalmas, mindig happy end-el végződő történeteket mesélnek el, de nem. Az Amerika kapitány: Az első bosszúálló-val kezdtem, ami nagyon de nagyon nem nyerte el a tetszésem. Őt követte Marvel Kapitány, aki szerintem a világ legbénább és legunalmasabb szuperhőse (akárcsak az őt játszó "színésznő"); ez a film sem tetszett. Ezek után viszont jött a Vasember, Thor és Hulk, akik végre egy kis színvonalat hoztak filmjeikkel. Az első Bosszúállók film őszintén szólva nem lett a legnagyobb kedvencem, ennek ellenére nem nevezném rossznak. A Vasember 3. és a Thor: Sötét világ filmek viszont annál inkább bejöttek, akárcsak A galaxis őrzői és Ultron Kora. A hangya meg a Fekete Párduc azok a "szuperhősök", akiknek nem kellett volna szerintem külön film, nem voltak annyira izgalmasak, már-már szenvedés volt kibírni, amíg lejár az a 2 óra. Mivel bejött Pókember is a képbe, úgy gondoltam, hogy megnézem a korábbi Pókember filmeket is (tudom, nem kapcsolódnak a Bosszúállókhoz, de érdekeltek), és azt kell hogy mondjam, hogy A csodálatos Pókember filmek szerintem messze izgalmasabbak és minőségibbek lettek, mint a Tom Holland féle Hazatérés. A Venom is brutálisan jó volt, bár ha jól tudom az sem kapcsolódik az univerzumhoz. A Doctor Strange egy csalódás volt, szerintem ő sem érdemelt volna saját filmet. A filmek végéhez érve ki szeretném emelni a három kedvencemet: Thor: Ragnarök, Bosszúállók: Végtelen háború, Bosszúállók: Végjáték. Ez a három film fényévekkel jobb volt, mint az előzőek! Volt benne minden: látvány, izgalom, meglepetések és ami a legfontosabb, cseppet sem voltak unalmasak. Ahogy néztem a filmeket pontoztam is őket és az utolsó két Bosszúállók 10/10 pontot kaptak, amit nem gondoltam volna hogy bármelyik Marvel filmnek is megadok. A Végtelen háborúban és a Végjátékban végre összeálltak a kirakós darabjai, azaz az előző filmekből megtudott információk egy egész képet alkottak. Tetszett, hogy a szereplők találkoztak és jó volt végig izgulni, hogy mi lesz az univerzum sorsa.
A legnagyobb pozitívum számomra a filmekben az előbb említett szálak összefonódása volt és a Végjátékra kiteljesedett történet. Emellett nagy szerepet játszott a látvány abban, hogy ezek a filmek ennyire jók legyenek, viszont a legnagyobb érdem a színészeké. A szereplőkkel ugyan cseppet sem tudtam azonosulni és az életükért sem aggódtam, ennek ellenére van egy pár kedvencem. A legnagyobb kedvencem egyértelműen Wanda, Nat és Pepper. Róluk nem szeretnék most regényeket írni, így is elég hosszú ez a vélemény, viszont azt el szeretném mondani, hogy három elképesztően tehetséges színésznőt ismertem meg, akik természetesen helyet kaptak a kedvenceim között. A filmek ugyan tetszettek és teljesen biztos vagyok benne, hogy újra fogom nézni őket, ugyanakkor akadt pár negatívum, amiért számomra soha nem fognak felérni egy Harry Potter vagy egy Gyűrűk Ura szintjével. Az egyik ilyen negatívum a jelentéktelen és erőltetett szerelmi szálak behozatala, amely szinte mindegyik filmben megtalálható volt. Ezt még elnéztem volna, de az indokolatlan "poénok" és a komoly helyzetek nevetségessé tétele nagyon irritált (és ennek semmi köze Groot-hoz). A negatívumokkal együtt, összességében jó filmek voltak ezek, egyszer mindenképpen megéri megnézni őket. -Pontozás lent-
Amerika kapitány: Az első bosszúálló (2011) 10/4 Marvel Kapitány (2019) 10/1 Vasember (2008) 10/8 Hulk (2003) 10/1 A hihetetlen Hulk (2008) 10/9 Vasember 2. (2010) 10/8 Thor (2011) 10/7 Bosszúállók (2012) 10/7 Vasember 3. (2013) 10/9 Thor: Sötét világ (2013) 10/9 Amerika kapitány: A tél katonája (2014) 10/7 A galaxis őrzői (2014) 10/9 A galaxis őrzői Vol. 2. (2017) 10/8 Bosszúállók: Ultron kora (2015) 10/9 A hangya (2015) 10/6 Amerika kapitány: Polgárháború (2016) 10/8 Fekete Párduc (2018) 10/4 Pókember (2002) 10/7 Pókember 2 (2004) 10/7 Pókember 3 (2007) 10/6 A csodálatos Pókember (2012) 10/8 A csodálatos Pókember 2 (2014)10/8 Pókember: Hazatérés (2017) 10/6 Venom (2018) 10/9 Doctor Strange (2016) 10/3 Thor: Ragnarök (2017) 10/9 A Hangya és a Darázs (2018) 10/6 Bosszúállók: Végtelen háború (2018) 10/10 Bosszúállók: Végjáték (2019) 10/10
Ha számít az is, amit újranéztem, de igazából azóta nem filmeztem, akkor a tegnapelőtti Zodiac. Felnőtt fejjel azért nem olyan unalmas, mint jóval fiatalabbként nézve, értetlenül. Kifejezetten tetszett, hogy bár láttam már, meglepett. Pedig figyeltem az apró részletekre, de hiába. Ezt szeretem! 10/8
Nem tudom, hogy sikerülhetett csak ma rátalálnom. Előtte sohasem hallottam se a film illetve könyvsorozatról (elég szomorú így visszanézve). Kritikákból csak annyit néztem meg, hogy tízből hányasra értékelik. Így nem volt akkora elvárásom a film miatt. Bár azt már az előzetest láttán leszögeztem magamba, hogy imádni fogom a két főszereplőt. Na meg már akkor éreztem, hogy ez egy jó film lesz, nem figyelve a kritikusok véleményeire. Frissen megnézve valami fantasztikus volt az első tíz perc már maga a csoda volt, nagyon szép képi világgal rendelkezett. De tényleg, néha el is csodálkoztam, hogy milyen szép. A története nagyon megtetszett tetszett, mivel még hasonlóval sem találkoztam levett a lábamról. A karakter-színész párosok nagyon elvoltak találva (Theo-Négyes; Jai-Eric) mivel fantasztikusan nagyon passzolt a színészek kinézete a maguk karaktereihez. A karakterek tökéletesen ki lettek találva, nem lehetett kifogásolni semmit velük kapcsolatban. Na meg persze a színészi játék, szerintem mindenkié fantasztikus volt. Szóval egybe véve elképesztő film volt, ennyire nem gondoltam, hogy jó lesz. Na meg, hogy ennyire megfogom szeretni a karaktereket (khm Négyes). Egyik kedvenc filmeim közé sorolta be magát (top 3-ban tuti helye van). Az már 100%, hogy már ma elkezdem olvasni a könyvet pdf-ben és ha lesz alkalmam akkor pedig megveszem őket. Ha a könyvekkel végeztem akkor megnézem a maradék két rész filmet is. Ajánlom mindenkinek, ha még nem látta, na meg ha egyszer megnézed nem halsz bele? Na és most tanultam meg, hogy nem hallgatok a kritikákra, megnézem aztán pedig eldöntöm én magam, hogy számomra mennyire tetszik, de mindenkinek más az ízlése nem? 10/10
A Grand Budapest Hotel Ez milyen szép film volt Mármint "ránézésre". Gyönyörűen, művészi igényességgel volt megcsinálva, ilyen szempontból minden percét élveztem. Ráadásul két kedvencem, Ralph Fiennes és Saoirse Ronan is szerepelt benne, több más nagy név mellett; egyikükben sem kellett csalódnom. A történet mondjuk nem mindig kötött le, vígan elfőzőcskéztem közben, nem tapasztottak a képernyőhöz az események. De tetszett film finom humora, az atmoszférája, úgy érzem, akárhányszor újra tudnám nézni, mert a maga módján egészen feldobta a napomat. 8/10
Volt egyszer egy Hollywood SPOILERVESZÉLY Hónapok óta vártam ezt a filmet, azóta, hogy az első plakátot megláttam a mozi folyosóján. Leonardo DiCaprio a legrégebbi kedvencem színészek közül, Brad Pitt sem közömbös számomra, az utóbbi években pedig Margot Robbie is folyamatosan nő a szememben, minden filmjével közelebb kerül a szívemhez. Hármuk neve előre garantálta számomra az élményt. A tartalomról semmit nem olvastam el előre, annyit tudtam, hogy Margot Sharon Tate-et fogja játszani; szegény színésznő sorsáról persze tudtam, de igazából nem foglalkoztam azzal, hogy ennek lesz-e szerepe a filmben. Elmentem moziba, és két órán keresztül teljes lelki békével és élvezettel adtam át magam annak amit a képernyőn láttam. A kedvenceim alakítása nagyszerű volt, mint mindig, a díszlet és a jelmezek igényesek, poénból sem volt hiány; hosszú játékidő ide vagy oda, repültek a percek. Tulajdonképpen nem éreztem, hogy valami nagy csattanó, fordulat felé tartunk, aztán amikor jött az augusztus 8-i események dokumentarista jellegű bemutatása, kicsit megfeszültem, és lelkileg felkészültem arra mi várható. Aztán leesett az állam. Én erőszakos és brutális jelenet hatására még sosem éltem át ilyen katarzist, mint itt. Korábban valahányszor a Manson-gyilkosságokról hallottam, nem nagyon volt gyomrom odafigyelni a részletekre, minden emberi érzésemet bántották a történtek, így az, ami ebben a filmben történt, kifejezetten jó érzéssel töltött el, és ezzel azt hiszem, nem voltam egyedül. Amikor elérkezett a nem várt fordulat, a mozi közönsége egy emberként lélegzett fel, ahogy visszagondolok, egészen megváltozott a terem légköre, amikor mind rájöttünk, hogy a vásznon most láthatjuk azt az igazságszolgáltatást, ami az életben elmaradt. Az utolsó jelenetet azért megkönnyeztem. Olyan szép és megnyugtató volt látni ezt a verziót, belegondolni, hogy ebben az alternatív univerzumban ezekkel az emberekkel semmi szörnyűség nem történt, majd belegondolni, hogy ez sajnos messze áll a valóságtól. Ezzel együtt van csak igazán értelme a meséket idéző címnek - a brutalitás ellenére a valósághoz képest mégiscsak mese volt ez a film, ahol a rossz elnyeri méltó büntetését, a jók pedig megmenekülnek. Sokáig elkerültem Quentin Tarantino munkásságát, de úgy érzem innentől kezdve nem lesz megállás, a Volt egyszer egy Hollywood engem teljesen meggyőzött a rendező zsenialitásáról. 10/10
Családi bunyó 7/10 Már jó ideje meg akartam nézni. Pankráció és WWE rajongóknak kellemes kikapcsolódás lehet a film és szerintem családnak is nézhető.Ez a film Paige siker sztorija hogy miként jutott be egy angol kiscsaj egy Norwichi underground pankráció szervezetből a WWE-be. Természetesen vannak csusztatások a történetben a hatás kedvéért és Paige sem az a ártatlan leányzó mint ahogy a film beállítja de maga a történet érdekes és tanulságos és van benne jó pár remek és mély gondolat a pankráció világáról. Természetesen nem olyan erős és merész mint Mickey Rourke Pankrátor filmje de szerintem akik szeretik a pankrációt azoknak nézhető lesz ez a film is. Én személy szerint nagyon bírtam Paige-et a WWE-ben valóban egy vér frissítés volt a megjelenése az akkori dívás cicababás női mezőnyben ami konkrétan haldoklott akkoriban ebben abszolút nem hazudik a film. Nem csak azzal tünt ki egyből hogy volt egy remek kisugárzása és megnyerő volt és tényleg baromi jó áll neki az angol kiejtése de mivel pankrációs családból származott jól is mozgott a ringben. Abban már inkább ferdít film hogy Paige olyan kis "ártatlan" pedig valójában egy elég zűrős és szeszélyes természetű előadó Paige aki majdnem végleg elszúrta a sok hülyeségével (amatőr sex videók, rossz párkapcsolatok,ital,öltözői balhék stb.) a WWE-is karrierjét. De mondjuk ez a film nem erről szól hanem a sikerhez vezető útjáról Paige-nek. Ezt a színésznőt egyre jobban kedvelem aki Paige-t alakította Florence Pugh nagyon ügyes ez a lány. Midsommarban is nagyon jó volt. És bájosabb is mint maga Paige! A magyar szinkron nagyon rossz aki teheti eredeti nyelven nézze meg.
offline
1 felhasználónak tetszik:
Meg persze az Omega-Gyöngyhajú lány slágere is nagyon szépen szól a filmben. Egy érdekes film egy letünt korszakról. 
Mármint "ránézésre". Gyönyörűen, művészi igényességgel volt megcsinálva, ilyen szempontból minden percét élveztem. Ráadásul két kedvencem, Ralph Fiennes és Saoirse Ronan is szerepelt benne, több más nagy név mellett; egyikükben sem kellett csalódnom. A történet mondjuk nem mindig kötött le, vígan elfőzőcskéztem közben, nem tapasztottak a képernyőhöz az események. De tetszett film finom humora, az atmoszférája, úgy érzem, akárhányszor újra tudnám nézni, mert a maga módján egészen feldobta a napomat. 
